EvÉlet - Lelki segély

Hozzászólás a cikkhez

„Nem törvényeskedő, hanem törvénytisztelő ember vagyok. Életemet igyekszem Isten szavához mint zsinórmértékhez igazítani. És minden hitre jutott testvéremtől ugyanezt várom el. Különösen akkor, ha történetesen egyházi tisztségviselő az illető. Meggyőződésem, hogy az idei tisztújításokban Isten egyházreformáló kegyelmét kell észrevennünk. A mi gyülekezetünkben azonban nem sokan állnak készen a változásra. Azt mondják: »Maradjon minden a régiben.« És ez tulajdonképpen a bűnökben való megmaradást jelenti. De kezdhet-e újat így velünk az Isten? Adhat-e áldást, ha az élet helyett a halált választjuk?”

Kedves testvérem, Szilárd! Levelére elsőbbséggel válaszolok, hiszen valóban most van annak az ideje, hogy válaszszunk. „Ha lemossa az Úr Sion leányainak a szennyét, és leöblíti Jeruzsálem vérét ítélő lelkével, megtisztító lelkével, akkor teremt az Úr a Sion-hegy egész területe és a gyülekezet fölött nappal felhőt és ködöt, éjjel pedig lángoló tűz fényét. Mindezek fölött az Úr dicsősége lesz az oltalom.” (Ézs 4,4–5)

A prófétai ige fényében tökéletesen egyetértek Önnel abban, hogy gyökeresen új, Isten áldásával kísért új csak akkor kezdődik el egy ember vagy egy gyülekezet életében, ha engedi, hogy a megöletett Bárány vére megtisztítsa. Meg kell térnünk bűneinkből, és el kell hagynunk őket! Kívánnunk és kérnünk kell, hogy a bűnbánat Lelke kiáradjon egyházunkra, gyülekezeteinkre! Az kevés, hogy ajándékaiért könyörgünk – jelenlétét kell koldulnunk! Hiszen az ige szerint az Úr dicsősége az oltalmunk. Dicsősége pedig csak akkor látszik meg rajtunk, akkor ragyog fölöttünk, ha engedelmességre szánjuk oda életünket!

Különösen is követelmény ez az Úr népe vezetőinek körében, hiszen az Úr áldásának vagy ítéletének csatornái ők. Az Úrral megbonthatatlan egységben kell vezetniük a rájuk bízottakat. És hogyan maradhatnának szimbiózisban Istennel, ha utálatos vétkeik miatt elvettetnek az Úr színe elől?! Hogyan válhatnának a nyáj példaképeivé, ha nincs miért fölnézni rájuk?!

Isten emberének – legyen lelkész, felügyelő vagy presbiter – lelkileg érett kereszténynek kell lennie. De hát hogyan ismerjük fel a lelkileg érett keresztényt? Ez minden bizonnyal már az újszövetségi időkben is komoly kérdésként vetődött fel a gyülekezetekben. Amikor Timóteus Efezusban maradt, hogy folytassa Pál munkáját, talán akkor került a legnehezebb helyzetbe, amikor el kellett döntenie, ki alkalmas arra, hogy tanító és lelki vezető legyen a gyülekezetben. Szüksége volt arra, hogy Pál apostoltól megkapja Isten ihletett igéjének útmutatását. Ez valójában egy hosszú lista, amelynek követelményei alkalmasak arra, hogy megmutassák a keresztény ember lelki érettségének szintjét.

A lista húsz tulajdonságot tartalmaz az 1Tim 3,1–7 és a Tit 1,5–10 alapján. Mekkora segítséget jelent ma is a jelölő- és szavazatbontó bizottságok munkájához, a jelölési eljárás teológiai megalapozásához gyülekezeteinkben! Hogy betölthessék Isten akaratát, és felszabadulhassanak attól a tehertől, hogy esetleg emberi bölcsességgel, önös érdekektől vezérelve döntsenek egy-egy jelölt állításakor, és hogy nyugodt lelkiismerettel ajánlják a gyülekezetnek a jelölteket mint kipróbált, vezetésre alkalmas szolgákat az Úrban. Nemkülönben a gyülekezeti közgyűlés számára is jó mérce ez a lista, hogy megbánhatatlan döntést hozhasson.

Milyennek kell hát lennie az Isten emberének? Páltól szabadon idézve: elsősorban feddhetetlennek, rendezett családi életűnek, aki hű a házastársához, és háza népét jól vezeti! Emellett megfontoltnak, józannak, tisztességesnek, vendégszeretőnek, tanításra alkalmasnak, szenvedélyektől mentesnek. Legyen olyan ember, aki uralkodni tud érzelmei felett, ezért nem kötekedik és nem önkényeskedik, kerüli a viszályt, megértő. Aki Isten szolgálatában áll, az ne legyen pénzsóvár vagy hatalomvágyó. Törekedjen arra, hogy a gyülekezeten kívüliek előtt is jó legyen a megítélése. A vezetőtől elvárható, hogy legyen kegyes és igazságos ember, aki nem újonnan megtért, hanem kipróbált. Legyen hajlandó a jóra, és engedje, hogy az Úr szüntelenül tanítsa!

Ha mindezeket számba vesszük, akkor világossá válik számunkra, hogy Isten az ő emberein keresztül akarja felépíteni népét, és hogy milyen bőséges kegyelem árad arra a gyülekezetre, ahol ilyen, Isten szíve szerinti vezetők mutatják az utat.

Érdekes, hogy Pál listáján itt nem szerepelnek a lelki ajándékok, nem beszél arról, hogy az Úr szerinti vezetőnek milyen talentumokkal kell bírnia. Az Isten szerinti vezető alkalmassága kifejezetten morális felfogásával, erkölcsi tulajdonságaival, szellemi nagykorúságával van öszszefüggésben. Közelebbről az Istennek való engedelmességével!

Úgyhogy igaza van Szilárdnak, amikor a bűnből való szabadulást sürgeti. Csak így lesz ébredés, megújulás egyházunkban. Kezdje az Úr ezt a vezetőkön! Hogy az életet választhassuk, most! Imádkozó szívvel:

Szőkéné Bakay Beatrix

::Nyomtatható változat::