e-világ

Hozzászólás a cikkhez

Magyarországon 1,8 millió háztartás, mintegy 4 millió ember, a lakosság 39,4 százaléka tekinthető jövedelmi szegénynek – áll abban a tanulmányban, amely az Esély című társadalom- és szociálpolitikai folyóirat 2005/4. számában jelent meg Havasi Éva tollából.

Egy háztartás akkor számít szegénynek, ha tagjainak éves nettó jövedelme az országos átlagjövedelem 60 százaléka alatt marad. A transzferjövedelem, azaz a társadalombiztosításból, a szociális jövedelmekből és a háztartások közötti transzferekből származó bevétel enyhít ugyan a szegénységen, de meg nem szünteti. Azzal kell számolnunk, hogy a jövőben csökkenni fog a nyugdíjak szegénységenyhítő szerepe hazánkban. Koherens és stabil társadalompolitikai gondolkodás, nagyobb és koncentráltabb anyagi erőforrásokat mozgósító szociálpolitikai rendszer nélkül nem várható a szegénység enyhítése – vonja le a következtetést a szerző.

Ferge Zsuzsa szociológus a magyar társadalom egyenlőtlenségeiről szóló tanulmányában két nagy szakadékról ír: a felső néhány százezer és a többiek között, illetve a lent lévő 2,5-3 millió ember és a többiek között meglévőről. Az egyenlőtlenségek ollója úgy nyílik, hogy a társadalom felsőbb régióiban javul, lejjebb pedig romlik a helyzet. Egyre távolodnak egymástól azok, akik haszonélvezői lehetnek a növekedésnek, és azok, akik nemcsak hogy kimaradnak a közös haladásból, hanem relatív helyzetük biztosan, abszolút helyzetük pedig többnyire romlik. A társadalmi egyenlőtlenségek növekedése önmagában is ható társadalomromboló tényező: rontja a fizikai életesélyeket, bomlasztja a társadalmi kapcsolatokat, elősegíti a területi és intézményi szegregációt, gyengíti a politikai demokrácia alapjait. Az egyenlőtlenségek hatása már most is káros vagy éppen katasztrofális, a mai elrendeződések az egyenlőtlenségek további kiéleződéséhez készítik elő a talajt – áll a tanulmányban.

Az akadémikus kifogásolja, hogy „számos politikai erő az állami újraelosztás csökkentését szorgalmazza”, pedig – adja értésre Ferge – ennek éppen az ellenkezőjére, az elosztási viszonyok szociális értelmű módosítására volna szükség az egyenlőtlenség mérséklése és a szegénység visszaszorítása érdekében: munkahelyteremtésre annak érdekében, hogy az érintettek munkához és megélhetéshez juthassanak. A piac jótékony hatására vonatkozó várakozás téves, mert a gazdasági növekedés hozadéka „nem csurog le” a társadalom aljáig, nem áramlik szét a társadalom egészében – állapítja meg.

A szociológus szerint Magyarországon növekvő egyenlőtlenséggel, a társadalmi szakadék elmélyülésével kell számolni a közös valutához való csatlakozást előkészítő konvergenciaprogram és a versenyt mindenek elé helyező fejlesztési programok miatt.

Ferge Zsuzsa végkövetkeztetése az, hogy ha továbbra sem veszik komolyan az egyenlőtlenségek tarthatatlanságát, akkor „a társadalom többségének rossz lesz ebbe a társadalomba beleszületni, élni és megöregedni”. A tét a magyar társadalom élhetősége.

::Nyomtatható változat::