Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

Évek óta óriási érdeklődés kíséri a Múzeumok éjszakája című rendezvénysorozatot. Az eredeti ötletnek, a jó szervezésnek és a gazdag kínálatnak köszönhetően e késeinek hitt órákban olyanok is eljutnak egy-egy kiállításra, akik máskor talán nagy ívben elkerülik a kultúra csarnokait. A mind népszerűbb programot immár öt éve a nyári napfordulóhoz legközelebb eső hétvégére szervezik, így egy egészen különleges „Szent Iván-éji álom”-ban lehetett része a több százezernyi résztvevőnek, köztük feltűnően sok fiatalnak.

Ezúttal korántsem csak vitrinben őrzött tárgyakat lehetett megszemlélni: a legtöbb kiállítás valósággal megelevenedett. A sok különleges ötlet csak fokozta az érdeklődést: a budai Vár mélyén végig lehetett járni a szerelmesek labirintusát, máshol Medici Katalin kedvenc fagylaltját kínálták, vagy éjnek évadján – teljesen legálisan – be lehetett jutni a Magyar Nemzeti Bank épületébe. Éjjel kettőkor is hosszú sor kígyózott a Szépművészeti Múzeum előtt, és fesztiválhangulat uralkodott a városban. A BKV múzeumi körjáratot működtetett ezen az éjszakán. Hatvan budapesti és mintegy száz vidéki helyszínen fogadták az éjszakai látogatókat. Remélni lehet, hogy idővel az Evangélikus Országos Múzeum is bekapcsolódik ebbe a programsorozatba.

Európa számos nagyvárosában az egyházak is követik a múzeumok példáját, és a „nyitott templomok éjszakája” valóságos mozgalommá vált. Mindezt nem kötik össze a múzeumok éjjeli nyitva tartásával, hanem külön időpontot keresnek. Van, ahol advent idején, a vásárlási láz ellensúlyozására nyitják meg éjszakára a templomokat, máshol pedig, talán missziói megfontolásból, pünkösd ünnepéhez kapcsolva.

Metropolisok belvárosaiban már korábban felismerték, hogy a hagyományos vasárnapi istentiszteletekre már csak azért is járnak kevesen, mert hétvégére elnéptelenednek ezek az utcák. Éppen ezért nyitják meg délidőben a templomokat, ahol a látogatók orgonamuzsikát, esetleg rövid igemagyarázatot hallgathatnak, vagy egyszerűen csak csendben lehetnek néhány percre. Örvendetes, hogy Budapesten a Deák téri templom is tárt kapukkal fogadja a hétköznap délutáni látogatókat. Külföldön sok templom oldalsó helyiségében kávét vagy üdítőt is kínálnak az oda betérőknek. Általános a gyakorlat, hogy az utca emberét a maga hétköznapi élethelyzetében is el akarják érni. Kétségtelen, hogy az egyháztól elidegenedett embereket újabb és újabb módszerekkel kell megszólítani – anélkül persze, hogy az örök evangéliumról lemondanánk.

„Ez az éjszaka más, mint a többi” - olvasom a múzeumok éjszakájának szlogenjét. Nikodémus óta – aki „egy éjjel elment Jézushoz” (Jn 3,2) – tudjuk, hogy ezek a szavak a megtéréssel és a hitre jutással kapcsolatban elevenedhetnek meg igazán, így ez akár az egyház jelmondata is lehet.

A „nyitott templomok éjszakája” az egyháztól már és még távol levőkre van tekintettel, de alighanem összekovácsolja a helyi gyülekezetet és szolgálóit is. Hiszen korántsem elég a kapukat megnyitni. Folyamatos és színvonalas programot kell nyújtani, továbbá megoldandó az érkezők fogadása, irányítása is. Ez a csapatmunka egybeforraszthatja a híveket. Számos példa ismeretes arra is, hogy a gyülekezet régi tagjai is rácsodálkoznak ilyenkor az általuk ismertnek vélt templomépület rejtett szépségeire. Érdemes ugyanis ilyenkor az épületet, ha lehetséges, a pincétől a templomtoronyig láthatóvá és bejárhatóvá tenni. A látogatók ezáltal sajátjuknak tekintik az addig talán csak tisztes távolból szemlélt templomot. A művészettörténeti tájékoztatást kiegészítheti a keresztény hit alapjait bemutató ismertetés.

Egy templom megfelelő előkészítése esztétikai kérdés is. Külföldi beszámolók gyakran kitérnek arra, hogy ilyenkor nemcsak kívülről világítják meg az épületet, hanem belül is ízléses fáklyák és gyertyák égnek. Egy fénykép tanúsága szerint egy oltár mellett ez a középkori misztikusoktól származó mondat olvasható: „Az éjszaka közepén pillantjuk meg a fényt.” Alkalmanként sokatmondó lehet egy szakszerűen felépített installáció is, de egy-egy színes kendő vagy jól megválasztott felirat is hívogatónak bizonyulhat. Kiemelkedő szerepet kap a zene: orgonamuzsika mellett fuvola- vagy hegedűjáték is fogadhatja az éjszakai látogatókat, a kórusok repertoárja pedig a gregoriántól a gospelig terjedhet.

Sok helyen tematikus programokat is szerveznek erre az éjszakára. Előadásnak, vitafórumnak, pódiumbeszélgetésnek is helyet adhat a templom. De lehetőség nyílik ilyenkor alkalmi kiállításra is.

Általános a tapasztalat, hogy ilyen kései órán szívesen veszik a látogatók, ha személyes hangon, testvéri szóval lépnek hozzájuk. Isten igéjét egyházias pátosztól, teológiai szakzsargontól és kegyességi tolvajnyelvtől mentesen, a maga jézusi természetességével lehet ilyenkor megszólaltatni. Sokfelé ilyenkor folyamatosan olvassák fel a Biblia szövegét, de megfelelő válogatással megszólaltatható akár a kortárs irodalom is.

A még nem túl kései órákon érdemes gyerekprogramokat is kínálni. Egy barátságos játszósarok, rajzolási lehetőség a legkisebbek számára is otthonossá teheti Isten házát. Egy német templomban a templom egerének nyomait kereshették játékos formában az apróságok.

Érdemes ennek kapcsán elgondolkodunk azon is, mennyire gyerekbarátok a mi templomaink és gyülekezeti termeink. Sok egyházi épületünkben nemhogy pelenkázóhelyiséget, de bizony még mosdót is alig találunk. És akkor még nem beszéltünk a rámpák hiányáról, amelynek következtében sok babakocsist vagy kerekes székest bizony kirekesztünk templomainkból.

A nyitott templomok éjszakájának ötlete, amikor többségükben talán nem a megszokott egyháztagok jönnek, ilyen természetes felismerésekre is eljuttathatja gyülekezeteinket. Szembesítheti a lelkészeket, presbitereket és a híveket azzal a kérdéssel, hogy nyitott vagy bezárkózó egyház vagyunk-e. A befogadás vagy a kirekesztés jellemző ránk? A farizeusi elkülönülés vagy a jézusi, tág ölelésű szeretet? Ez pedig már korántsem csak az éjszakára, hanem a nappalokra is vonatkozik.

Megfelelő előkészítéssel egyszer majd talán nálunk is megvalósulnak ilyen újszerű alkalmak. A római katolikus egyház a 2007 szeptemberére tervezett budapesti városmisszió keretében szeretné hazánkban is meghonosítani a nyitott templomok éjszakáját. A mindennapok kérdése az evangélikus egyház számára is ilyen egyszerű: nyitott, befogadó, misszionáló, vendégszerető egyház vagyunk-e?

Fabiny Tamás püspök, Északi Egyházkerület

::Nyomtatható változat::