Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

EvÉlet-est néven új kezdeményezést indított útjára szerkesztőségünk március utolsó csütörtökén. Estjeinken az érdeklődők egy-egy vendéggel találkozhatnak majd egyházunk Üllői úti székházában. A meghívandó előadók nem lesznek ismeretlenek olvasóink számára, mert előzőleg a lap hasábjain interjút olvashatnak velük. Reménységünk szerint a személyes találkozás ugyanakkor alkalmat teremt arra, hogy az interjúalanyok megoszthassák a hallgatósággal mindazt, ami az újságból – a terjedelem szabta korlátok miatt – kimaradt. Első alkalommal Bakay Péter hittantanár volt a vendégünk; a vele készült interjút lapunk március 18-i számában közöltük. Az alábbiakban nyitó rendezvényünk egyik résztvevőjének beszámolóját olvashatják.

Milyen szerencse, hogy akadnak olyan elszánt, tettre kész és kitartó emberek, akiknek köszönhetően megismerhetjük a világ sokszor egészen elzárt kincseit! Bakay Péternek a március 29-én – az első EvÉlet-est keretében – a Csángóföldön pásztorkodással töltött évéről tartott élménybeszámolója nem csupán a vidék szépsége és kultúrája iránt ébresztett tiszteletet a hallgatóban, hanem az ember iránt is, aki mindezt végigcsinálta.

Milyen szerencse, hogy ha már valakinek az az ötlete támadt, hogy városi életét hátrahagyva pásztorbotot ragadjon, és kivonuljon a Gyimesekbe – vállalva ezzel a juhászélet minden viszontagságát –, akkor hazatérve el is meséli mindazt a sok szépséget és érdekességet, amit ott látott! Izgalmas kaland lehetett, és sok szempontból irigylésre méltó: megismerni a határon túli magyarság egy szeletét, testközelből látni szokásaikat, részesévé válni életüknek.

De amint farkasokra és medvékre terelődött a szó, s a pásztorok cseppet sem bizalomgerjesztő, rozoga kunyhóiról készült képek vetültek a falra, kezdtek egyre kényelmesebbnek tűnni az országos iroda előadótermének biztonságos székei. „Egészen más világ az” – mondta Bakay Péter, s történeteit hallgatva a mintegy negyvenfős hallgatóság kétségtelenül el is hitte neki ezt. A frissen mosott ruhákat a félig befagyott patakban öblítik, Berta néni pillanatok alatt sodorja össze a cérnának valót a guzsalyról a kabátfoltozáshoz, a falubeliek pedig hétköznapi természetességgel mesélik, hogy a szomszéd utcában bizony egy boszorkány lakik, és éjszaka olykor az erdő felett repked seprűnyélen…

A csángóknál töltött csaknem egy év alatt előadónk a pásztorkodás mellett szorgos gyűjtőmunkát is folytatott. Lejegyezte a helyiek számos érdekes szófordulatát, szólását, történetét, hogy aztán megoszthassa mindazokkal, akik az élet egészen más területein próbálják bizonyítani, mennyire elszántak, tettre készek és kitartóak, de akiket érdekel egy furcsán archaikus, ám hozzánk mégis közel álló világ.

Naszádi Kata

::Nyomtatható változat::