Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

Mostanában az egyházi és a világi sajtóban is egyre gyakrabban hallani arról, hogy az egyházak kezdeményezésére 2008 a Biblia éve lesz. Szerkesztőségünk Pecsuk Ottót, a Magyar Bibliatársulat Alapítvány (MBTA) főtitkárát kérdezte a rendezvénysorozatról.

– Honnan származik a Biblia évének alapötlete?

– Európa német és francia nyelvű országaiban 2003-ban tartották a Biblia évét. A magyarországi evangélikus olvasók is hallhattak erről akkoriban, meglehetősen nagy publicitása volt. A kezdeményezés ott és akkor azt jelentette, hogy az egyházak, a tartományi bibliatársulatok, az azokat összefogó Német Bibliatársulat és a katolikus Bibelwerk együttesen és a munkát összehangolva szervezték a Biblia éve programjait. Ebben voltak a Biblia jobb megismerését elősegítő „ismeretterjesztő” programok, kiadványok, megjelenés a televíziós, rádiós, internetes és a hagyományos médiában, ugyanakkor az egyház belső életét is megelevenítő kezdeményezések, istentiszteletek, közösségi alkalmak.

A Biblia éve gondolat kommunikálása olyan jól sikerült, hogy hamarosan a világi kulturális intézmények, múzeumok, könyvtárak, színjátszó körök, zenekarok, iskolák és egyetemek is bekapcsolódtak; mindenki a maga szemléletéhez, képességeihez és anyagi lehetőségeihez mérten vett részt saját programokkal a nagy kezdeményezésben.

A német bibliatársulati kollégák egyöntetű véleménye szerint hatalmas munka volt; óriási anyagi ráfordítást, ugyanakkor semmihez sem mérhető ismertséget, „újrafelfedezettséget” jelentett a Biblia, Isten igéje számára, ráadásul elsősorban azok között, akik egyébként valószínűleg közömbösek voltak az egyház és a Szentírás iránt. Talán elég annyit mondani, hogy az akkori közvélemény-kutatások szerint az európai mércével meglehetősen szekularizáltnak tekinthető német emberek közel fele tudta, hogy 2003-ban a Biblia éve van.

– Milyen szándék vezette a magyarországi Biblia-év meghirdetőit?

– Amikor az MBTA és tizenkét tagegyháza 2006 végén útjára bocsátotta ezt a kezdeményezést, szerettünk volna eljutni oda, hogy egyházakon belül és kívül mindenki magáénak érezze a Biblia évét. Természetesen ennek a kettősségnek megfelelően más és más eszközökkel kell megszólítanunk az egyházon belüli és az egyháztól elidegenedett embereket. A keresztény embereknek is nagy szükségük van arra, hogy megerősödjék bennük a tudat, hogy a Szentírás az életünk egyetlen hiteles zsinórmértéke, és még ma sem találni jobb eszközt az élet nagy kérdéseiben való eligazodáshoz, mint a Bibliát, mondjon bárki bármit.

Az egyházaktól távol élő emberek esetében a nagy kérdés a vonzó és érthető kommunikáció. Ebben még nagyon sok tanulnivalónk van, de ideje ezt is elkezdenünk. A külföldi példa is azt mutatta, hogy egy ilyen programsorozat akkor lehet sikeres, ha el tudjuk érni, hogy minél többen tekintsék saját ügyüknek a Bibliáról való beszélgetést, a Biblia alaposabb megismerését és másokkal való megismertetését. Ez a megközelítés és kommunikáció döntő módon különbözik az olyan kezdeményezésektől, amelyekben egy központi szervező testület vagy intézmény mondja meg, hogy ki mit csináljon.

Meggyőződésünk, hogy a Biblia üzenetében és hatásában olyan felmérhetetlenül gazdag könyv, hogy mindenkire egyéni és egyedi módon hat. Ha valaki veszi a fáradságot, hogy megismerje, ráébred, hogy egészen sajátos módon, csak neki szólóan nyílik meg. Ezért mi sem szeretnénk senkinek megmondani, hogyan olvassa vagy hogyan értse a Bibliát. Régi protestáns örökségünk, hogy a Szentírás önmagát magyarázza. A Biblia éve arra is kiváló alkalom, hogy ezt a lutheri elvet a gyakorlatban is engedjük megvalósulni.

– Ha ennyire hangsúlyozzuk a Biblia éve kezdeményezés szabad szerveződés jellegét, fontos egyáltalán, hogy kik a szervezők?

– Az MBTA a maga tizenkét tagegyházával, benne az evangélikus és a református egyházzal – reméljük – már eleve jelentős társadalmi csoportot képvisel, ugyanakkor azt is láttuk már a kezdet kezdetén, nem utolsósorban a német és francia példából is, hogy egy katolikus többségű országban csak úgy lehet súlya egy ilyen kezdeményezésnek, ha a katolikus egyház is melléáll. Nagyon hosszú szervezőmunka és komoly egyeztetések előzték meg azt, hogy ma elmondhatjuk: a katolikus egyház is magáénak érzi ezt a gondolatot, és a Biblia éve megünneplésére buzdítja híveit 2008-ban.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy a Biblia évét kizárólag egyházi eseménynek, az egyházak ügyének tekintjük. Határozottan azon szeretnénk dolgozni, hogy a kulturális és a szellemi élet képviselői is kihívásnak érezzék, hogy mit tudnak hozzátenni a Biblia évéhez, hiszen a Szentírás – ha más síkon is – az ő számukra is kiemelt jelentőséggel bír.

A Biblia éve elsősorban nem az egyház népszerűségének a visszaszerzéséről, hanem a Bibliáról fog szólni. Ha a Biblia éve gondolat megerősödik és a „saját lábára áll”, a bibliatársulat csupán egyfajta koordinátor vagy katalizátor szerepet tölthet be: nyomon követjük, hogy ki mit csinál a Biblia éve keretében, és ötletekkel, javaslatokkal, irodalommal segítjük azokat, akik ezt igénylik. Emellett természetesen minden egyház és azon belül minden gyülekezet szabadon tervezheti és szervezheti a maga sajátos hagyományain alapuló programjait. Lehetőség van a legkülönfélébb egyházközi összefogásokra is, mint ahogyan az például már a közös médiakampány ügyében körvonalazódik a három „nagy” egyház, a katolikus, a református és az evangélikus között.

– Milyen saját tervekkel készül a Magyar Bibliatársulat Alapítvány a Biblia évére?

– Javaslatunk szerint az év hivatalos megnyitása 2008-ban az ökumenikus imahéten, az egyházi vezetők közös bejelentésével történne. A tervek szerint három nagyobb közös katolikus–protestáns rendezvény lenne az év során. Az első egy biblikus szimpózium Esztergomban június végén, külföldi és magyar biblikusoknak és más szakterületek tudósainak a részvételével. A szimpózium témája a Biblia jelenléte és hatása a mai szekularizált és mediatizált társadalomban lesz.

A másik központi rendezvény egy bibliai tárgyú zeneműveket felvonultató hangverseny lesz, valamikor az ősz folyamán. A harmadik kiemelt rendezvény pedig terveink szerint az a bibliakiállítás lesz, amely 2008. november 21-én nyílik az Országos Széchényi Könyvtárban, bemutatva a magyar nyelvű Biblia kiadás- és hatástörténetét egyaránt.

Tervezzük emellett egy központi honlap beindítását, amelyen minden, a Biblia évéhez kapcsolódó programot összegyűjtünk, s ahol az érdeklődők megbízható információkat és háttéranyagokat találnak. Előkészületben van egy ötlettár vagy programfüzet is, amelyben hasznos tanácsokat, javaslatokat, információkat gyűjtünk össze a Biblia éve gyülekezeti megünnepléséhez: ezt igyekszünk még az ősz folyamán ingyenesen eljuttatni az MBTA tagegyházainak minden gyülekezetébe. A Biblia éve talán legmaradandóbb jelének pedig azt a különleges Újszövetség–Zsoltárok-kiadást szánjuk, amely az „új olvasók” számára bevezetéseket is tartalmaz a bibliai könyvekhez.

– A Biblia éve 2008 jelmondatául a Jelenések könyve egy félmondatát választották: „Boldog, aki olvassa…” (Jel 1,3). Miért éppen erre esett a választás?

– Meggyőződésünk, hogy a Biblia olvasása és az életünknek a Biblia alapján történő átalakítása – és ide a legelemibb erkölcsi normáktól az óemberünk levetkőzésén át a hit által megigazított új ember felöltözéséig nagyon sok minden tartozik – boldogabb emberekké tehet bennünket. Ez az egyház missziójának alaptétele és több millió keresztény ember személyes tapasztalata egyaránt. Ennek a szélesebb társadalom számára való érthetőbb tolmácsolása és hitelesebb megélése révén a Biblia évében az egyházak végre azt mutathatnák fel, hogy ez alkalommal nem azért fogunk össze, hogy kérjünk valamit a társadalomtól – megbecsülést, társadalmi rangot, állami normatívát –, hanem azért, hogy abból adjunk, ami a lényegünk, és ami évszázadokon át megőrzött bennünket emberi gyarlóságaink és hibáink ellenére. Azt hiszem, hogy ez a jelmondat igazi értelme.

Van azonban két másik érdekessége is, amely miatt különösen alkalmasnak találtuk. Az egyik a jelmondat „profán” üzenete: egy olyan korban, amikor az olvasás, legfőképpen pedig az értő olvasás kiveszőben van, egyre terjed a funkcionális írástudatlanság, a kultúra és az oktatás képviselőinek szent kötelességük csatlakozni egy olyan jelmondathoz és kezdeményezéshez, amely egy páratlan kultúrtörténeti érték, a Biblia olvasására és általában az olvasásra buzdít.

A jelmondat másik érdekessége, amellyel a Biblia éve egyetemes keresztény jellegére is rámutat, hogy mind a Károli-fordításban, mind a hagyományos – a Szent István Társulat által kiadott – katolikus fordításban pontosan ugyanúgy szól; az új fordítás már pontosítja és a gyülekezeti szituációhoz közelíti az igét: „Boldog, aki felolvassa…” Ki tudja, talán az összefogásban megvalósított Biblia éve 2008 és jelmondata ahhoz is erőt adhat, hogy egyszer elkészüljön egy közös katolikus–protestáns bibliafordítás…

EvÉlet-interjú

::Nyomtatható változat::