Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Az Evangélikus Belmissziói Baráti Egyesület (EBBE) csendesnapot tartott november 26-án ezzel az önmagában is gondolatébresztő címmel: Kifulladt gyülekezetek – okok és kiutak. Sok, egykor mozgalmas és tartalmas életet élő gyülekezet jelenére illik a „kifulladt” jelző. A kifulladás még nem megfulladás, nem halál – viszont nem halogatható tovább az élet feltételeinek, először is a levegőnek biztosítása.

A kifulladáshoz részben külső okok vezettek. Sok gyülekezet kitelepítés vagy elvándorlás miatt ürült ki. A magyarországi felekezetek között az 1920–2005 közötti időszak határmozgásainak és népességmozgásainak a legnagyobb vesztese az evangélikus egyház. A szórványosodás mértéke és sebessége határainkon belül és túl is óriási. E helyzetet komolyan vevő program és stratégia hiányában gyakran sodródnak gyülekezeteink.

A fullasztóan nehéz terepen több levegőre lenne szükség a haladáshoz. Gyakran próbáljuk pótolni a hiányzó levegőt – cipeljük népegyházi kereteinket, sokszor rezignált kereszténységünket, mint egy nehéz oxigénpalackot. Bátran félre kell tennünk sok mindent, ami régen hasznos és jó volt, de ma már teher. Számunkra egyedül az élő Krisztussal való éltető kapcsolat jelentheti a friss levegőt!

Az imádság a lélek lélegzetvétele – mondjuk, s ez így is van. Kiutat az elcsendesedés és Istenre való figyelés perceiben találhatunk: a belső szobánkban. Ahol és amikor megnyílunk Urunk felé, és hallgatjuk, befogadjuk az ő szavát. Innen indulva rendeződhetnek a magánéletünkben és a gyülekezeti életben adódó problémáink egyaránt.

Nemcsak külső szabályok által diktált egyházfegyelem, hanem az újjáteremtett és Istent lélegző szív belső fegyelme valósulhat meg a gyülekezeti életben. A kifulladt közösséget Isten Lelkének tüze, lángja elevenítheti meg. A láng mindig forró – nincs langyos láng! Erről tanúskodtak a csendesnap igehirdetői, előadói: Szőkéné Bakay Beatrix, Havasi Kálmán, Garádi Péter és e sorok írója.

Kifulladt gyülekezetek – megfulladás előtt. A kifulladás okai sokáig sorolhatók, kiút azonban csak egy van: élő, imádságos kapcsolat Jézussal, aki maga az út, az igazság és az élet.

Kovács László

::Nyomtatható változat::