A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

Két fiatalember egy nap elhatározta: ők lesznek az első magyarok, akik megkerülik a Földet egy vitorlás hajón. Fa Nándor és Gál József attól a perctől fogva ennek a tervnek a lázában élt, majd kitűzték az indulás időpontját: 1985. szeptember 26. A közel kétéves út (1987. szeptember 12-én kötöttek ki újra Opatijában) embert próbáló, ugyanakkor felejthetetlen élményeiről az ötletgazda, Fa Nándor könyvben számolt be annak idején (A Szent Jupát 700 napja; Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1988). Az alábbi részlet az ausztráliai partraszállás pillanatait idézi fel.

Korábbi előrejelzésünk alapján csak másnap reggelre várták érkezésünket Sydney kikötőjébe az ott élő magyarok. (…) Korán reggel frissen ébredtünk. (…) A kristálytiszta levegőben csak néhány bárányfelhő díszítette a horizontot, de ezek is felszívódtak a felkelő nap sugaraitól. Horgonyt és motort rántottunk, s egy óra múlva bepöfögtünk Port Jackson ébredező kikötőöblébe. Tudtuk nagyjából, hogy balra a második öblöcskébe, a Watson-öbölbe kell újra horgonyra állnunk, és megvárni a hatóságokat a vám- és útlevélvizsgálat, valamint az egészségügyi szertartások miatt. (…) Kilenc óra helyett tizenegyre jöttek az aktatáskások, de addig sem unatkoztunk. Egyre több hajó érkezett magyar zászlókkal feldíszítve, integető emberekkel a fedélzeten. (…) Schanendoa III. elnevezésű hajóján rövidesen megjelent Julius Charoday, a fogadásunk megszervezésére és a későbbi támogatásunkra megalakult Szent Jupát baráti kör alapítója, és vele együtt jöttek a kör tagjai. (…)

Julius szép köszöntő beszéde után a magyar népviseletbe öltözött zenekar játszani kezdte a Himnuszunkat, amelynek hangjait lassan elnyelte a tömeg éneke. Csak aki állt már a dobogó tetején, hallgatva a Himnuszt, csak az tudja, mi fojtogatja ilyenkor az ember torkát… Ott álltunk honfitársaink sokaságától körülvéve, hallgattuk a tapsokat, és az ugyancsak magyar népviseletbe öltözött lányok nyakunkba akasztották a hagyományos fogadóajándékokat, a babérkoszorút, kenyérrel és sóval kínáltak.

Szerencsére százan százfelől kérdeztek, így nem derülhetett ki, hogy akkor sem tudnék válaszolni, ha hagynának.

::Nyomtatható változat::