Liturgikus sarok

Vegyük kézbe a Liturgikus könyvet 2.

Hozzászólás a cikkhez

Az éveken, évtizedeken keresztül használt szövegek egyfajta biztonságot adnak, otthonosságot teremtenek a liturgus és a hallgató számára egyaránt. Ugyanakkor azt a veszélyt is magukban rejtik, hogy elszürkül, monotonná válik az, amit az istentiszteleten mondunk és hallunk. Az új Liturgikus könyv kézbevétele azt jelenti, hogy – fáradságos munkával, de – megújulhat a már ismert mondatok sora, új értelmet nyerhet a sokkal nagyobb odafigyeléssel és tudatossággal olvasott liturgikus szöveg.

Az új Liturgikus könyv alkalmat ad arra, hogy megújuljon a bibliai és imádságszövegek mondása és megértése. Tudjuk jól, hogy egyugyanazon szöveget többféle módon lehet megszólaltatni. Nem mindegy, hogy milyen hanghordozással, milyen hangerővel, milyen hangszínnel, milyen tagolásban mondjuk. Lehet ugyanazt a mondatot gyorsabb tempóban és lassabb, méltóságteljesebb módon elmondani, lehet nagy hangon és halk-szelíden, lehet belső tűzzel és hűvös objektivitással. És tovább is sorolhatnánk a variációkat.

Azok, akiknek a liturgiában aktív szerepük van – a lelkészek, a lektorok, az imádságban részt vevők –, élhetnek azzal a lehetőséggel, hogy először a maguk számára olvassák a szövegeket. A liturgia kész szövegeinek, az agendák rögzített formáinak és liturgikus anyagainak az a nagy kísértésük, hogy ott helyben, az alkalmon olvassa őket először a szolgáló. „Ha tudom, hol kell felütni a könyvet, akkor megy az egész minden gond nélkül. Ha pedig hosszú évek óta benne vagyok a gyakorlatban, akkor már kívülről fújom az egészet…” Észre sem vesszük, s becsúszik egy-egy lapszus, nem tulajdonítunk nagy jelentőséget egy rossz hangsúlynak, legyintünk egy ügyetlenül kimondott mondat kapcsán. Pedig a jól ismert szövegekben és az új, még el nem hangzott mondatokban egyaránt rejlik olyan kincs, amely csak akkor kerül a felszínre, ha készülünk a felolvasásukra.

Számtalanszor átéltem, hogy a készülés közben újraolvasott szövegek – bármilyen régóta ismertem is őket – mindig kínáltak új élményt. A korábbi Agenda szövegeinek évtizedes gyakorlása sem merítette ki a forrás minden kincsét. Mindig újra rácsodálkozhatunk egy-egy szövegre. Mindig újra felfedezhetjük a már megszokott szövegek frissességét és gazdagságát. S ha frissként olvassuk őket, akkor a gyülekezet előtt is ezzel a töltéssel és ezzel az erővel hangzanak el. Másként hallja a gyülekezet a nem csupán felolvasott, hanem megszólaltatott szöveget. Ugyanígy: a Liturgikus könyv új szövegei elemi erővel hatnak már az íróasztalnál, a készülődés helyén. S ha ott magunknak mondva meg tudjuk szólaltatni őket, akkor könnyebben ér el a hallgatók fülébe, sőt szívébe a gyülekezet előtt felcsendülő hangsor.

Ne feledjük, hogy a liturgikus szövegek – bár némán olvasva is élményt jelentenek – hangos olvasásra készültek. A hangos felolvasásra készült szövegek világa pedig más, mint a némán olvasandóké. Ezért is hallatlanul izgalmas már a felkészülésnél is hangosan olvasni. Jó lenne tudni, hány papi házban és hány lektor otthonában hangzik el hétközben vagy szombat este hangosan is a liturgia egy-egy szövege. Másként csendül fel az oltár előtt egy zsoltár, egy Kyrie vagy egy kollekta, ha már előtte hangos olvasással is elsajátította („sajátjává olvasta”) a szolgálattevő.

Műfajonként is más és más a megszólaltatás titka. Másként kell olvasni a dicsőségmondást és másként a bűnbánati imádságot. Másként az egyszerű közléseket és a kiemelt akklamációkat. Másként kell, hogy csengjen a Kyrie magasztaló szava és az Úr békességét meghirdető, oltárhoz hívogató szó. Itt is lehetne még bőven sorolni a példákat. A különböző műfajú szövegeket próbálgatnia, gyakorolnia, tanulnia, formálnia kell minden szolgálattevőnek. A változatosság gyönyörködtet – tartja a régi közmondás. Ez is igaz, de többről van szó: a változatosság ebben az esetben segít az igét hirdetni, közel vinni a hallgatókhoz, szívére helyezni a ránk bízottaknak.

Nemcsak a szolgálattevőknek van szükségük erre a fajta nyitottságra, hanem a hallgatóknak is. Az új Liturgikus könyv megjelenése lehetőséget kínál arra is, hogy gyülekezeti tagjaink újra hallják és újként hallják a liturgikus szöveget – nagyobb odafigyeléssel, tudatosabb érdeklődéssel, várakozó lélekkel. De erről majd legközelebb.

Hafenscher Károly (ifj.)

::Nyomtatható változat::