Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára. (Lk 9,62)

Böjt harmadik hetében az Útmutató reggeli igéi Jézus követésének előfeltételeiről szólnak – akár negatív megfogalmazásban is, mint vezérigénk. Vedd fel „okulárédat”, hogy meglásd: csak akkor vagyok alkalmas a nyílegyenes szántásra, az élet igehirdetésére, ha „szemem az Úrra néz szüntelen, mert ő szabadítja ki lábam a csapdából” (Zsolt 25,15; LK)! Az anyagi kényelem, a munka vagy az elfoglaltságok, a család és a barátok sem lehetnek akadályai az Úr Jézus követésének, ha ő hív: „Kövess engem!” (Lk 9,59) Kifogások, alkudozás helyett „nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére” (Zsid 12,2)! Csak így lehetünk „Isten követői (utánzói), mint szeretett gyermekei”. A tanítványt – a megszentelődés útján – végigkíséri a kereszt, de a testiség bűnei (a bálványok imádása) elválasztanak tőle: „Ne vegyetek tehát részt ezekben.” (Ef 5,1.7) A világosság gyermekei az Úr Jézust mindenek felett szeretik; jobban, mint önmagukat és családjukat. Az ő követésének újabb „kirekesztő előfeltétele”: „Ha valaki nem hordozza a maga keresztjét, és nem jön utánam, az nem lehet az én tanítványom.” (Lk 14,27) „Betegség, szegénység, fájdalom nem nevezhető keresztnek. Az a kereszt, amikor valaki a hitéért szenved.” (Luther) A keresztény élet: építés és háború egyben. A földi vagyon visszahúzó ereje a Krisztus-követés legfélelmesebb akadálya (lásd Lk 14,33)! Jób a szenvedés mélységében is megtapasztalja Isten személyes jelenlétét, s vele perel: „Micsoda az ember, hogy ily nagyra tartod, és hogy így törődsz vele? Minden reggel megvizsgálod, minden pillanatban próbára teszed. Miért nem veszed le rólam a szemed?” (Jób 7,17–19) A heti zsoltár szavaival (is) könyöröghetünk Istenhez: „…bocsásd meg minden vétkemet!” (Zsolt 25,18) Az ismeretlen ördögűző Jézus számára nem ismeretlen, mert neve által kapcsolatban van vele: „Ne tiltsátok el, mert nincsen senki, aki csodát tesz az én nevemben, és ugyanakkor gyalázni tudna engem…” (Mk 9,39) Jézus követői nem csábíthatnak bűnre másokat, és nem botránkoztathatják meg saját magukat sem! A világmindenség teremtője és fenntartója ül együtt a csónakban tanítványaival, ők mégis értetlenek és keményszívűek a kenyércsoda után: „Van szemetek, és mégsem láttok, fületek is van, és mégsem hallotok? Nem is emlékeztek?” (Mk 8,18) Íme, a tanítványság újabb negatív ellenpéldái! Jézus háromszor elmondja, ki az, aki „nem méltó” hozzá (Mt 10,34–39). Ki Jézus vetélytársa az életedben? Akit jobban szeretsz őnála! Jézus követése az önmegtagadást és a saját keresztünk felvételét, azaz a neki átadott és kiszolgáltatott életet jelenti. „Ne nézz hátra” (1Móz 19,17) a Krisztus-követés „egyirányú” útján, mint Lót felesége, aki hátratekintett, és sóbálvánnyá lett! Noha már nem volt ott, de még szívében élt Sodoma! „Aki meg akarja tartani az életét, elveszti, aki pedig elveszti, megtartja azt.” (Lk 17,33) Jézus az énekelt igében hív: „Jertek énutánam!” (EÉ 438,1)

Garai András

::Nyomtatható változat::