Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2007
- 27
- Kedves Gyerekek!
Gyermekvár
Hozzászólás a cikkhez
Kedves Gyerekek!
Mostani hatrészes sorozatunkban Petivel és Bálinttal, két jó baráttal ismerkedhettek meg, akik mindig együtt töltik a szünidőt, és sok kalandban van részük. Minden részben találtok egy-egy rejtvényt is. A helyes megfejtéseket – akár utólag is – küldjétek el szerkesztőségünk címére (Evangélikus Élet szerkesztősége, 1085 Budapest, Üllői út 24.); a borítékra írjátok rá: Gyermekvár. Jutalmul a sorozat végén ajándékcsomagot kaptok.
A fiúk egyik nap nagyon korán keltek, mert Bálint nagypapájával, Feri bácsival a hegyekbe mentek. Az ottani pásztoroknak vittek egy-két dolgot. Amikor felértek a gyönyörű vidékre, Bálint, aki városban élt, sóhajtva nézett körül.
– De jó lehet itt élni! Nincsenek büdös autók meg csörömpölő villamosok. Kár, hogy nem hoztam magammal a furulyámat! Zoli bácsi, a zeneiskolai furulyatanárom biztos örült volna, ha eljátszottam volna egy-két pásztoros dalt. Hármat is tanultunk az évben.
– Szerintem is jó lehet itt dolgozni – mondta Peti. – A pásztorok biztos egész nap csak a fűben fekszenek, miközben a nyáj vígan legelészik. Ha nagy leszek, lehet, hogy én is pásztor leszek.
– Tényleg azt gondoljátok, hogy nekik csak ennyi a dolguk? – kérdezte Feri bácsi. – Mert én bizony sok éve járok ide hozzájuk, de nemigen láttam őket a fűben heverészni. Fáradságos munka az övék: a nyájat állandóan terelni kell, hogy dús füvű legelőt találjanak. Azonkívül fejni és nyírni is kell őket. De talán az a legfontosabb, hogy nagyon kell vigyázni rájuk, nehogy elkóboroljanak, vagy megtámadja őket valami vadállat. Legalábbis a jó pásztor ezt teszi.
Egyszer Jézus is az ilyen jó pásztorhoz hasonlította magát. Ugyanis a farizeusok és az írástudók nem nézték jó szemmel, hogy szóba állt, és sokszor együtt is evett a vámszedőkkel és más bűnös emberekkel. Elítélték őt emiatt. Jézus akkor egy példázatot mondott el nekik. Ebben a történetben egy pásztornak volt száz juha, ám az egyik nap az egyik elkóborolt a nyájtól. A pásztor ekkor otthagyta a kilencvenkilencet, és addig ment, keresett bokrokban, mászott le sziklahasadékokba, amíg meg nem találta az egy elveszettet. Akkor nagy örömmel felvette a vállára, és hazavitte. Összehívta barátait, hogy együtt örüljenek.
Amikor egy bűnös ember megtér, és Jézus követője lesz, a mennyben is így fognak örülni.
::Nyomtatható változat::
|