Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

A fővárosi Luther Márton Szakkollégium sajátos intézmény egyházunkban: nem csupán szállást, hanem képzést is nyújt a diákoknak, igyekszik szemléletüket is formálni. A képzés öt félévet fog át; a végén a hallgatóknak – a szakkollégiumi diploma feltételeként – szakdolgozatot kell készíteniük, emellett pedig az egyetemükön, főiskolájukon végzős diákok az évente tavasszal megrendezett tudományos szakkollégiumi konferencia keretében bemutatják diplomamunkájukat.

Az idei, hatodik konferenciát március 30. és április 1. között rendezték meg. Gaál Jánosné igazgató köszöntő szavai után a nyitó előadást – amint lapunk múlt heti számában jeleztük – Tolcsvay Béla zeneszerző-énekmondó tartotta Teremtő hang címmel. „A hang a legveszélyesebb fegyver – hangsúlyozta –, éneklésre való, nem fecsegésre!” Ha „éket ver a csendbe”, arányt szab, gyógyító harmóniát vagy torz diszharmóniát teremt. Ékes a nyelv is, mellyel játszani, nem dolgozni kell! – fejtegette tovább. A mai zene túl steril, öncélú. Látszik, hogy dolgoznak, s nem játszanak vele. Sajnos ma sokan arra figyelnek inkább, aki hangos, s nem arra, aki megválogatja hangjait, szavait. A jó hang égi, akár az ige, tüzes, akár az ég! S e tűz kötődik a földhöz, melyen megszülettünk. A magyar népdal is égi, fentről indul lefelé – mutatott rá Tolcsvay Béla, aki „gitáros emberként” előadása közben elénekelte egy-két nótáját. Végül a hallgatóság minden tagja dagadó mellénnyel állt fel székéről, hiszen „a dal lelkesít!”.

A továbbiakban a végzős hallgatók következtek. A közönség előadást hallhatott többek között az interkulturális kommunikációról a nyugati individualizmus és a keleti kollektivizmus találkozásával kapcsolatban; szó esett arról, milyen szerepet töltenek be a rendezvények a kulturális és vallási turizmusban; egy-egy előadó szólt a zöld energiahordozókról, illetve az atomerőművekről – szerinte még mindig az atomenergia tűnik a legjobbnak –; a vadászati jogról a vadvédelem tükrében; az üzleti tervről mint a menedzserek legjobb barátjáról; a „nappali álmodozókról”, avagy az autizmusról; a galériákról és a festőművészetről vagy éppen egy település, Szejkefürdő revitalizációs tervéről egy tájépítész megközelítésében.

A rendezvényt úrvacsorás istentisztelet zárta Barthel-Rúzsa Zsolt lelkész szolgálatával.

A napi előadások után esténként a szórakozásé és a pihenésé volt a főszerep. A szombati napra éjszakába nyúló bowlingcsata tette fel a koronát. A vasárnap a frissen verbuválódott amatőr színjátszó kör előadásával, valamint a kollégiumi néptáncosok és a Fidula trió közreműködésével zajlott táncházzal ért véget.

Tarr Ádám

Regionális hozzárendelés:

::Nyomtatható változat::