Keresztény szemmel

Hozzászólás a cikkhez

Harmincéves lelkészi szolgálatom alatt az Istentől kapott emberi méltóságra, egymás tiszteletére, a családi élet megbecsülésére tanítottam és neveltem a fiatalokat. Az életet hirdetem a koporsók mellett is. Önvizsgálatot kellene tartanom? Nem értem ezt a világot… Döbbenten nézek körül…

Újsághír: az Alkotmánybíróság döntése értelmében július 1-jétől minden nagykorú – azaz tizennyolc évesnél idősebb – nő kérheti művi meddővé tételét.

Nem kell a gyermek? Nem kell a család? Nem kell a jövő? Ez lenne egy létszámában fogyó nemzet stratégiája?

Azt bizonyára senki nem tudja elképzelni, hogy valaki hatalommal és erőszakkal meddővé tegye egy nép leányait, asszonyait, férfiait. Ha ezt a mai világban már nem lehet megtenni, akkor tegyék meg önként, dalolva, szabadon, az önrendelkezési jog által kapott szabadságban! Ördögi farizeusság ez… Menynyire aktuálisak Jézus szavai, amikor Máté evangéliumának 23. fejezetében így szól: „Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert hasonlók vagytok a meszelt sírokhoz, amelyek kívülről szépnek látszanak, de belülről tele vannak halottak csontjaival és mindenféle tisztátalansággal.” (27. vers)

Mindazonáltal bízom az emberekben. Bízom a nőkben és a férfiakban, hogy nem fosztják meg magukat az élet folytatásának lehetőségétől. És bízom Isten kegyelmében, hogy felébreszti ezt a népet Szentlelkének frissítő fuvallatával.

De várom az egyház hangját is, amely ebben a kérdésben is csak az evangélium „programját” hirdetheti: „Válaszd az életet!”

Szabó Vilmos Béla

::Nyomtatható változat::