A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

Valakinek az úrvacsorai bor, másnak a konyakmeggy, megint másnak az alkoholos szájvíz – valami kifogás mindenkinek eszébe jutott a „zéró tolerancia” rendelet ellen. Tegyük gyorsan hozzá: nem a benne megfogalmazott elv ellen! A viták középpontjában inkább az életszerűség és a gyakorlati megvalósulás kérdése áll(t).

Január közepén-végén másfél héten keresztül – kis túlzással – más sem folyt a csapból (értsd: a médiából), mint a „zéró tolerancia” rendelet. Ezzel párhuzamosan családi-baráti körben folytatott beszélgetéseink egy részének is óhatatlanul ez lett a témája. De ez nem jelenti azt, hogy ne maradhatott volna bennünk megválaszolatlan kérdés, vagy hogy ne lenne olyan aspektusa az ügynek, amelyről ne tudnának újat mondani bármelyikünknek.

Összeállításunkban igyekszünk sorra venni minden lényeges szempontot – és a végén „természetesen” mi is külön kitérünk a szájvíz, a konyakmeggy és az úrvacsorai bor kérdésére.

Az Országgyűlés múlt évi utolsó ülésén fogadta el a közlekedési törvények módosítását. Ezt követően január 20-án lépett hatályba a „zéró tolerancia” elnevezésű igazságügyi miniszteri rendelet, amelynek értelmében az alkoholszonda elszíneződésekor a jogosítványt a helyszínen be kell vonni az ittas vezetőtől – függetlenül attól, hogy mekkora koncentrációban van jelen az alkohol a szervezetében.

Néhány nappal később Német László, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára levélben fordult Takács Albert igazságügyi és rendészeti miniszterhez, és felmentést kért a katolikus papok részére a jogszabály betartása alól. Azzal érvelt, hogy a paphiány miatt sok plébános egymás után több településen tart szentmisét, és minden egyes szertartáson – munkaköri kötelességéből fakadóan – elfogyaszt fél-egy deciliter bort. Német László egyúttal emlékeztette Takács Albertet arra az 1974-ben a katolikus egyház és az Állami Egyházügyi Hivatal között született egyezségre, amely legálissá tette a papoknak „a misézéshez elengedhetetlenül szükséges alkohol” fogyasztását. (A református és az evangélikus egyház nem tett ilyen lépést az ügyben, de előbbi Csoma Áron elnökségi szóvivőn, utóbbi Hafenscher Károly országos irodaigazgatón keresztül jelezte, hogy saját egyházuk számára is problémákat okozhat a rendelet.)

Takács Albert február 1-jei válaszában így fogalmazott: „A rendelet és az egyéb jogszabályok nem teszik lehetővé, hogy amennyiben az intézkedő rendőr az ellenőrzés során megállapítja, hogy az egyházi személy szervezetében szeszes ital fogyasztásából származó alkohol van, az általános szabályok alól kivételt tegyen.” A miniszter egyúttal azt is jelezte, hogy a vonatkozó rendelet módosításával tulajdonképpen a 2004. június 30-ig hatályban lévő szabályozáshoz tértek vissza.

„A legfontosabb annak a – nevezzük így – félreértésnek a tisztázása, hogy a jogszabály eddig sem engedélyezett egyetlen csepp alkoholt sem!” – szögezi le dr. László Jenő Csaba jogász, aki a törvények, rendeletek útvesztőjében segít eligazodni nekünk.

Az egyes szabálysértésekről szóló 218/1999. (XII. 28.) számú kormányrendelet 42. § (1) bekezdésének a) pontja értelmében az „ittas vezetés szabálysértését” – mások mellett – az követi el, aki közúton vagy közforgalom elől el nem zárt magánúton gépi meghajtású járművet úgy vezet, hogy szervezetében szeszes ital fogyasztásából származó alkohol van, vagy a jármű vezetését ilyen állapotban lévő személynek engedi át. (Ugyancsak szabálysértésnek minősül, ha valaki nem gépi meghajtású járművet – például biciklit vagy lovas kocsit – szeszes italtól befolyásolt állapotban vezet vagy hajt.) Szankcióként százezer forintig terjedő bírság – ezenfelül pedig a járművezetéstől való eltiltás is – alkalmazható.

Ami változott, az a közúti közlekedési igazgatási feladatokról, a közúti közlekedési okmányok kiadásáról és visszavonásáról szóló 35/2000. (XI. 30.) BM-rendelet 27. § (1) bekezdésének b) pontja. Eddig ugyanis itt – 2004. július 1-je óta – csak az szerepelt, hogy a rendőr a vezetői engedélyt a helyszínen elveszi, ha a jármű vezetője „járművezetés ittas vagy bódult állapotban bűncselekmény” (Btk. 188. §) elkövetésével gyanúsítható. Ez egészült ki január 20-tól azzal, hogy a vezetői engedélyt akkor is elveszik, ha a jármű vezetője az egyes szabálysértésekről szóló 218/1999. (XII. 28.) kormányrendelet 42. § (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott „ittas vezetés szabálysértésének” elkövetésével gyanúsítható.

A Btk. 188. § (1) bekezdése szerint a „járművezetés ittas vagy bódult állapotban bűncselekményt” az követi el, aki járművét szeszes italtól befolyásolt állapotban vagy járművezetésre hátrányosan ható szer befolyása alatt vezeti. Ezért maximum egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.

A szeszes italtól befolyásolt állapotról bővebben az Országos Igazságügyi Orvostani Intézet 13. számú módszertani levele értekezik. Eszerint 0,3 ezrelék alatti véralkohol-koncentráció esetén biztosan nem kell befolyásolt állapotúnak tekinteni a járművezetőt. 0,31 és 0,5 ezrelék közötti értéknél megállapítható, hogy ivott az illető, de még nem befolyásolt. 0,51 és 0,8 ezrelék között igen enyhe az alkoholos befolyásoltság. A 0,8 ezrelék feletti véralkoholszint pedig olyan alkoholos befolyásoltságot jelent, amely bűncselekménynek minősül.

A jogszabályokból világosan látszik, hogy az ittas vezetés ugyanúgy szabálysértés, mint eddig. Korábban azonban csak a 0,8 ezreléket meghaladó véralkoholszint esetében vették el biztosan a jogosítványt a helyszínen, 0,51 és 0,8 ezrelék között mérlegelés tárgyát képezte a dolog, ha pedig ennél kevesebb alkoholt mutattak ki a sofőr szervezetében, akkor a szabálysértés megállapítása után továbbmehetett. Most akármennyire is alacsony az alkoholszint, a helyszínen elveszik a vezetői engedélyt. (Kivételt egyedül a 0,1 mg/l-t meg nem haladó légalkohol-koncentráció jelent; ilyen esetben nem kezdeményezhető eljárás.)

A rendőr mérlegelési lehetőségének és egyáltalán az ittas egyén továbbengedésének eltörlésén kívül a „zéró tolerancia” mellett szól az is, hogy – dr. Zacher Gábor toxikológust idézve – „amikor a határeset nulla, az egyértelműen azt jelenti, hogy nem ihatok”. A Péterfy Sándor Utcai Kórház-Rendelőintézet és Baleseti Központ Klinikai Toxikológiai Osztályának osztályvezető főorvosa ebből kiindulva a rendelet jogosságát a következőképpen magyarázza: „Ha én a nulla fölött jelölök ki egy határértéket, akkor törvényalkotóként azt is meg kellene határoznom, hogy mennyi alkoholt fogyaszthatok ahhoz, hogy ekkora legyen az alkoholkoncentráció mértéke a véremben. De ezt egyszerűen nem lehet táblázatba foglalni! Pongyolán persze lehet azt mondani, hogy a kijelölt határértéket egy pohár sör elfogyasztásával érem el, de ez a bizonyos egy pohár sör minden szervezetben másként jelentkezik. Elképzelhető, hogy valaki tényleg csak ennyit ivott, hatvannégy tanúval tudja ezt igazolni, de a vizsgálat eredményeként mégis magasabb érték jön ki az engedélyezett határértéknél. Ezért a nulla tolerancia a legigazságosabb.”

De vajon a toxikológus véleményén, illetve a baleseti statisztikákon kívül – ezekről kicsit később ejtünk majd szót – mi indokolta-indokolja még a jogszabály megváltoztatását?

– A közlekedési szabályok megszegése sokak szemében a bocsánatos bűnök körébe tartozik – mondja Jámbor István rendőr alezredes. Úgy látja, a társadalom jelentős része morálisan nem ítéli el azt a személyt, aki ittasan vezet. Legalábbis addig nem, amíg nem okoz – adott esetben halálos áldozatot követelő – balesetet. Mert utána gyilkos lesz – elsősorban persze az áldozatok rokonai, hozzátartozói szemében, akik ilyenkor paradox módon a nagyobb rendőri jelenlétet, szigorúbb ellenőrzést kérik számon a rendőrségen.

– Emellett általános az az elvárás is, hogy a hatóság addig ne szankcionáljon komolyan, amíg nincs következménye a jogsértésnek. Vagyis önmagában az ittas vezetésért ne szabjunk ki túl kemény büntetést, amikor viszont már következménye van, akkor azt a helyzetet kezeljük szigorúan – fogalmaz további tapasztalatairól szólva az Országos Rendőr-főkapitányság Közlekedésrendészeti Osztályának vezetője.

Ő ellenben úgy gondolja, a cél – az utólagos kemény fellépés helyett – a balesetek megelőzése kell, hogy legyen; annak elérése, hogy a közlekedők minél nagyobb arányban tartsák be a szabályokat. Hiszen, mint mondja, mindenkinek érdeke, hogy a közlekedés a lehető legkisebb kockázatot jelentse, hogy épségben haza tudjon menni, vagy el tudjon jutni oda, ahova kíván. Ha pedig a kockázat lehető legkisebb mértékűre való csökkentéséhez szigorúbb előírásokra van szükség, akkor meg kell alkotni őket.

Az alezredes egyetért a szakemberekkel abban, hogy nagyobb visszatartó erővel bír az a szabály, amelynek megszegéséhez szankcióként a jogalkotó hozzárendeli a vezetői engedély bevonását (is), semmint az, amely csak pénzbírságot helyez kilátásba. Különösen igaz ez akkor, ha a büntetés azonnal – ez esetben még a helyszínen – megtörténik a jogsértés után. (Korábban ha csak szabálysértést követett el az alkohollal a szervezetében vezető autós, előfordult, hogy csak fél évvel az eset után született határozat az ügyében. Most a jogosítvány helyszíni bevonását követően a rendőrségnek maximum három hónapja van az eljárás lefolytatására; ha ennyi időn belül nem zajlik le a folyamat, akkor az ügy végleges lezárásáig vissza kell adni a vezetői engedélyt.)

A közutakon való rend megteremtéséhez egyébként háromfajta eszköz áll az állam rendelkezésére, tudtuk meg dr. Kondorosi Ferenctől.

– Ezek egyike a jogi szabályozás megszigorítása – kezdte a felsorolást az Új rend kormányzati program összehangolásáért felelős kormánybiztos. – Ennek keretében hozott döntést a parlament az objektív felelősségről, a közigazgatási bírságról, és ebbe a körbe tartozik a büntetőpontok megszigorítása és a zéró tolerancia kérdésköre is. A nem jogi eszközök között említeném a rendőrség hatásosabb fellépési megoldásait, a sok-sok telepített és mozgó traffipaxot, az önkormányzatoknak a sebességmérésre való feljogosítását, valamint az úgynevezett section controllt, azaz a két pont között mért átlagsebesség-számítást. Harmadrészt pedig többet kell beszélnünk a közlekedésbiztonság fontosságáról.

Mindezekre a lépésekre már csak azért is szükség van – tette hozzá Kondorosi Ferenc –, mert az Európai Bizottság által 2001-ben elfogadott, az Európai Unió közlekedéspolitikájáról szóló úgynevezett fehér könyvben célkitűzésként-követelményként az szerepel, hogy 2002 és 2010 között nyolc év alatt a felére kell csökkenteni a balesetek számát…

Hazánkban évente ezerháromszázan halnak meg az utakon, és a halálos balesetek tizenhárom százalékát az ittas vezetők okozzák. (Nyugat-Európában feleekkora sincs ez az arány!) 2006-ban összesen százötvennégyen vesztették így életüket.

– Tavaly 20 630 személyi sérüléses balesetről szereztünk tudomást. Ebből ittasan 2721 balesetet, vagyis a balesetek tizenhárom százalékát okozták – ismertette a 2007. évre vonatkozó, egyelőre még csak előzetesnek tekinthető adatokat Jámbor István.

2006-ban 1,4 millió ellenőrzésből 42 ezernél jelzett a szonda alkoholfogyasztást, tavaly pedig 45 ezer esetben riasztott a készülék. 2007-ben – az előzetes adatok szerint – 14 157 alkalommal valósult meg a „közúti jármű ittas vezetése bűncselekmény”, vagyis állt fent alkoholos befolyásoltság; a többi esetben „csak” szabálysértés történt. „Utóbbiak felét gépi meghajtású járművek vezetői, felét kerékpárosok és segédmotor-kerékpárosok követték el” – tudtuk meg a rendőr alezredestől.

A magyar rendőrségnek háromféle eszköze van az esetleges ittasság kimutatására; ezek közül kettőt használnak a közúti ellenőrzések során. A Spiratest nevű klasszikus, színreakciót mutató szondát 1981-ben vezették be. Lényege, hogy miközben a hosszú és keskeny indikátorcsőbe fújunk, a benne lévő anyag reakcióba lép a levegővel, és ha alkoholt érzékel, akkor zöldre színeződik. Mivel azonban ez az eszköz csak az alkohol jelenlétének kimutatására alkalmas, de az alkoholszint pontos mérésére nem, a toxikológus szerint ma már nem korszerű – nem úgy az elektrokémiai szonda, amelyről azt mondja, hogy ugyanolyan megbízható, mint a vérvizsgálat.

Ilyen a rendőrség Lion Alcometer SD–400-as szondája (képünkön), amelyet ugyancsak a helyszíni ellenőrzéseknél vet be immár tíz esztendeje. Ez kétféle mérési módszert tesz lehetővé. Az elsőnél ez is csak azt jelzi, hogy negatív vagy pozitív-e az eredmény. Ha pozitív, akkor – immár aktív üzemmódba helyezve a készüléket – meg kell ismételni a vizsgálatot, amelynek a végén a képernyősávon megjelenik a légalkohol-koncentráció mértéke. Ezt az értéket azonban a bíróság nem fogadja el a szeszes italtól való befolyásoltság bizonyítására; csak azt tudja igazolni vele a rendőrség, hogy volt alkohol a járművezető szervezetében.

A befolyásoltságot csak a hitelesített készülékkel mért eredmény bizonyítja; ilyen eszközzel minden rendőrkapitányság rendelkezik. Használatára akkor kerül sor, ha a helyszíni mérés olyan eredményt hozott, amely már túlmutat a szabálysértésen, és a bűncselekmény kategóriájába tartozik. A jármű vezetőjét ilyen esetben előállítják a kapitányságra, ahol kétszer egymás után, tizenöt perc eltéréssel kell megfújnia a készüléket. Az eredményt kinyomtatják; a papírt a jármű vezetőjének is alá kell írnia.

Vérvizsgálatot akkor végeznek, ha az autós megtagadja a hitelesített készülék megfújását, ha nem fogadja el az eredményt, vagy ha annyira ittas állapotban van, hogy képtelen megfújni.

– A KRESZ úgy fogalmaz, hogy járművet az vezethet, akinek nincs a szervezetében szeszes ital fogyasztásából származó alkohol – magyarázza Jámbor István. – Sok ittas vezető azzal próbál védekezni, hogy a vezetés pillanatában még nem szívódott fel az alkohol, vagyis nem volt a szervezetében, és így nem is volt befolyásolt állapotban. A kétszeres szondáztatás, illetve a vér- és adott esetben a vizeletvizsgálat harminc-negyven perc elteltével való megismétlése pont azért van, hogy az alkoholkoncentráció időbeli változásából következtetni tudjunk az alkoholfogyasztás időpontjára.

De mi is játszódik le mindeközben a szervezetben?

– Az alkohol felszívódása közvetlenül a fogyasztás után, még a szájüregben megkezdődik, majd a gyomorban és a vékonybélben fejeződik be. Ezt követően a vérkeringéssel tulajdonképpen minden szervünkhöz eljut – segít feleleveníteni az iskolai tananyagot Zacher Gábor. – Az elfogyasztott alkohol nyolcvan-kilencven százalékának lebomlása különféle enzimek segítségével a májban megy végbe. A többi bontatlan formában, a kilélegzett levegővel, illetve a vizelettel távozik a szervezetből.

Hogy mindez mennyi időt vesz igénybe, és hogy milyen lebomlási görbét mutat, az sok mindentől függ: az alkohol fajtájától, a fogyasztás időpontjától és körülményeitől, nem utolsósorban pedig az alkohol fogyasztójának fizikumától és egészségi állapotától.

Ennek ellenére, ha valaki nagyon szeretné, ki tudja számolni, hogy az alkohol elfogyasztása után megközelítően hány óra elteltével ülhet leghamarabb a volán mögé. A toxikológus ehhez a következő matematikai műveletek elvégzését javasolja: „Ismernem kell az elfogyasztott alkohol mennyiségét és etanoltartalmát, és ezekből az adatokból meg kell határoznom – össze kell szoroznom a literben és a százalékban kifejezett értékeket –, hogy összesen hány gramm alkohol került a szervezetembe. Tudnom kell továbbá azt is, hogy a kaukázusi embertípusba tartozó felnőtt emberek mája – így a mi májunk is – egy óra alatt átlagosan körülbelül tíz grammnak megfelelő mennyiségű alkoholt tud lebontani. Ezek után már csak az elfogyasztott alkohol mennyiségét kell elosztanom tízzel.”

Az így kapott eredmény azonban, hangsúlyozza a szakértő, még nem ad száz százalékig biztos választ a kérdésre. Figyelembe kell venni azt is, hogy nemcsak az alkohol lebomlása, de azt megelőzően a felszívódása is időbe telik, ráadásul az enzimeknek is aktiválódniuk kell, mert „nem úgy működnek, mint a villanykapcsoló, hogy vagy sötét van, vagy világít az izzó”. Ezért azt tanácsolja, hogy ha például egy korsó sört gurítottunk le, akkor az utolsó korty után még legalább két-három óráig ne vezessünk.

A reggeli fogmosás után kiöblítem a szám alkoholos szájvízzel, rögtön ezután beülök az autómba, egy perc se telik el, már meg is állít a rendőr – és a szonda azt mutatja, hogy alkoholt fogyasztottam. Ami persze nem igaz, de mivel a készülék a kilélegzett levegő alkoholkoncentrációját méri – nem pedig a véralkoholszintet –, „hagyja magát megtéveszteni”. Tíz-tizenöt perc várakozás után aztán már negatív az eredmény. A tanulság? A kis „tanmesét” kitaláló Zacher Gábor szerint nem kell annyira sietni…

Hasonló példát mond Jámbor István is, aki megunva a különböző médiumok konyakmeggyel való példálózásait – ezáltal pedig annak a (részben) tévhitnek a terjedését, hogy egy konyakmeggy elfogyasztása után „ugrik a jogsi” –, saját magán próbálta ki, hogy vajon mi történik egy, illetve húsz (!) darab bonbon elfogyasztása után. Mint mondja, közvetlenül a „kényszernassolás” után mindkét esetben igen magas alkoholkoncentrációt mutatott ki a szonda, de miután kiszellőzött a szájürege – mindössze pár perc telt el –, a húsz konyakmeggyre sem reagált a készülék.

A magyarázat egyszerű: a konyakmeggyben olyan minimális mennyiségű alkohol van, hogy egy felnőtt ember véralkoholszintjét nem emeli meg tetten érhető módon, vagy fordítva, nincs az a gép, amelyik ezt kimutatná, vagy ha még ki is mutat valamit, az biztosan nem éri el a hibahatárt. (Vezetés közben azért, ha lehet – tekintettel az igazoltatás során esetleg felmerülő kellemetlenségekre –, válasszunk más desszertet.)

És hogy lesz-e következménye annak, ha élünk az úrvacsora szentségével, majd az istentisztelet végeztével beülünk a volán mögé?

Értelemszerűen sok múlik azon, hogy az úrvacsoravétel melyik formáját gyakoroljuk. A toxikológus szerint, ha az ostyát bemártjuk a borba, akkor azzal tulajdonképpen még az egy konyakmeggyben lévő alkohol mennyiségénél is kevesebb alkoholt veszünk magunkhoz. (Azonban ilyenkor is érdemes várni egy kicsit, lásd a fenti példákat!) A nagy kehelyből való kortyolás, de még inkább a kis kehely kiürítése után azonban már mérhető kategóriába kerülhet a véralkoholszint. Az utóbbi mennyiség lebomlása szerinte fél órába, egy órába telhet.

Addig beszélgessünk!

Vitális Judit

::Nyomtatható változat::