EISZ
Evangélikus Információs Szolgálat
 
Luther Kiadó
Luther Kiadó
 
Rovatoló
Fundamentum
Élõ víz
Egyházunk egy-két hete
Keresztutak
e-világ
Kultúrkörök
Keresztény szemmel
Nem mi írtuk...
A hét témája
Evangélikusok
EvÉlet - Lelki segély
A közelmúlt krónikája
Gyermekvár
Szószóró
evél&levél
Közlemények, nyilatkozatok
On-line plusz
E heti Luther-idézet
Útitárs
Presbiteri
 
Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2005 - 49 - Összefogásra és bölcsességre van szükség a gyülekezetek gazdálkodásában

A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

Összefogásra és bölcsességre van szükség a gyülekezetek gazdálkodásában

A 2005. évi állami zárszámadási törvény körül kialakult nézeteltérések bizonytalan jövõképet festenek – gazdálkodásukat és létüket tekintve is – a történelmi egyházak elé. Az ország a teljes eladósodás felé sodródik; vezetõi nem tudják – vagy nem is akarják – megszervezni a hazai alapú nemzeti termelést. Ennek következtében meg nem keresett pénzbõl, egyre nagyobb külföldi hitelekbõl, „adósságokból” tartja fenn magát, amelyek egyre drágábbak, és a mi zsebünkbõl lesznek (vagy talán nem?) visszafizetve. Elérkezik az az idõ, amikor nem lesz külföldi hitel, amikor a gazdasági állapotokat mindenki a saját tapasztalatai alapján tudja majd igazán megítélni és értékelni.

Így kezd ez már kirajzolódni egyházainkban, gyülekezeteinkben is. Az állam bejelentette a 2005. év végi november–decemberi hittanpénzek és az ehhez kapcsolódó benzinpénzek visszatartását. Megteheti. Sõt azt is megtehette, hogy a 2005. évi meszleni tábor lebonyolításához pályázaton megnyert 250 ezer forintot a mai napig nem fizette ki, az összeget ezért a gyülekezeti kasszából kellett kivenni. És számtalan pályázattal ugyanez a helyzet az országban. Itt már az adott vagy a leírt szónak nincs hitele.

Vajon mi a cél? Ne csak az aluljárókban, vasútállomásokon legyenek kéregetõk, hanem kéregessen mindenki: állampolgár, iskola, önkormányzat, egyház? Tartsák a markukat, és ha beleköpnek, jól összedörzsölhetik, és kialakíthatják a saját túlélési taktikájukat…

Mi nem tartjuk a markunkat, hanem elvárjuk azt, amit a törvény biztosít számunkra. Tudjuk, hogy ez az ország az ezeréves keresztény kultúra szekerén jutott el 2005-ig. Azt is tudjuk, hogy hazánkban 1949-ig a kereszténységet és az egyházat állami törvények védték, 1949-tõl pedig állami törvények üldözték, bebörtönzött papokkal, megkínzott püspökökkel, elvett egyházi ingatlanokkal, földbirtokokkal, amelyek addig az egyház megélhetését és függetlenségét is biztosították, amelyek a nemzet megmaradásának is alapvetõ tényezõi voltak. Jöhetett erre a földre tatár, török, ezeket a földeket nem lehetett „elbirtokolni”, mert vatikáni tulajdont képeztek, és újjá lehetett építeni rajtuk a nemzetet. A protestáns gyülekezetek földjei egyházközségi tulajdont képeztek, amelyek elég jól megalapozták a gyülekezetek megélhetését.

A rendszerváltás után a magyar állam a Vatikánnal megkötött szerzõdésben lemondott az egyházi földbirtokok visszavételérõl – a protestáns egyházak is így jártak el – annak fejében, hogy az állam örökös apanázst biztosít az egyházi fenntartású intézmények mûködéséhez, finanszírozza a hitoktatást, hozzájárul a lelkészi fizetésekhez és így tovább.

Most ott tartunk, hogy a volt egyházi birtokok „idegenek”, külföldiek kezén vannak, az állam pedig nem teljesíti még a szerzõdésben vállalt kötelességeit sem; kiszolgáltatott, üres vagy bezárt parókiák, plébániák mellett „tarthatjuk a markunkat alamizsnáért”.

A szerzõdésen módosítani nem szabad.

Volt idõ, amikor a hívek attól tartottak, hogy az ávósok, a kommunisták ülnek be a deportált papok helyett a plébániára vagy a templomokba. Hála Istennek, tévedtek! A templomajtó most is nyitva áll, de most sem lépik át a küszöböt, irtóznak tõle; nem tartják számon Istent, de Isten számon tartja õket. Voltak közöttük, akik istennek hitték magukat, de már régen megették õket a kukacok. Isten azonban még mindig vezeti az övéit, bennünket.

Magyarországon minden normálisan gondolkodó ember tudja, hogy nemzetünkre a történelmi egyházak nem jelentenek veszélyt, és hogy az egyházi intézményektõl való költségvetési elvonások nem javítanak a romló közállapotokon.

Az egyház – intézményeivel együtt – a nemzet gyarapításának, komoly társadalmi tõke létrehozásának, a haza javáért felelõsséget érzõ keresztény ifjúság nevelésének a helye. Ha valaki nem hívõ, azért még sorsközösséget vállalhat magyar emberként, szülõként, tanárként, vezetõként is ezekkel az értékekkel.

Akik olyan hangokat pendítenek meg, hogy az egyházat tartsák el a hívek, ahogyan a nyugati országokban, azok mondják el azt is, hogy azokban az országokban sohasem államosították az egyház javait – amelyeket a protestáns felekezetek esetében a hívek teremtettek meg áldozatos munkájukkal, adományaikkal!–, és azokban az országokban a „klerikális reakció” fogalma idegen a társadalomtól.

Bárhogyan alakul is a 2006. évi költségvetés, minden szinten – az országos egyház, az egyházkerületek, az egyházmegyék, a gyülekezetek szintjén – összefogás és bölcsesség kell ahhoz, hogy az elõttünk álló „hét szûk esztendõt” takarékos, meggondolt gazdálkodással átvészeljük.

Fogjon össze laikus és lelkész, gyülekezeti tag és vezetõ, hozzuk a kapcsolatainkat, ötleteinket, mesterségünket, szabadidõnkbõl egy-két órát, gépeinket, eszközeinket, adományainkat! Aki eddig egyszerû gyülekezeti tag volt, legyen a maga lehetõsége szerint a gyülekezet patrónusa, támogatója!

Vállaljunk közösen felelõsséget egyházunkért, ahol mindenki megteszi, ami tõle elvárható, ahol példát mutatunk az ország marakodó, széthúzó, az Országházhoz sokszor méltatlan magatartást tanúsító vezetõinek.

A kereszténység ezeréves vonata, ha döcögve is, de tovább fog haladni Magyarországon, és azokat is magával viszi, akik most azt gondolják, hogy rossz vonatra szálltak. De legyen bölcs minden utas, és ne szálljon le, mert ez a vonat biztos célba ér, és ha elfogy a sín, együtt fogunk imádkozni!

Sztrókay Attila agrármérnök, társgyülekezeti felügyelõ (Nemescsó–Meszlen–Acsád–Kõszegdoroszlói Társult Evangélikus Egyházközség)


::Nyomtatható változat::

E számunk tartalma
Napról napra
Új nap – új kegyelem
Liturgikus sarok
Szeretem a liturgiát!
Élõ víz
Advent 2005
Csalárd barát
Heti útravaló
Egyházunk egy-két hete
Evangélikus lelkésziktatás a prímási székhelyen
Megújult gyülekezeti otthon
Az atyai életmû beteljesítése
Keresztutak
Határon túli egyházfõk látogatása
Újabb mérföldkõ
Idén Európa volt a középpontban
Jubilál a magyar baptista egyház lapja
A múlt kincseibõl merítve
Megnyitották a szarvasi népfõiskolát
Evangélikusok
Szolgálat gyermekeinkért, szolgálat a jövõért
Nem csak botanikus volt
e-világ
Keresõkrõl – keresõknek
Keresztény szemmel
Veszélyes várakozás
Vallás-e a politika?
A hét témája
Illegális gyerekek
Szekták és kultuszok
Az adventi vásárlási stressz és az ünnep
Ihletett kísértés
Hideglelés
December ötödike
Összefogásra és bölcsességre van szükség a gyülekezetek gazdálkodásában
Betiltanák az asztali imát
Karácsonyi praktikák
Ünneplõben az otthonunk
Faleveles pléd
Csillagdísz
Harmonika
evél&levél
A Tízparancsolatról
Közlemények, nyilatkozatok
Püspöki körlevél
A közelmúlt krónikája
Megemlékezés Jány Gusztáv sírjánál
E heti Luther-idézet
Luther-idézet
Kultúrkörök
Hiánypótló munka ízléses külsõben
Célkeresztben Balczó András
Emlékek ’56-ból
Áhítatok adventtõl vízkeresztig
Zenei programok az EHE-n a magyar tudomány ünnepén
A vasárnap igéje
Világvégevárás helyett adventus Domini!
Oratio oecumenica
Oratio oecumenica
Szószóró
Gonosz televízió (?)
 
A lapról
Impresszum
Fórum
Kapcsolatok
Evangélikus portál
Déli Egyházkerület
Északi Egyházkerület
Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület
 


Evangélikus Egyház Online újságok Evangélikus Élet Archívum 2005 49 Összefogásra és bölcsességre van szükség a gyülekezetek gazdálkodásában

© Magyarországi Evangélikus Egyház, Internet Munkacsoport, 2003–2017
© Luther Kiadó, Evangélikus Információs Szolgálat, 2015–2017
Az adatok kereskedelmi célra nem használhatók. Minden jog fenntartva.
Kérdések és megjegyzések: Webmaster