Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Krisztus mondja: Halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai. (Jel 1,18)

Húsvét hetében az Útmutató reggeli és heti igéi ezt az örömhírt zengik: „Az Úr feltámadt! Az Úr valóban feltámadt! Dicsérjük az Urat! Halleluja!” (Agenda) A feltámadás ünnepén miért dicsőítsük az Urat? „Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki nagy irgalmassága szerint újjászült minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által.” (1Pt 1,3; LK) A húsvéti örömhírt „első kézből” az Úristen küldöttje, egy fehér ruhás ifjú adja a tudtunkra: „Ne féljetek! A názáreti Jézust keresitek, akit megfeszítettek? Feltámadt, nincsen itt.” (Mk 16,6) A négy evangélium egybecsengő tudósítása szerint Jézus feltámadásának nem voltak szemtanúi, az üres sírt először asszonyok látták, s negyven napon át csak a benne hívő tanítványai találkozhattak a feltámadott Úrral. Majd később, a damaszkuszi úton „legutoljára pedig, mint egy torzszülöttnek, megjelent nekem is. Mert én a legkisebb vagyok az apostolok között…” (1Kor 15,8–9) – vallja Pál. A feltámadás mindenkori tagadóinak ő ezt üzeni: „Hiszen ha nincs a halottak feltámadása, akkor Krisztus sem támadt fel.” „Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje.” (1Kor 15,13.20) A balga emmausi tanítványoktól maga a feltámadt Úr Jézus kérdezte: „Hát nem ezt kellett-e elszenvednie a Krisztusnak, és így megdicsőülnie?” A titokzatos Útitárs feltárta előttük az Írásokat, és a vendégből házigazda lett, aki „asztalhoz telepedett velük, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és nekik adta” (Lk 24,26.30). Ma is az igében és az úrvacsorában lehet vele személyesen találkozni, mert „Jézus Krisztus legyőzte a halált, és világosságra hozta az el nem múló életet az evangélium által” (2Tim 1,10; LK). A mi életünk el van rejtve a Krisztusban, mondhatjuk hát: „ezért örül a szívem, és ujjong a lelkem, testem is biztonságban van. Mert nem hagysz engem a holtak hazájában…” (Zsolt 16,9–10) Pál a feltámadás himnuszában erről így vall: „…első zsengeként támadt fel Krisztus, azután az ő eljövetelekor következnek azok, akik a Krisztuséi.” (1Kor 15,23) De hogyan támadnak fel a halottak? Pál meg is válaszolja a feltett kérdést: elvettetik romlandóságban, gyalázatban, erőtlenségben az érzéki test; feltámasztatik romolhatatlanságban, dicsőségben, erőben a lelki test (lásd 1Kor 15,42–44). „Azért kell feltámadásnak lennie, mert Isten mondta. Különben nem volna mindenható Isten és Teremtő!” (Luther) Jézus visszajövetelekor válik ez nyilvánvalóvá; ő a kereszten legyőzte a bűn, a halál s az ördög hatalmát! „Teljes a diadal a halál fölött! Halál, hol a te diadalod? Halál, hol a te fullánkod?” (1Kor 15,54–55) Hála legyen Istennek, „mert a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus, már megáldoztatott” (1Kor 5,7)! Isten választott ki és hívott el az üdvösségre. „Igaz beszéd ez: Ha vele együtt haltunk meg, vele együtt fogunk élni is.” (2Tim 2,11) Mert „Jézus él, én is vele! / Hol van, halál, nagy hatalmad?” (EÉ 223,1)

Garai András

::Nyomtatható változat::