Liturgikus sarok

Megérkezett az Evangélikus istentisztelet – Liturgikus könyv 3.

Hozzászólás a cikkhez

Nem ígéri senki, hogy az Evangélikus istentisztelet – Liturgikus könyv megjelenése és bevezetése automatikusan új lendületet ad istentiszteleti életünknek. Viszont esélyt kapunk általa, amelyet bölcs dolog kihasználni és felelőtlenség veszni hagyni.

Ha egy gyülekezet úgy dönt, hogy nem veszi használatba az új rendtartást, akkor az a felelőssége, hogy tudatosítsa az eddigi Agenda megismert értékeit, elmélyítse annak gondolatrendszerét, és rámutasson azokra a sajátosságokra, amelyek annyira értékesek, hogy még a teljes püspöki kar ajánlása ellenére sem reformálhatóak meg.

Még több esélyt kapunk, ha nyitott szívvel és tanulásra készen elkezdünk megismerkedni az új liturgikus könyvvel. A könyv előszavában a következő érveket olvashatjuk: 1. Ezzel a liturgikus könyvvel az 1930-as évek óta folyó liturgikus megújulás végre elérheti kezdeti célkitűzéseit. 2. Az új istentiszteleti rendek előnye, hogy igen sokféle alkalomra kínálnak mintát úgy, hogy a különböző alkalmi istentiszteletek váza mégis felismerhetően azonos. 3. Az új liturgikus könyv elsődleges mércéje a tiszta lutheri tanítás. 4. Az előző Agenda utolsó kiadása óta a társadalmi változások több új istentiszteleti formát tettek szükségessé; a liturgikus könyv igyekszik választ adni ezekre a kihívásokra.

És valóban, nézzük végig a tartalomjegyzéket, máris láthatjuk, hogy a gyülekezet életében zavarmentes gazdagodást hozhat az új rendtartás bevezetése. A vasárnapi istentiszteletek rendje ugyanis alig változott. Az eddig megszokotthoz képest jellegzetesen új, hogy az istentisztelet minden eleme szorosan összefüggő, kétezer éves örökségünket szem előtt tartó folyamattá áll össze két egyaránt fontos csúcsponttal: az ige megszólaltatásával és az úrvacsorával. Lehetőségeink bővültek azzal, hogy az eddigi istentiszteleti formák mellett a családi istentisztelet és „az istentisztelet közelieknek és távoliaknak” is megtalálható az új könyvben. Felfrissült a konfirmációs istentiszteleti rend is.

Az úrvacsora nélküli istentiszteleti rendek közé tartozik az úgynevezett vasárnap esti istentisztelet, a gyónó és az ökumenikus istentisztelet. Mindemellett a helyi szokások szerint a „főistentisztelet” is megtartható úrvacsora nélkül, bár a könyv szerkesztése jelzi, hogy az igehirdetés mellett az úrvacsora is olyan része liturgiánknak, amelyet Jézus hagyott reánk.

Jelentősen gyarapodott a gyülekezeti közös imádságok választéka is: az eddigi 17-es liturgia helyett találunk benne reggeli és esti zsoltárimádságos rendeket, iskoláinknak évnyitó és évzáró liturgiát, valamint két egyszerűbb gyülekezeti imádságformát: a nagy könyörgést Luther nyomán és a Krisztus-dicséretet.

Az új liturgikus könyv az eddigi két nagyünnep esti igeolvasásos istentiszteleten (evangéliumolvasás szentestén, nagypénteki passió) kívül a húsvét hajnali istentisztelet speciális szertartásának egy változatát is közli. Tovább bővíti a választékot a templomi keresztelés négyféle rendje is.

A gazdagodás mellett az új liturgikus könyv használatával valami másra is esély nyílik. A megújított rendek miatt ugyanis rá leszünk szorulva az istentiszteletekre való körültekintő felkészülésre. Évekig szükséges lesz az összes szolgálattevővel egyeztetve terveznünk. S miközben pontosan elosztjuk a teendőket, magunk is mélyebben megértjük az elhangzó igék, imádságok és énekek egybehangzó üzenetét. A gyülekezetet előre meg kell tanítanunk az újdonságokra. S miközben magyarázzuk jelentőségüket, mindannyian nyitottabbá válunk az istentisztelet összes elemének (elcsendesedés, bűnbánat, imádat, igehallgatás, közösségvállalás, Krisztus befogadása) az átélésére.

Meg kell vitatnunk a presbitériummal, hogy melyik rendet tesszük saját gyülekezetünk általános rendjévé. Eközben hálát adhatunk eleink áldozatos munkájáért, azért, hogy az elmúlt száz év alatt – miközben kitartóan keresték az egyensúlyt a régmúlt és a közelmúlt hagyományai között – visszairányították a magyarországi evangélikusokat a teljes ember részvételére igényt tartó, gazdag liturgikus formákhoz. Kis szolgáló csoportokat alakíthatunk egy-egy istentisztelet előkészítésére (a tárgyi eszközök előkészítésétől kezdve a szolgálatvállaláson keresztül a hívogatásig), s együtt imádkozhatunk, hogy munkánk ne emberi erőlködés legyen csupán.

Esély maga a könyv is, mely szép kivitelű, értékes szövegekben gazdag és remény szerint évtizedekig frissen szolgáló összeállítás. Mellette esély lesz a Gyülekezeti liturgikus könyv – az énekeskönyv kiegészítő kötete –, amely a gyülekezeti tagok kezébe adja az új istentiszteleti rendeket, s velük sok új vagy régóta nem használt éneket, zsoltárt.

Bence Gábor

::Nyomtatható változat::