A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

Többször is megadatott, hogy az én tiszteletemre szólalt meg a Himnusz. Mindegyik alkalom nagyon megható volt. Az, hogy a dobogó tetején állva a könnyeim is kicsordultak, csak kétszer fordult elő; a sok eredményhirdetés közül ezek a legemlékezetesebbek.

Tizennégy évesen, a genfi ifjúsági Európa-bajnokságon nem én voltam a fő esélyes. Váratlanul, mintegy sokként ért, hogy én nyertem. 2000-ben, a sydneyi olimpián aztán már pont a velem szemben támasztott elvárások jelentettek nagy lelki terhet. Nehéz volt megbirkózni ezzel. Akkor a sírást a győzelem utáni hihetetlen boldogságérzet és az engem körülvevő hatalmas szeretet megtapasztalása váltotta ki belőlem.

::Nyomtatható változat::