Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Kétszázhúsz éve „Áll az Úristen temploma, / Háza a Mindenhatónak…” (EÉ 288,1) Dabas-Gyónon. Az évforduló alkalmából december 4-én, advent második vasárnapján D. Szebik Imre elnök-püspök hirdette Isten igéjét a délutáni ünnepi istentiszteleten.

Az istentisztelet a gyóni evangélikusok történetének és gyülekezetük megalakulásának a felelevenítésével kezdődött. A gyülekezet tagjai visszaemlékeztek arra, hogy több mint két és fél évszázaddal ezelőtt a Gyónra települt tót ajkú evangélikusoknak milyen nehézségekkel kellett megküzdeniük azért, hogy anyanyelvükön és vallásuk tanítása szerint hallgathassák az Úr üzenetét.

Halász János református földesúr és Zlinszky János katolikus gróf támogatta ugyan a gyóni evangélikusokat az iskola és az imaház felépítésében, de a helytartótanács 1765-ben bezáratta az imaházat. Miután pedig a gyóniak a tiltó rendelet ellenére továbbra is megtartották alkalmaikat, a sári plébános 1767-ben először befalaztatta az imaház ajtaját, majd leromboltatta az épületet.

Az önállósodást végül II. József 1781-ben kiadott türelmi rendelete tette lehetővé. A „kalapos király” építkezési és lelkésztartási engedélyt adott a segítségét kérő gyóniaknak, így 1783. november 30-án (advent első vasárnapján) beiktatták hivatalába a gyülekezet első lelkészét, Klein Pált, 1785-ben pedig hozzáfogtak a templomépítéshez. (A tornyot százhetven évvel ezelőtt, 1835-ben építették a templomhoz.)

A templom felépítésének kétszázhuszadik évfordulóján Szebik Imre 1Kir 9,1–3 alapján tartott igehirdetésében és azt követő imádságában párhuzamot vont Salamon és a gyóni evangélikusok között: ahogy Isten meghallgatta Salamon könyörgését, ugyanúgy meghallgatta a gyóniak azon fohászát is, hogy felépülhessen a templomuk. A Királyok könyve a meghallgatott imádság helyeként szól a templomról, a gyóni oltár felett pedig e felirat olvasható: „Az én házam az imádság háza”. A püspök emlékeztette a gyóniakat: őseik olyannyira ragaszkodtak az imaházukhoz, hogy betörték a lezárt ajtókat; ma nyitva van a templom, mégis restek vagyunk belépni. „Annak idején kicsinek bizonyult, ezért bővíteni kellett a templomot. Ma vajon növekszik-e a gyülekezet?” – tette fel a kérdést.

Az istentisztelet után Koczor Tamás esperes, a gyülekezet lelkésze arról beszélt, milyen nagy nemcsak az egyes ember, de a gyülekezet felelőssége is a tekintetben, hogy milyen életet élünk. Az ünnepi közgyűlés további felszólalói – így Kőszegi Zoltán dabasi polgármester, Barta Károly református lelkész és Tibay László katolikus plébános is – példaértékűnek nevezték a gyóni katolikusok, reformátusok és evangélikusok együttélését, összetartását. Arra biztattak minden jelenlévőt, hogy töltsék meg minél többször a templomot – akkor is, amikor csak maguk vannak, és együtt is –, hiszen ahogy Szebik püspök köszöntőjében is elhangzott, akkor legszebb a templom, amikor tele van. És ezen a délutánon (majdnem) tele volt…

Vitális Judit

::Nyomtatható változat::