Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

Unokája, Eszter esküvőjére készült, amikor a szirénázó mentőautó a kórházba vitte hirtelen jött rosszulléte miatt. A műtét elkerülhetetlen volt, s a mély álomból nem ébredt fel többé. Haláltusája három hétig tartott, mígnem Isten hazahívta hűséges szolgálóleányát.

Giczi Ferencné Kopiás Magdolna 1922. augusztus 19-én született Budapesten. Evangélikus hitben nevelték szülei és anyai nagymamája, aki életre szóló tartást adott unokájának. Iskoláit Kispesten, majd Pestszentlőrincen, a kereskedelmi középiskolában végezte. Szorgalmas, kitűnő tanuló volt. Kreativitása és kritikai érzéke az önképzőkör meghatározó személyiségévé tette. A gazdasági válság idején magántanítványokat vállalt, hogy könnyítsen családja anyagi helyzetén.

A kispesti gyülekezetben nőtt fel; konfirmáló lelkészére mindig is szívesen emlékezett, élete végéig ragaszkodott a gyülekezetéhez. Férjével is itt ismerkedett meg. 1943-ban kötöttek házasságot; az esketést főnöke, Kuthy Dezső egyetemes főtitkár, későbbi dunáninneni püspök végezte. 1949-ben született a házaspár Zsuzsanna nevű leánya a család örömére. Hite és szeretete jeléül az édesanya naponta imádságában hordozta a családját, egyszersmind a tágabb rokonságot összetartó személyiség is volt. Férje hosszabb ideig tartó katonai szolgálata idején ő gondoskodott beteg édesanyjáról, húgáról és nagymamáiról. Férjével ötvenhárom évig éltek együtt harmóniában és kölcsönös megbecsülésben. Élete párját tizennégy éven át odaadóan ápolta betegségében; 1996-ban özvegyült meg.

Giczi Ferencné Magdi néni hatvanegy évet töltött egyházi szolgálatban. 1940. augusztus 1-jén Kuthy Dezső mellett kezdte munkáját. Kilencven jelentkező közül választották ki mint a legkiválóbbat. Ebben az időben az egyetemes püspökök rendelkezésére is állt, így Kapi Béla, D. Szabó József püspökök is felettesei voltak hosszabb-rövidebb ideig.

1952-től az Északi Egyházkerület Püspöki Hivatalának titkárnője lett, s itt dolgozott nyugállományba helyezéséig, 2001-ig. Ötvenegy évig ugyanabban a szobában, ugyanazon íróasztal mellett végezte munkáját, mivel az egyetemes főtitkári iroda vált püspöki hivatallá. Hét püspök munkáját segítette több mint hat évtizeden át. Titkok tudója és őrizője maradt utolsó szívdobbanásáig.

Munkája igazi szolgálat volt, amelyet odaadással, lelkiismeretesen és örömmel végzett. Nagyon szerette evangélikus egyházunkat, tisztelte mindenkori feletteseit. „Kényes” beszélgetések előtt a lelkészeket gyakran felkészítette, tanácsokat adott nekik. Sokakért közbenjárt, amikor nehéz időszakot éltek át, amikor kiszolgáltatottak voltak. Megbízhatósága példaértékű volt.

Az életét meghatározó ige hangzott hamvai felett a budapest-kelenföldi evangélikus templomban: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem.” (Fil 4,13) Az örök élet reménységében köszöntek el tőle gyászoló családtagjai, munkatársai, barátai és ismerősei, egész Magyarországi Evangélikus Egyházunk.

Kedves Magdi néni, nyugodjék békében!

D. Szebik Imre

::Nyomtatható változat::