Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

Megalkotta a finn irodalmi nyelvet, és ő fordította le először anyanyelvére a teljes Újszövetséget, ezért ma is a „finn irodalmi nyelv atyjának” nevezik Mikael Agricolát.

1. körül született Pernajában. Szülőfalujában az emberek akkoriban csak svédül beszéltek. Nem lehet tudni, hogy a finn vagy a svéd volt-e az anyanyelve, de az biztos, hogy a későbbiekben hibátlanul beszélt és írt finnül. A fiatal Agricola sok minden iránt érdeklődött, és hamar kitűnt társai közül. A falu lelkésze felfigyelt a tehetséges gyerekre, és az 1510-es évek végére elérte, hogy Viipuriban latinul tanuljon; ez elengedhetetlen volt akkoriban ahhoz, hogy valaki Európában magasabb iskolába lépjen. Akkori finn szokás szerint Agricolát eredetileg Mikael, Olavi fiának hívták (a finn családnevek általános használata csak pár századdal később terjedt el Finnországban). A kor humanista szokásait követve Mikael ekkor vette föl az Agricola („földműves”) nevet. Ez a név nagyon elterjedt volt a korabeli német humanisták között, és egyben édesapjának a foglalkozását is jelölte.

Az ifjú nyolc évig tanult Viipuriban, majd Turku püspökének, Skytte Marttinak a titkára lett. Ekkor még csak tizennyolc éves volt. Turkuban már ismerték az új, lutheránus tanításokat, Luther Márton finn tanítványa, Särkilahti Pietari többször prédikált már a városban a reformátor tanításának szellemében; az 1527-es országgyűlés elhatározta, hogy a reformáció tanait a Svéd Királyság minden tartományában bevezetik.

Az 1530-as évek elején Agricolát pappá szentelték, 1536-ban pedig Wittenbergbe küldték tanulni. 1539 tavaszán magiszteri vizsgát tett; ezután Turkuban a dómi iskola rektorává választották. Ez ügyben Luther és Melanchthon írt ajánlólevelet Svédország királyának, Vaasa Kustaanak.

Agricola életcéljának a finn nyelvű egyházi irodalom megteremtését tekintette. Már Wittenbergben elkezdte finnre fordítani az Újszövetséget. Fordítása alapjául Erazmus görög Újszövetsége és Luther német nyelvű Újszövetség-fordítása szolgált. Munkája – az első finn nyelvű Újszövetség – 1548-ban jelent meg. Még ez előtt, 1543-ban egy Abckirja című, az olvasás tanítását szolgáló könyv került ki a keze alól, amely egyben tartalmazta a keresztény tanítás alapjait is, 1544-ben pedig imádságoskönyve jelent meg. Emellett szerette volna finnre fordítani a teljes Bibliát, de ehhez nem volt elég pénze; így az Ószövetséget csak részben ültette át anyanyelvére. 1549-ben kiadta az első finn agendát, amely utasításokat tartalmazott a lelkészek számára az istentiszteleti szolgálattal kapcsolatban, valamint a szentségek kiszolgáltatásáról. Ezt a művét is a reformáció szellemében írta. Azt mondhatjuk, hogy termékenyebb és sokoldalúbb volt, mint bármelyik elődje.

Minden könyvével a reformáció eszméjét kívánta szolgálni; követte azt a lutheri elgondolást, amely szerint az embereket meg kell tanítani írni-olvasni, hogy saját anyanyelvükön tanulmányozhassák a Bibliát. A fordítás során Agricola új finn szavakat is alkotott, mint például Luoja („Teremtő”), lohikäärme („sárkány”) és hallitus („kormányzás”). Az általa használt finn nyelv ötvözte a svéd, latin és német nyelvtan sajátosságait, ezért a ma is használt finn nyelv nyelvtana nem fedi teljesen Agricola nyelvtani rendszerét.

Skytte Martti turkui püspök, Agricola felettese 1550-ben meghalt. Vaasa Kustaa király két részre osztotta a püspöki tartományt, mert félt a megerősödött és centralizált püspöki hatalomtól. 1554-ben Agricolát választották meg Martti utódjául, a másik püspöki tartomány,Viipuri élére pedig egyik wittenbergi diáktársa került.

A finn reformátor fontos szerepet játszott a későbbiekben a svéd–orosz harcokat követő béketárgyalásokban is. 1557-ben tagja volt a svéd békekövetségnek, amely Moszkvába ment tárgyalni az oroszokkal. A béketárgyalások sikeresek voltak, ám az út megviselte az egészségét; Agricola 1557. április 9-én meghalt a finnországi Uusikirkkóban, nagyon közel az orosz határhoz. A hagyomány azt tartja, hogy a viipuri dómban nyugszik. Hogy ez valóban így van-e, nem tudjuk. Azt azonban igen, hogy Agricola nélkül nem lett volna sem finn irodalmi és egyházi nyelv, sem finn nyelvű Újszövetség.

Johanna Parviainen

::Nyomtatható változat::