Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Az Evangélikusok Közössége az Evangéliumért (EKE) március 24-én a Veszprém megyei Tésen tartotta tavaszi csendesnapját. A tési és a várpalotai gyülekezet nagy örömmel és várakozással készült erre a napra. Örömmel, mert öröm együtt lenni testvéri közösségben egymással és az élő Úrral; és várakozással a szívünkben – vajon milyen lesz a mostani találkozásom az Úrral, mit üzen személy szerint nekem? A hűvös, esős idő sem akadályozhatta meg az ország különböző pontján élő testvéreket abban, hogy eljöjjenek, sokan lehettünk együtt az evangélikus templomban.

A közös éneklést, imádságot követően Szolga-Tőkés Sándor körmendi evangélikus lelkész szólt hozzánk Ef 2,12 alapján: „…Isten nélkül valók voltatok e világon…” (Károli-fordítás) A hitre jutott ember bizonyságtevésében el tudja mondani, milyen volt az élete Isten nélkül – senki és semmi voltam, de a Vagyok megmentett, és a mennynek polgárává tett! Ez azt is jelenti számomra, hogy a magam helyén világosság, mag legyek a környezetem számára. Jézus Krisztus nélkül halottak vagyunk, bár éljük a mindennapi életünket. Jézus Krisztus maga az élet, és ha ő nincs bennünk, életünk sincsen. Ha Krisztusban élem az életemet, és betölt az első szeretet tüze, akkor tudom az örömhírt hirdetni és hitelesen megélni a szükségben levők felé.

Az imádság és az éneklés után Széll Bulcsú kispesti evangélikus lelkész beszélt Isten békességéről 2Kor 5,20 alapján: „Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel!” Arról beszélt, hogy ha Jézus Krisztus van a szívem közepén, akkor szívbéli békességem van. Amint kifejtette, három akadálya lehet békétlenségemnek: görcsös, kényszeres akarása az Isten vezetésének – Istené legyek, ez a legfontosabb. Miért vannak a bajok, nehézségek az életemben? Miért engedte meg ezt Isten? – teszem föl a kérdést. Azért, hogy megtanuljak az Úrban bízni, és megláthassam a másik ember még nagyobb bajában is az ő békességét. A harmadik akadály pedig az, ha azt gondolom, káromra van az, amit Isten kér tőlem, elvesz valamit az életemből: időt, erőt, anyagiakat és így tovább, és nem látom meg azt, amit ő tett értünk. A szabadulás, a békesség megtalálásának útja az, hogyha Jézus áll életem közepén; ő vére által kínálja a belső békességet, mert Isten Jézus számlájára írta a bűneinket, bűnné lett értünk, hogy szabadok lehessünk…

Ezután bizonyságtételek hangzottak el, melyek közben a helyi gyülekezet kis énekkara üdítette lelkünket hangszeres énekléssel. Gazdagon terített asztalok várták a népes gyülekezetet ebédre, majd csoportos beszélgetéseken volt alkalom megbeszélni a hallottakat.

A záró, úrvacsorás alkalmon Böjtös Attila sárbogárdi gyülekezeti munkatárs a gyümölcstermő életről beszélt Kol 1,10 alapján. Mi az a gyümölcs, mikor termek gyümölcsöt? Krisztusiként élni ma a világban – amikor Isten természete bontakozik ki bennem a magatartásom által. Mindez pedig a Krisztusban való meggyökerezésem által lehetséges. „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem.” (Jn 3,30)

Örömmel, békességgel feltöltekezve indultunk haza, hogy vigyük az örömhírt másoknak, hogy nekik is örömük, békességük legyen ebben a békétlen világban. Istennek legyen hála és dicsőség ezért a napért is!

Herkely János

Regionális hozzárendelés: Tési Evangélikus Egyházközség

::Nyomtatható változat::