Keresztény szemmel

Hozzászólás a cikkhez

Végre nyugvópontra jutott az elmúlt hónapok egyik neuralgikus belpolitikai témája: az Országos Választási Bizottság (OVB) – eleget téve az Alkotmánybíróság állásfoglalásának – hitelesítette a legnagyobb ellenzéki párt három népszavazásra javasolt, korábban vitatott kérdését. (A hat kérdésből hármat az OVB már hitelesített.)

Jelen kérdések a vizitdíjra, a kórházi ápolási díjra és a felsőoktatási részhozzájárulásra – egyszerűen kifejezve a tandíjra – vonatkoztak. Függőben van még egy magánszemélyek által benyújtott kérdés sorsa, amely a biztosítási rendszert, az üzleti biztosítók szerepvállalását, az úgynevezett több-biztosítós modell alapellátásban való engedélyezését érintené.

A nehezen megszületett döntés alapvetően a jogállamiság működését, győzelmét jelenti. Ismeretes, hogy az elmúlt ősszel, miután Gyurcsány Ferenc pozíciója kétségessé vált, a hatalmon lévő baloldali koalíció parlamenti többsége végül megerősítette őt a miniszterelnöki székben. Ekkor határozta el az ellenzék, hogy minden alkotmányos eszközt igénybe vesz annak bizonyítására, hogy a kormány elveszítette a választók bizalmát, mert nem a választások előtt meghirdetett programja szerint működik.

Kétségtelen, hogy parlamenti demokráciákban a népképviseleti elv alapján a honatyák hozzák meg a politikai döntéseket. Ezért választották meg őket. De többnyire fönntartatik a népszavazás intézménye is, felismerve, hogy lehetnek olyan kérdések, amelyek olyannyira meghatározóan érintik az embereket, hogy helyes róluk közvetlenül is megkérdezni őket. Általában Svájc a példa a népszavazási gyakorlatra, ahol akár részletkérdésekben is kiírnak népszavazást.

Nálunk most az okozta a feszültséget, hogy részben már elfogadott törvényekre irányulnak a kérdések. Magam örülnék, ha a hetedik kérdést is népszavazásra bocsátanák, befolyásolva a parlamenti folyamatot, ebben ugyanis még a jogalkotás előtt állunk. Helyes volna (nem utolsósorban olcsóbb is lenne), ha valamennyi kérdésről egyszerre nyilváníthatnánk véleményt.

A népszavazás kiírásáig azonban néhány hónap, esetleg fél-háromnegyed év is eltelhet. Ez legfeljebb annyiban előnyös, hogy van idő a kérdések szakmai tartalmának alaposabb megismerésére.

Persze nem vehető rossz néven, ha a két nagy politikai oldal szimpatizánsai politikai hovatartozásuk alapján foglalnak majd állást, mintegy próbaválasztásként alkalmazva a népszavazás intézményét. De mindenképpen korrekt, ha a választópolgárok értik a kérdések mögötti alternatívák indokait.

Csak a példa kedvéért említek egy-egy általam jól ismert egészségügyi, illetve felsőoktatási kérdést.

A vizitdíj abból a megfontolásból származik – számos országban bevezették –, hogy a szolidaritási elv megtartásával az egészségügy növekvő kiadásaihoz szerény összeggel a szolgáltatást ténylegesen igénybe vevők is járuljanak hozzá. A másik álláspont szerint ezt a megoldást ne alkalmazzuk; ha szükséges, akkor a költségvetés egészítse ki a járulékainkból fedezett egészségügyi kiadásokat.

Személyes véleményem, hogy korai és nem elég átgondolt volt a vizitdíj bevezetése, abból a szempontból viszont kedvező, hogy segít mindenkinek a döntésben. Jelesül, hogy melyik szempontot tartja fontosabbnak: a szolgáltatást igénybe vevők hozzájárulását vagy a járulékalap esetleges állami támogatását.

A tandíj kérdése sem egyszerű. A jelen helyzet ugyanis nagyon igazságtalan. Az államilag finanszírozott képzési keretbe bekerülők tandíjmentesek, az önköltségesek viszont akár milliós tandíjat is fizetnek egy szemeszterben. A részhozzájárulás igazságosabbá teheti a rendszert, de itt is jogos lehet az ettől eltérő vélemény.

Talán a legfontosabb, hogy legyen érvényes a népszavazás. A választópolgárok érezzék át felelősségüket, és nyilvánítsanak véleményt.

Az egyház, az egyházi közösségek, az egyházi gyülekezetek most – alapvetően közéleti, közszolgálati témákról lévén szó – véleményem szerint bátrabban „politizálhatnak”, mint egy országgyűlési választási időszakban. Azaz nemcsak arra buzdíthatják a híveket, hogy éljenek állampolgári jogukkal, de az egyes kérdések megvitatását programjukba is iktathatják. Példát mutatva politikai kultúrából, szakmai alapon foglalkozva a különböző álláspontok tartalmával, segítve mindenkit véleménye kialakításában.

Nem feledve, hogy a nagy dolgokban egység, a közömbös dolgokban szabadság, mindenekfelett pedig – szeretet.

Frenkl Róbert

::Nyomtatható változat::