Élő víz

A kereszt árnyékában… 2. – Mk 15,6–15

Hozzászólás a cikkhez

A neve ismerős: Barabbás. Ő bizonyosan ott lehetett a kereszt körül tolongók, érdeklődők és bámészkodók körében. De milyen minőségben? Ha ott volt, feltételezhetően egészen más érzésekkel volt jelen, mint a tömeg. Hiszen az tény, hogy éppen helyette feszítettek meg valakit… Lássuk csak, ki is ez a Barabbás!

Lázadó… Nem kisstílű, alkalmi bűnöző. Nem a nyomor vagy az elhanyagolt nevelés, a rossz életkörülmények vezethették helytelen útra. Lázadt a társadalom ellen, és indulatai gyilkosságig fokozódtak. (Lehet, hogy helytelen az összehasonlítás, de vajon Mózes nem hasonlót élt-e át…?)

Barabbás nevezetes ember, nem rejtőzködő, nem terrorista, talán inkább szervező… Gyilkos (lásd Lk 23,19), ami megbélyegzetté tette Isten színe előtt is. Nem elméleti forradalmár, hanem erőszakos ember. (Igen gyakran e világ nevezetes történelmi szereplői is erőszak révén jutottak hatalomra.) János pedig azt írja róla: „Ez a Barabbás pedig rabló volt.” (18,40b) Ez a jellemzés bizony nehezen hozható összefüggésbe az önzetlenséggel. Gyilkos és rabló…

Tudja, hogy a kivezető út számára a kereszt, azaz a kivégzés. Eközben hangokat hall. A nép, a tömeg zajong, hangoskodik, majd egy emberként a nevét kiáltja: „…Barabbást!” És megnyílik előtte a börtön ajtaja, leoldják bilincseit. Ezután már senki sem foglalkozik vele. Vajon kíváncsi-e arra, hogy miért? Hogy mi történik?

Ő is láthatja a megkorbácsolt Jézust, akiről Pilátus mondja: „Íme, az ember!” (Jn 19,5b) És alig érti meg, hogy ez az ember az, akinek az életét köszönheti…

De ott volt-e Barabbás a keresztet körülvevők tömegében? Vagy talán elhúzódott szégyenében? Nem feltételezem. Alig akadhat olyan ember, akit ne indítana, ne rendítene meg egy ilyen esemény. Különösen akkor, ha világossá válik előtte, hogy helyette hal meg valaki azon a helyen…

Megkérdőjeleztetett a feltevés, amely szerint – miként Luther is vallja – nekünk kellett volna (kellene) függenünk a kereszten. De én nem hiszem, hogy ezt érdemes vitatni. Hiszen a Golgotán Isten végezte el a megváltás munkáját Jézus Krisztus által. A megváltás eredetileg a váltságdíj kifizetését jelenti: mi tartozunk Istennek azzal az elégtétellel, amelyet Jézus megadott a kereszten. Erről elgondolkodni, a tényt elfogadni és hittel megvallani soha nem késő.

Kevésbé lehet elképzelhető – főként lelki értelemben –, hogy a Barabbást szorító és féken tartó bilincsek között, az ajtók megnyílásánál bárki is azt mondta volna: „Nem megyek ki!” Hiszen ez már végzetes kalitka… Ám napról napra tárul fel az ajtó az egész világ előtt, és akár életünk valamennyi napján, órájában kiléphetünk rajta az élő Isten színe elé…

M. L.

::Nyomtatható változat::