Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Márk evangéliumában olvashatunk arról, hogy a farizeusok jelet kívántak Jézustól. Jézus megneheztelt rájuk, s otthagyván őket, hajóra szállt. A vele utazók keseregtek, hogy csak egy kenyerük van. Jézus emlékeztette őket arra, hogy amikor négyezer embernek hét kenyeret tört meg, még maradt hét, kenyérdarabokkal teli kosár. Az emberek nem emlékeztek rá maguktól. Jézus így szólt: „Még mindig nem értitek?” (8,21)

Hányszor nem vesszük észre s nem értjük magunk körül a jeleket! Hányszor nem emlékszünk a velünk korábban történt eseményekre! Ha gyorsan felépülünk egy súlyos betegségből, akkor azt mondjuk: „Isten megsegített, a gyógyulásom a jele.” A kapott jelek azonban nem mindig ilyen látványosak és egyértelműek. Mi a helyzet akkor, ha gyógyulásunk csak lassan következik be, esetleg egészségünk nem lesz a régi? Istennek ezzel is van célja, s ezt a célt kell kutatnunk, keresnünk kell a jeleket.

Az ilyesmi mindenkinek az életében testre szabott, egyedi eset. Átéltem hasonlókat, s bizony lázadoztam közben. Számomra végül az volt a jel, hogy Isten nem hagyott feljebb kísérteni, mint elszenvedtem volna (lásd 1Kor 10,13).

Vannak figyelmeztető jelek egyéni életünkben és a világban is. Ne menjünk el mellettük – hátha késő lesz! „Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok, hogy melyik órában jön el a ti Uratok!” (Mt 24,42) Még ma vegyük számba Isten szeretetének életünkben megnyilvánuló számtalan jelét! Emlékezzünk rá, hogy ő előbb szeretett minket!

Jézus feltámadásának a jele az elhengerített kő, az üres sír, majd az, hogy személyesen megjelenik a magdalai Máriának, később a tanítványoknak is. A nyilvánvaló jelek ellenére a tanítványok mégis hitetlenkedtek. „Sok más jelt is tett Jézus a tanítványai szeme láttára, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben. Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az ő nevében.” (Jn 20,30–31)

Csaba Piroska

::Nyomtatható változat::