Keresztény szemmel

Hozzászólás a cikkhez

Januárban az idén immár százesztendős ökumenikus imahét hozhatott pezsgést, színt, életet a szürke téli hétköznapokba. Évről évre újra felfedezhetjük az Istennel való kommunikáció, az imádság lehetőségét, valamint az egymással való találkozás és közösség gazdagító örömét.

Februárban egy jóval fiatalabb mozgalom Isten egy másik ajándékára, a házasságra kívánja felhívni a figyelmet. Az Aliansz – Magyar Evangéliumi Szövetség szervezésében, széles ökumenikus összefogással, első ízben rendezik meg hazánkban a házasság hetét február 8-tól 14-ig. A rendezvénysorozat frappáns, provokatív mottója: „A házasság ajándék – Tudsz jobbat?!”

A mozgalom jó egy évtizede indult el Angliából. Azóta egyre több országban érzik szükségét, hogy éppen Valentin-nap – február 14. – környékén állítsuk reflektorfénybe a házasság értékeit. Ez annál is fontosabb, mert az év többi hetében sajnos inkább a házasság lejáratása, rombolása folyik a tömegtájékoztató eszközök többségének környezet- és lélekszennyező magvetése következtében. Részben ennek keserű gyümölcseként hazánkban drámaian visszaesett a házasságkötések száma az elmúlt évtizedekben. Míg 1980-ban még nyolcvanezer házasságot kötöttek, addig 2006-ban már csak negyvenötezret…

Hamis bűnbakkreálás lenne azonban mindezért csupán a médiát, a külső körülményeket okolni. Világosan kell látnunk, hogy a házasság a Teremtő egyik legcsodálatosabb adománya, amely azonban – egyéb ajándékaihoz hasonlóan – súlyosan veszélyeztetett. Tragikusan illusztrálja ezt, hogy az amúgy is egyre kevesebb házasságkötésnek mintegy a fele előbb-utóbb válással végződik. Ez nyilvánvalóan felveti a házasságra való hatékony és felelős nevelés, a vonzó és követhető modellek hiányát.

Vajon evangélikus egyházunkban mennyire vesszük komolyan a templomi esketésekre való felkészítés soha vissza nem térő lehetőségét és felelősségét? Nem váltunk-e szolgáltató egyházzá? Gyakran már csak „ceremóniamesterek” vagyunk, akik csupán arra ügyelünk, hogy „szép” legyen a szertartás? Vajon mennyi időt és energiát áldozunk az elő- és az utógondozásra?

Pilinszky János a Tízparancsolat kapcsán írja, hogy „a házasság védelmében sose elég a csak kívülről való védekezés… Mert gátat csak az ellen emelhetünk, ami kívülről támad. Ami belülről, az ellen egyedül benső, rejtett életünk szintjén védekezhetünk, azon a közös ponton, ahonnét vágyaink fakadnak, és ahol akaratunk lakik…”

Házasságokat mentő felismerés lenne újra meghallani Isten törvényének üzenetét. A „Ne kívánd felebarátod házastársát!” parancsolat – pozitívan fogalmazva – arra bátorít, hogy vágyakozva kívánjuk, hálásan becsüljük meg, örömmel fedezzük föl újra házastársunkban mindazt, amivel Isten megajándékozott minket benne. S emellett, ezen túlmenően nap mint nap lássuk meg, hogy mi mivel ajándékozhatjuk meg életünk másik felét, hogyan szerethetjük még jobban.

A házasságot, akár egy szép kertet, gondozni és ápolni kell. Enélkül hamar elgyomosodik, kiszárad, egy idő után pedig már menthetetlenül és visszafordíthatatlanul elvadul, elsivatagosodik. A figyelmes törődést viszont meghálálja – új hajtásokat, friss virágot, gyümölcsöt terem. Harminchárom évnyi boldog házasságunk tapasztalatai bizonyítják ezt. Így számomra egyértelmű a mottó által nekünk szegezett kérdésre adandó válasz: „Tudsz jobbat?!” „Nem tudok és nem is akarok jobbat!”

Remélem, evangélikus egyházunkra is ébresztően, mozgósítóan hat ez a hazánkban most induló házasságvédő és -mentő mozgalom. A nagyobb testvéreknél, a katolikus és a református egyházban már évek óta áldásosan működik a tudatosan szervezett házassággondozás és -terápia. Hála Istennek, nálunk is akadnak már gyülekezeti szinten eleven, közösséget építő és megtartó házaskörök.

Előttünk álló sürgető feladat ennek az egyházunk és nemzetünk jövője szempontjából életmentő fontosságú szolgálatnak a szervezett kiépítése. Ezt katalizálhatja a most meghirdetett házasság hete is. A hét egyik kiemelkedő eseményének éppen a Deák téri evangélikus templom ad majd otthont. A méltán népszerű művész-író házaspár, Levente Péter és Döbrentey Ildikó – más házaspárokkal együtt – február 14-én, csütörtökön 17 órakor ennek oltára előtt kérik majd Isten további áldását immár negyvenéves házasságukra.

Ildikónak erre az alkalomra írt házassági áldása sokunknak erőt adhat: „Áldd meg, Uram, Q-t és Z-t, akik a házasság szent, szerelmes szövetségében áldozatokat is vállalva élnek. Áldd meg, Uram, testüket, lelküket, gondolataikat, hogy eztán is csak egymáshoz ragaszkodjanak. Tedd erőssé a kezüket, amellyel egymás kezét fogják, tedd gyöngéddé a szívüket, amelyben egymást hordozzák, tedd egyenessé a gondolataikat és tetteiket, amelyekkel egymást gyarapítják. Vezesd őket, Uram, hogy mindig az általad kijelölt úton járjanak. Bátorítsd őket, Uram, hogy hozzád és egymáshoz mindhalálig hűségesek maradjanak, s majdan elnyerhessék tőled az élet koronáját. Ámen.”

Gáncs Péter

::Nyomtatható változat::