Napról napra

Hozzászólás a cikkhez

Az asszonyok gyorsan eltávoztak a sírtól, félelemmel és nagy örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt tanítványainak. Mt 28,8 (1Krón 29,12b; Mk 16,1–8; 1Kor 15,1–11; Mt 28,1–10) Az asszonyoka húsvét, a nyitott és üres sír első tanúi. Hitték, hogy aki nincs a sírban, Jézus, valóban feltámadt. Ezt a rendkívülieseményt akarták gyorsan hírül adni a tanítványoknak – félelemmel és örömmel. Ahol Isten munkában van, ott az ember megrendül, és örül az ő tettei láttán. Ha egykor alkalmasak voltak az asszonyok a tanúskodásra, mennyivel inkább lehetnek ma a női lelkészek is az ige szószólói, a Feltámadotttanúságtevői!

Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent, hogy feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten gyermekei. Fil 2,14–15 (2Krón 30,8a; Lk 24,13–35; 1Kor 15,12–20; Mt 28,11–20) Mindegyikünk életében vannak kellemetlen kötelességek, amelyeket el kell végeznünk. A lelkészek például nem kedvelik az adminisztrációt vagy az épületek renoválását. Az orvosnak sokszor nehezére esik éjszaka felkelni, beteghez menni. A pedagógusnak a „nehéz gyerekekkel” is foglalkoznia kell. Az apostol arra biztat, hogy mindezt zúgolódás és vonakodás nélkül tegyük. Nekünk akar jót, mert így könnyebb és keresztényibb.

Itt van már az óra, amikor fel kell ébrednetek az álomból. Hiszen most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk. Róm 13,11 (Jer 7,3; 1Kor 15,20–28; Róm 12,1–2) Pál igéje a jelen, a most felelősségére és fontosságára mutat rá. Isten mindent elvégzett üdvösségünkre, földi és örök boldogságunkra. Észre kell ezt vennünk, s ehhez kell szabnunk életünket és cselekedeteinket. Minden nemzedék küldetése, hogy életével tanúskodjék arról az Úrról, akinek jelenlétében már itt az örökkévalóság elővételezése; teljessége pedig majdani eljövetelekor lehet a miénk.

A többi pedig jó földbe esett, és termést hozott: az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit. Mt 13,8 (Jób 10,12; 1Kor 15,35–49; Róm 12,3–8) A magvetés, az ige hirdetése küldetésünk legfontosabb része. Jézus is ezt tette, amikor megszólaltatta Isten országának a titkát. Hogy mennyien hallják meg a jó hírt, alig tudjuk felmérni. Hogy mennyien termik gyümölcseit, csak részben érzékelhetjük. Jézus ígérete biztat: sohasem hiábavaló a magvetés, mindig lesz, aki bőséges termést hoz, többet, mint amit el tudunk képzelni… Bizony tőlünk is sokszoros termést vár a nagy Magvető.

Ragyogtok, mint csillagok a világban, ha az élet igéjére figyeltek. Fil 2,15–16a (Péld 4,18; 1Kor 15,50–57; Róm 12,9–21) Csillagnak lenni kitüntetés. Világosságot ad az éjszaka vándorának; útbaigazít, reményt sugároz. Ezek közül melyikre ne lenne naponta szükségünk? Posztmodern világunkban nehezen tájékozódunk. Mindenki meg akar győzni minket a maga (rész)igazságáról. A csillag azonban nem magától fénylik, ahogyan mi, keresztények is a világ világosságától nyerjük fényünket. Szava életünk útmutatója. Ha reá figyelünk, akkortudunk fényleni, ragyognia 21. század olykor sötétnek tűnő égboltján. Ne szirénhangok hamis ígéreteire, földi mennyországot megvalósítani akaró elképzelésekre hallgassunk, hanem az élet igéjére!

Megjelenik az Úr dicsősége, látni fogja minden ember egyaránt. – Az Úr maga mondja ezt. Ézs 40,5 (Mt 3,16–17; 1Kor 5,6b–8; Róm 13,1–7) Az Úr dicsőségének megtapasztalása sokunk vágya. Gyakran elfelejtjük, hogy ez a dicsőség legfényesebben Jézus arcán, szavaiban és tetteiben látható. Vonzotta az elrontott életű embereket, akik újat akartak kezdeni. Nem átkozta meg a gazdag ifjút, amiért nem fogadta el azonnal a Jézus-követés feltételeit, és nem volt érzéketlen Mária és Márta fájdalma iránt sem. Amikor bűnöket bocsátott meg, betegeket gyógyított, enni adott az éhező tömegnek, s amikor a kereszten imádkozott, felragyogott rajta Isten dicsősége. Egy napon mindnyájan megláthatjuk. Ez lesz a teremtett világ legnagyobb szenzációja.

Jézus ezt mondta: „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.” Jn 8,12 (2Sám 22,29; 2Tim 2,8–13; Róm 13,8–15) Sokszor panaszkodunk a bennünket körülvevő világ sötétsége, gonosz beszéde, gyűlölettel teli indulatai, önző, korrupt cselekedetei miatt. De ritkán nézünk magunkba. A sötétség jelei bennünk is megtalálhatók. Lehet, hogy mások veszik észre őket az életünkben. Ezért először nekünk kell befogadnunk a Fényt, a világ világosságát, aki száműzi életünk minden zugából a sötétséget, mert nekihatalma van a sötétség erői felett. Akié a fény, azé a győzelem. Legyünk ott a győztesek között!

D. Szebik Imre

::Nyomtatható változat::