Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

Az emberek elsöprő többsége – Keleten talán még inkább, mint Nyugaton – úgy tekint az Európai Unióra és általában az európai integrációra, mint olyasvalamire, aminek szinte kizárólag gazdasági jelentősége van. „Brüsszel egyenlő pénz” – mondják sokan. Az a pénz, amely majd jön, és megold mindent – a szép ígéretek szerint. Vagy az a pénz, amely nem jön, mert rajtunk már az EU sem segít – ahogyan a borúlátók vélekednek. Természetesen azért sokan vannak azok is, akiknek a jogharmonizáció, a kulturális együttműködés, a környezetvédelmi tudatosság is eszükbe jut az EU kapcsán.

Pedig az európai együttműködés ideáját az 1940-es évek végén első renden nem a fentiek motiválták, hanem egész egyszerűen az újabb háború kitörésétől való jogos félelem. Ma már szinte hihetetlenül hangzik, hogy akkor Németország és Franciaország állt egy háborús konfliktus küszöbén. Ezt a konfliktust tudták békésen kezelni, majd pedig megszüntetni azok a szerződések, amelyek mára a huszonöt országot magába foglaló Európai Unióhoz vezettek. Azóta a béke és a békéhez szorosan köthető olyan fogalmak, mint a megbékélés, a biztonság, a konfliktusmegelőzés és a konfliktuskezelés – olykor a háttérben, olykor a homloktérben – mindmáig napirenden vannak.

Az Európai Egyházak Konferenciájának Egyház és Társadalom Bizottsága évi rendes közgyűlésén, április 29. és május 3. között a svédországi Sigtunában e témakört választotta központi gondolatául, s egyebek mellett a címben kifejezett, markánsan pozitív megállapításra jutott. Nyilvánvaló, hogy a hidegháború feszült hangulatában, 1959-ben alakult Európai Egyházak Konferenciáját a konfliktusok megelőzése, kezelése és a megbékélés szolgálata iránti vágy hívta életre. A konfliktusmegelőzés és békemegőrzés tevékenysége azonban elválaszthatatlan az emberi jogok és a társadalmi igazságosság meglétével vagy hiányával való őszinte szembesüléstől. Ezek a pusztán politikainak és társadalminak tűnő fogalmak pedig bibliai gyökerekkel és gazdag tartalommal bírnak.

Ezen a téren éppen az Európai Egyházak Konferenciáján keresztül tudták az egyházak e fogalmak bibliai tartalmát olyan szervezetek munkája során is előtárni (néha még érvényesíteni is), mint az úgynevezett helsinki folyamat (EBESZ) és az Európa Tanács emberi jogi szervei. Mind a mai napig folyik e munka az Egyház és Társadalom Bizottság által, immáron kiterjesztve ezt az Európai Parlamentre, az Európai Unióra és az Egyesült Nemzetek Szervezetére is.

A megbékélés, a békesség, a biztonság és a konfliktuskezelés munkaterületének stratégiai fontosságú kulcsfogalmává lett a regionalitás, illetve a regionális együttműködés. Európai és globális, pozitív és negatív példák igazolják, hogy ahol egy adott régióban az együttműködés valamilyen formája megvalósul, ott a konfliktusok tompulnak, ahol pedig nem, ott esetleg egészen a fegyveres öszszecsapásig éleződnek. Közhelyszámba menő felismerés az, hogy a konfliktusok mindig a szomszédok között jelentkeznek. Így van ez az emberi kapcsolatok minden területén, a családtól kezdve a nemzetközi életig. Ezért fontos a jó szomszédság, az együttműködéssel támogatott regionalitás.

Az Európai Egyházak Konferenciájának Egyház és Társadalom Bizottsága ülésén a tizennyolc országból megjelent mintegy negyven egyházi képviselő egyetértett abban, hogy a regionális együttműködés területén komoly lehetőségeik és feladataik vannak az egyházaknak is. Talán ez az a terület, ahol jó példát mutathatnak a potenciális konfliktusokon átívelő és így azokat legyőző térségi kapcsolatok ápolásával. Sokat tehetnek annak érdekében, hogy a felszínes gazdasági, kulturális, sőt politikai érdekellentéteket a spiritualitás mélységében békítsék meg egymással. Ezen túlmenően pedig különös felelősséget hordoznak azok az egyházak, amelyeknek a kulturális, nyelvi beágyazottsága is átível az egyes országok politikai határai fölött. Ezek óriási szolgálatot tehetnek a regionális együttműködésben mutatott példaadásuk által az egyes régiók nemzetei, sőt az egész európai közösség békéje, biztonsága és jóléte érdekében.

„Egy olyan korban, amelyben a vallást sokan úgy jellemzik, mint ami olaj a konfliktusok tüzére, az Európai Egyházak Konferenciájának Egyház és Társadalom Bizottsága elkötelezi magát a béke, a biztonság és a megbékélés ügye mellett, egyrészt az európai intézményekkel karöltve, másrészt pedig tagegyházai megerősített bizonyságtételének támogatásával” – szögezi le a svédországi közgyűlésről kiadott közlemény.

Dr. Bóna Zoltán, az EEK ETB tagja

::Nyomtatható változat::