Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

Az idén fennállásának ötszázadik évfordulóját ünneplő svájci gárdát 1506-ban alapították II. Gyula pápa (Giuliano della Rovere) személyes védelmére és utasítására. Az évfordulós ünnepségek Rómában, a Sixtus-kápolnában január végén kezdődtek a gárdistáknak adott pápai áldással, illetve a svájci Fribourgban a Georges Cottier bíboros celebrálta szentmisével.

A jubileumi ünnepségsorozat egyik fénypontja lesz a huszonhét napos menetelés Svájcból a Vatikánba. A nyolcvan egykori gárdista résztvevő útközben templomokat és kolostorokat látogat meg. A 723 kilométeres vándorlás április 7-én kezdődik és május 4-én ér véget – emlékeztetve arra, hogy 1506-ban ezen a májusi napon érkezett meg az első százötven svájci zsoldos a Vatikánba.

A hatályos rendelkezések szerint a svájci gárda legfőbb feladata őrködni a pápa és a pápai rezidencia biztonságán. A gárda tagjai elkísérik utazásaira a pápát, ellenőrzik a Vatikánba vezető útvonalakat, és ünnepélyes alkalmakkor látnak el szolgálatot. A gárdisták legalább kétéves szolgálati idejük alatt vatikáni állampolgárok.

A széles körben elterjedt legendával ellentétben egyenruhájukat nem Raffaello és nem is Michelangelo tervezte, hanem Jules Repond, a gárda egykori parancsnoka, és azt a 20. század eleje óta változtatás nélkül viselik a gárdisták.

A kezdetben alig kétszáz fős gárda akkor vonult be a történelembe, amikor 1527. május 6-án a gárda csaknem százötven katonája életét áldozta az Angyalvárba menekülő Medici pápa, VII. Kelemen védelmében, V. Károly császárnak az örök várost kifosztó zsoldosaival vívott harcban. Ennek a hősies helytállásnak az emlékét őrzi az a hagyomány, hogy a mindenkori katolikus egyházfő testőrségét svájciak adják, és hogy ezen a napon teszik le esküjüket az újoncok.

A svájci gárda kötelező létszáma legalább száztíz fő. Kétévenként kerül sor az újoncok eskütételére a pápa jelenlétében. Csak az nyerhet felvételt, aki svájci állampolgár, római katolikus vallású, nőtlen, és nem visel szakállt. Nem lehet harminc évnél idősebb, legalább egy méter hetvennégy centiméter magasnak kell lennie, és előzőleg már svájci újonckiképzésen kellett átesnie. Nőket nem vesznek fel a svájci gárdába. A gárdának 2002 óta színes bőrű tagja is van.

A sajtó érdeklődésének középpontjába került a svájci gárda, amikor 1998. május 4-én holtan találták vatikáni lakásában a gárda parancsnokát, a negyvenhárom éves Alois Estermannt, illetve negyvenkilenc éves venezuelai feleségét, Gladys Meza Romerót, valamint a huszonhárom éves Cedric Tornay gárdistát. A vizsgálat megállapította, hogy Tornay végzett a házaspárral, majd öngyilkosságot követett el.

A titokzatos tragédia indítóokára azóta sem derült fény. Tornay édesanyjának nem sikerült elérnie, hogy svájci bíróság foglalkozzék az üggyel. A hivatalos vatikáni állásfoglalás szerint ugyanis Tornay „sértődöttség okozta dührohamában” követte el tettét, miután elmulasztották őt előléptetni.

Massimo Lacchei olasz történész a tragédiáról írt, a Vatikánban felháborodást keltett könyvében azt állította, hogy „Estermann és állítólagos gyilkosa homoszexuális szerelmes pár volt”. Korabeli német sajtójelentések pedig tudni vélték, hogy Estermann 1979-ben önként jelentkezett a keletnémet titkosszolgálatba, amely „Werder” fedőnévvel felvette őt tagjainak sorába.

Elmar Maeder, a svájci gárda mai parancsnoka az évforduló alkalmából az ANSA olasz hírügynökségnek nyilatkozva kifejtette, hogy az 1998-ban történt tragikus események ma már csak szomorú emléket jelentenek. A gárda állománya azóta csaknem teljes egészében kicserélődött. „Ma modern és élenjáró hadsereget alkotunk, amelynek a szíve azonban a régi. És továbbra is az egyházhoz és a pápához hűen akarjuk betölteni szolgálatunkat” – hangsúlyozta a parancsnok.

MTI

::Nyomtatható változat::