A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

A napi politika nem az ő gondja. Számon tartja, hogy mi történik benne, és művelőit felelőssé teszi, sőt eljön az ideje, hogy felelősségre vonja őket azért, amit tettek. De a napi politika mégsem az ő legnagyobb gondja.

Még a nemzetközi helyzet sem nyugtalanítja őt. Ura ugyan minden uralkodónak és államférfinak. Őket is az élő Isten kéri majd számon, azért, „amit testben cselekedtek, jót, avagy gonoszt”. De Isten számára van ennél még fontosabb kérdés is.

Sőt még a felekezeti harcok sem az ő ügyei. Ismeri ugyanis a hamis és az igaz tanítást. Számon tartja, hogy hol szolgálják őt, és kik azok, akik „az igazságot hamissággal feltartóztatják”. De az Úr nem gyönyörködik az ő szolgáiban, akik a szószékről dorongokkal támadnak egymásra.

Mi hát Isten legnagyobb gondja? Az, hogy hol töltöd az örökkévalóságot! Nem az, hogy általában és tudományos alapon üdvözül-e az ember, vagy elkárhozik, hanem az, hogy te, aki olvasod e sorokat, hol töltöd te az örök életet!

Isten azonban nemcsak törődik ezzel a kérdéssel, hanem határozott programja van hozzá. Azt akarja, hogy „minden ember üdvözüljön”. De nem csak akarja ezt. Mert amit ő akar, azért dolgozik is. Amióta a világ világ, Isten tulajdonképpen azért munkálkodik, hogy senki, még ennek a cikknek az olvasói se kárhozzanak el, hanem üdvözüljenek…

Mit tett érte? Megbizonyította, hogy egyedül ő az erős és igaz Isten, hogy higgyünk végre benne, és bízzuk rá életünket. Aki nem vak vagy süket, az megláthatja és megértheti. Ezer és ezer évvel ezelőtt adott egynéhány hihetetlen ígéretet. Megígérte azt, hogy Messiás születik, és szűztől fog születni. Bejelentette a próféta által azt, hogy ez a Messiás szenvedni fog, és meghal a mi bűneinkért. De tudtul adta azt is, hogy ez a Megváltó megdicsőíttetik az Istentől.

És mi történt? Jézus Krisztus „fogantatott Szentlélektől és született Szűz Máriától”. Ha jól megértjük ezt, azt jelenti, hogy igaz Isten a mi Urunk. De lett folytatása is. „Kínzatott Poncius Pilátus alatt, megfeszíttetett és meghalt.” Nagyon igaza lett megint az Úrnak. Végül pedig megdicsőíttetett: „…felment a mennyekbe, ott ül Istennek, a mindenható Atyának jobbján, ahonnan eljő ítélni élőket és holtakat.” – Ne vegyük mi ezeket olyan nagyon természetesnek és mindennapinak. Hihetetlen, felmérhetetlen és elfogadhatatlan ígéretek teljesedtek be ezekben a tényekben. Azért történt ez, hogy lásd meg: Isten az Isten, és higgy benne.

Igaz, hogy ezt megláthatja és megértheti mindenki: a filozófus is, meg a tudós is, meg a tanulatlan is. De honnan vegyük a hitet hozzá? Isten adja ezt is, mert azt akarja, hogy „minden ember eljusson az igazság megismerésére”. De mi az igazság? A tegnap, a ma vagy a holnap igazsága? Plátóé vagy Bergsoné? – Egyik sem! Hanem az, hogy Isten előtt csak az igaz ember állhat meg. Lélegzetelállító és rémületes igazság ez! Hol van az igaz ember? Melyikünk áll meg Isten előtt úgy, hogy „üdvözíts hát engem, Uram, mert érdemem van rá”? Nekünk csak arra van érdemünk, hogy elkárhoztasson bennünket az Isten. Mi lesz hát velünk?…

Mindennél többet mond az, hogy Isten akarja a mi üdvösségünket. Mivel mi nem tudunk igazak lenni előtte, ő ingyen adott nekünk igazságot. Krisztus fizetett értünk. És ami a mienk: bűn és halál, azt ő viselte el. Ami pedig az övé: tisztaság, hűség és örök élet, megosztotta mivelünk. Ez az egyetlen és megdönthetetlen igazság. Ezt akarja és ezt kínálja nekünk az Úr.

Advent van. Itt van a mi királyunk, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és az igazság ismeretére eljusson. És mit akarsz Te, kedves olvasó?

M. S.

::Nyomtatható változat::