Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

„Pilinszky János szerint advent a várakozás szentsége. Rokona ez annak a gyönyörű gondolatnak, hogy meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk” – szól az olvasóhoz Zászkaliczky Pál adventi áhítatoskönyvének előszavában.

Valóban. Eljött a világ világossága közénk. Vajon be tudjuk-e fogadni, vajon mennyit tudunk befogadni az önmagát nekünk ajándékozó Istenből?

Minden advent és karácsony újabb kitüntetett lehetőség arra, hogy átéljük Isten szeretetének a csodáját. Ebben kíván segítségünkre lenni Zászkaliczky Pál új könyve, amely advent első vasárnapjától vízkeresztig, azaz január 6-áig szegődik útitársul hozzánk lelki zarándoklatunkon.

Az áhítatok alapigéi az evangélikus egyház által az egyes vasárnapokra és ünnepekre kirendelt textusok. Az imádságok szövegében – részben vagy egészben – többször megjelennek az Evangélikus énekeskönyv énekei, hiszen ezek megzenésített imádságok, a Krisztussal való személyes találkozás öröméről szóló bizonyságok. A szerző húsvéti áhítatoskönyvéhez hasonlóan ennek a kötetnek az üzenetét is gondosan válogatott versek és képzőművészeti illusztrációk mélyítik el. „A korban és hitben előttünk jártak hite így gazdagíthatja és erősítheti a mi hitünket.”

Az evangélikus lelkész szerző szívből jövő kívánsága, hogy az áhítatok „állítsanak meg mindnyájunkat »a hetek, órák, percek kattogó, szenvtelen vonulása« közben”, és „a csendben tanítsanak meg vágyakozni az után, aki jön…”

Branyitskai Borbála

::Nyomtatható változat::