Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

A napokban megalakult egy felekezetközi lelkészkör Budapesten, amely az imádkozást, az egységet, a közös felelősségvállalást tűzte ki céljául. Hála Istennek, több ilyen közösség jött létre az elmúlt években hazánk különböző településein. A fővárosi kezdeményezést – Ulrich Parzany adventi evangélizációjának hatására – református, evangélikus, baptista és metodista missziós vezetők hívták össze a Szilágyi Dezső téri református gyülekezeti terembe. A jövőben szívesen látnak a körben más felekezetű, Krisztusnak elkötelezett testvéreket is.

Ez alkalommal az igét Cseri Kálmán hirdette. Isten áldása abban nyilvánult meg, hogy élő és ható volt a hirdetett ige, a hallgatókat szíven ütötte, és ennek nyomán a jelenlévők átélték a „Lélek egységét” az imaközösségben és a beszélgetésekben. Isten üzenetét Ezsd 7,10 alapján hirdette az evangélista: „Ezsdrás szívből törekedett arra, hogy kutassa és teljesítse az Úr törvényét, és tanítsa Izraelben a rendelkezéseket és a döntéseket” – hangsúlyozta. A sorrend lényeges: nem a tanítással kell kezdeni a szolgálatot, ahogy sokszor tesszük, hanem azzal, hogy teljes szívből tanulmányozzuk az igét, majd megcselekedjük mindazt, amit Isten parancsolt. A tanítás, a program csak ezek után következhet.

A mai nappal kezdjük az ökumenikus imahetet a Krisztus-hívők egységéért.

Hangsúlyoznunk kell most is, hogy az Isten szerinti egység készen van, azt nem mi hozzuk, „konferenciázzuk” össze. Aki Krisztusban van, aki a Lélekkel itattatott meg, az különösebb produkció nélkül is egységben van a hasonló testvérrel. A világi módszerek, a vég nélküli egyeztetések, teológiai bravúrok ezen a téren szánalmasak. Az eredmény is az.

Mire való akkor az imahét? Több célja, gyümölcse van. Az Úr gyermekeinek szükségük van arra, hogy keressék Atyjuk arcát, szándékát. Szükséges kimozdulni a felekezeti, kegyességi kultúrából, amely néha cellává is válhat. Bocsánatot kérhetünk az Úrtól és egymástól a szándékosan vagy akaratlanul elkövetett vétkeink miatt. Megbékélhetünk Istennel és egymással. Felfedezhetjük a másikban, a más külsőségekkel működő közösségekben, testvérekben is az egy Istent. Könyöröghetünk együtt a világért, környezetünkért. Kaphatjuk a Lélek vezetését a közös szolgálatra vonatkozóan.

Az idei hét igei mottója legyen üzenetté, valósággá számunkra: „…a süketeket is hallóvá teszi, a némákat is beszélővé.” (Mk 7,37) Bűnbánat, megtérés, megújulás által az Úr nyissa meg lelki hallásunkat az aktuális üzenetre! A sokszor néma keresztényeket tegye Isten tanúságtevővé környezetükben. Szörnyű az istensüket, néma „keresztény”. Sokkal nagyobb a romlás a világban, társadalmunkban annál, mint hogy megengedhetnénk magunknak a felekezeti, kegyességi szűkkeblűséget, bezárkózást.

„Jöjj, égi szent láng, Szentlélek Isten, / Igédet éltesd szívünkben! / Hogy lelkünk teljék meg veled, / Mert akkor lángol és szeret: / Jöjj, Vigasztaló, Szentlélek Isten!” (EÉ 239,2)

Szeverényi János

::Nyomtatható változat::