|
Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2005
- 50
- Csodatálak „mozaikból”
Kultúrkörök
Hozzászólás a cikkhez
Csodatálak „mozaikból”
A Képcsarnok Kft. Mednyánszky Termében Bukrán Edit keramikusművész legújabb munkáiból nyílt kiállítás. A november 25-én tartott megnyitón a méteres padlóvázáktól a csónaktálakon át a pici ékszerdobozokig mindent megcsodálhatott és megtapogathatott az érdeklődő, hiszen az alkotások megvásárolhatók. A kis darabokból, golyócskákból, hurkákból összeállított tálak egyedi technikával készültek; elragadó formavilágukat az is megjegyezi, aki csak egyszer látott Bukrán-kerámiát.
Bukrán Edit a Magyar Iparművészeti Főiskolán szerzett diplomát 1980-ban, és azóta saját műtermében alkot. Pályakezdése óta foglalkozik épületkerámiával. Jó néhány szálloda, étterem, lakóház falát és homlokzatát díszíti egy-egy munkája, illetve számtalan hazai és külföldi díj dicséri műveit. (Például a Kairóban megrendezett nemzetközi kerámiakiállításon az egyiptomi művelődési minisztérium különdíját kapta.) Díszkerámiáit magyar és külhoni galériák mutatják be.
Körülbelül nyolc éve kezdett kísérletezni azzal, hogy puha agyagdarabkákból, kis golyókból, hurkákból, csigákból mindenféle kötőanyag nélkül „épít” edényeket. Az égetés során összeszikkad az agyag, és a többszörös mázréteg is segít összetartani a tálakat. Ami viszont létrejön, az nehezen feledhető: mintha apró színes mozaikokból állna az alkotás. Bukrán Edit nem titkolt szándéka az archaizálás. Míg a korong feltalálása előtt hurkákból építették fel az edényt, majd elsimították, és eltüntették ennek nyomait, addig ő arra törekszik, hogy kiemelje a kézművesség jeleit.
Egyik méltatója így ír erről a technikáról: „A keskeny vájatokban megülő máz kirajzolja a kavicsszerű formákat, amelyek évezredek alakító munkáját idézik. Ezt a hatást erősíti a féldrágakövekre emlékeztető erezet, olykor szemcsés máz. Bukrán végül megfejeli a jól kitalált egyszerűséget a nemesen csillogó arany- és platinafelületekkel, így mintegy új dimenziót ad az edények archaikus szépségének anélkül, hogy belesétálna az archaizálásban rejlő csapdába.”
Az evangélikus művésznő újabban azzal kísérletezik, hogy két olyan anyagot hozzon össze, amely eddig köszönő viszonyban sem volt egymással: hatalmas agyagtálak közepébe üvegmozaikot olvaszt. Az eredmény meglepő, szokatlan és vitathatatlanul szép.
Jánosi Vali
::Nyomtatható változat::
|
)
