Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

Valami vagy van, vagy nincs – gondoljuk józan paraszti ésszel, és hitünk szerint (bár mindig ilyen könnyű és egyértelmű lenne…) elfogadjuk vagy éppen tagadjuk a szóban forgó dolog létezését. A tudósok azonban sokszor nem elégednek meg ennyivel: ha valamire nincs kézzelfogható bizonyítékuk, a matematikához „menekülnek”, és számokban próbálják meg kifejezni, hogy mekkora a valószínűsége a hipotézisükben megfogalmazott dolog létezésének, illetve megtörténtének.

Március 21-én – húsvét előtt nem sokkal – a Tudomány és Hit Jesenius Központ kerekasztal-beszélgetése is egy ilyen témával foglalkozott. A probabilizmusról mint az Isten létét, illetve nem létét „firtató”, igazolni óhajtó valószínűségi módszerről Mezei Balázs és Szalai Miklós filozófusok, valamint Kodácsy Tamás teológus folytattak eszmecserét.

Az apropót Richard Swinburne oxfordi filozófus kijelentése szolgáltatta, miszerint „a rendelkezésünkre álló összes bizonyíték alapján annak valószínűsége, hogy megtörtént Jézus feltámadása, valahol 97% körül van”. Swinburne számos istenérvének megfogalmazásához – köztük a most idézetthez is – Thomas Bayes (1702–1761) tételét használta fel. (A Bayes nevével fémjelzett módszerrel a vizsgált hipotézist háttérismereteink és a hipotézist alátámasztó bizonyítékok alapján becsülhetjük meg.)

A Bayes-tételt nemcsak teisták „használják” saját meggyőződésük igazolására. William L. Rowe amerikai filozófus az ateisták legfőbb érvéből, a rossznak, a szenvedésnek a világban megtapasztalható jelenlétéből kiindulva arra a megállapításra jutott, hogy mindössze 33 százalékos a valószínűsége Isten létezésének.

Nagy a kísértés, hogy valamiféleképpen összehasonlítsuk, egymáshoz viszonyítsuk a két „eredményt”, de nem tehetjük. (Pedig logikailag nagyon érdekes – és bonyolult – „játék” lenne!) Míg ugyanis Swinburne szükségszerűen abból indul ki, hogy van Isten – ellenkező esetben logikailag értelmetlen és lehetetlen lenne az Isten Fiának testet öltéséről, illetve feltámadásáról beszélni –, addig Rowe érvelése Isten létének tagadására irányul. Ha ennek ellenére mégis egymás mellé állítjuk a két adatot, azt láthatjuk, hogy a számítások szerint Jézus feltámadása nagyságrendekkel valószínűbb, mint az, hogy létezik egy olyan mindenható, mindentudó és végtelenül jóságos lény, aki megfelelő ok nélkül megengedi a szenvedés bizonyos eseteit…

Persze – mint ahogy az fentebb is olvasható – ha nincs Isten, akkor Jézus sem támadhatott volna fel. Ugyanakkor Rowe egy olyan Isten létének valószínűségéről beszél, aki – bár tehetné – nem akadályozza meg a mi szemünkben céltalannak tűnő rosszat, a keresztények viszont hisznek az isteni gondviselésben. (Isten tetteinek forrása egyénként – mint ahogy arra Kodácsy Tamás utalt – nem az értelem és a bölcsesség, hanem a jóság és a boldogság.)

A Bayes-tétel alkalmazásával nem kaphatunk biztos választ kérdéseinkre, bár tény, hogy nem is ez a módszer feladata. Hogy akkor mégis mi az értelme ilyen számításokat végezni? Szalai Miklós szerint nagy szerepük van a fanatizmus elleni „harcban”, Kodácsy Tamás pedig úgy véli, ez is egy módja annak, hogy az emberek feltegyék maguknak Istennel kapcsolatos kérdéseiket. Swinburne bizonyításának hatására a teológusnak egyébként nem lett mélyebb a hite; számára sokkal meggyőzőbb „istenérv” az, hogy több mint kétszázan eljöttek e kedd esti beszélgetésre… Mezei Balázs pedig rámutatott: keresztényként nem azt ünnepeljük húsvétkor, hogy Krisztus valószínűleg feltámadt, hanem azt, hogy valóban feltámadt. Hitünk alapja éppen az a személyes meggyőződés, hogy ez a rendkívüli esemény megtörtént.

Vitális Judit

::Nyomtatható változat::