evél&levél

Hozzászólás a cikkhez

Dr. Frenkl Róbert, a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője az Evangélikus Élet március 12-én megjelent számában írja: „1848-ban keresztény – katolikus és protestáns –, zsidó és pogány magyarok együtt küzdöttek a nemzet szabadságáért.” ’48-ban és ’56-ban „együtt haltak meg a különböző hiten lévők… a szent magyar szabadságért”. „Felmerül a kérdés, van-e az egyháznak mondanivalója a nemzeti ünnepen. A válasz egyértelműen igen. (…) Különösen hangsúlyos a történelmi évfordulók megünneplése az egyházi iskolákban.”

Szent meggyőződésem, ezekkel a sorokkal velem együtt minden magyar állampolgár mélységesen egyetért.

Ha ilyen szoros, egyértelmű, egyetértő az állam és az egyház felfogása a nemzeti ünnepekkel kapcsolatban, akkor én javaslom, hogy a zsinat hozzon olyan törvényt vagy rendelkezést, melyben kötelezővé teszi templomainkban istentisztelet tartását a nemzeti ünnepeken. Állami és nemzeti ünnepeink: március 15., május 1., augusztus 20., október 23.

Példát vehetnénk Izrael népéről, amely évezredek óta megüli purim és pészah ünnepét stb. Mindegyik a zsidó nép történetének emlékezetes eseményeivel kapcsolatos nemzeti ünnep.

Tiszteljük meg népünket, nemzetünket azzal, hogy nemcsak az utcákon és iskolákban, hanem templomainkban is emlékezzünk meg nemzeti ünnepeinkről.

Erős vár a mi Istenünk!

Budaörs, 2006. március 15.

Horváth Miklós, a budaörsi evangélikus gyülekezet tiszteletbeli presbitere

::Nyomtatható változat::