Napról napra

Hozzászólás a cikkhez

Megismerteted velem az élet útját. Zsolt 16,11 (1Kor 15,43; Mt 4,1–11; Zsid 4,14–16; Zsolt 91) Zsákutcába jutottál. Nincs tovább, nem sikerült, hiába… Most mit csinálsz? Mégis továbbmész, mert egy méter azért még van előtted? A betonfal kell, hogy megállítson? Vagy visszafordulsz? Ha beismered, hogy zsákutcába jutott az egész életed vagy egy területe, és Istenhez fordulsz, ő megmutatja a jó utat, amelyen célba érsz. Ez az élet útja, és az örök életre visz. Tedd az Úr kezébe céljaidat és mai tervedet!

Nem vétkeink szerint bánik velünk, nem bűneink szerint fizet nekünk. Zsolt 103,10 (2Tim 1,9; 1Jn 3,7–11/12/; Mk 11,1–11) Hányszor kérdezed, ha valami baj ér: „Hát ezt érdemeltem?” Tényleg nem ezt. De ha azt kaptad volna, amit érdemelsz, akkor rosszabbat kaptál volna! Ezért ne lázongj, ne hivatkozz sorsodra, hogy „érdemed” szerint bánjon veled Isten. Bizony kegyelem, hogy még élünk, és kegyelem, hogy a nehéz helyzetek által tanítgat őhozzá imádkozni az Isten. Kegyelem, azaz meg nem érdemelt ajándék az, hogy megment bűneid következményétől, és még a nehézségek is arra hívnak, hogy kövesd őt. És könnyebbül a teher.

Isten feltámasztotta Krisztust a halálból és jobbjára ültette a mennyekben, feljebb minden méltóságnál és hatalmasságnál, minden erőnél és uralomnál, sőt minden névnél is, amelyet segítségül hívnak, nemcsak ebben a világban, hanem az eljövendőben is. Ef 1,20–21 (Ézs 53,11; Jób 1,1–22; Mk 11,12–25) Kereszt nélkül nincs korona – tartja a régi mondás. Jézus azzal győzött, hogy szenvedésével magára vette bűneink büntetését, és föltámadásával legyőzte a halált. Így nyert koronát, így lett Király mindenek fölött. Minden ellenséget, hatalmasságot és erőt legyőzött, ezért érdemes segítségül hívni bármely problémánkban. Ha te is vállalod Jézusért a keresztet, és elviseled a magad terhét, ő az élet koronáját adja. Győzöl a gondok fölött. Győzöl a bűnök felett. Győzöl a halálon. És megtisztelt helyre, az élő Úr jobbjára fogsz ülni.

Gyászomat örömre fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, és örömbe öltöztettél. Zsolt 30,12 (Mk 10,52; 1Kor 10,9–13; Mk 11,27–33) Bizonyosan kellett már egy nagyon szeretett hozzátartozód koporsója mellett állnod. Nekem is, aki lelkipásztor vagyok, és a koporsók előtt szoktam menni, egyszer nagyon nehéz volt utána menni. – Hol a vigasztalás? Nemcsak gyászolhatod, akit elveszítettél, de meg is köszönheted azokat az éveket, amelyeket kapott és együtt tölthettetek. Hívő hozzátartozód élete nem rosszra fordult, nem véget ért, hanem félbeszakadt, és most folytatódik odafönt, a legjobb helyen. Nem volt egyedül a nehéz órán, mint a hit nélküliek, mert Megváltója mellette állt, és az Atya ítélőszéke előtt azt mondta kezét széttárva: „Nézd e véres sebhelyeket, és fogadd be őt!” Végül pedig: ha mi is hűségesek leszünk az Úrhoz, bejutunk országába, és találkozunk szétválaszthatatlanul előrement szeretteinkkel. Tekints az Úrra! Gyászodat örömre fordítja, veled marad, az ő kezét nem kell elengedned soha.

Ó, Urunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész földön! Zsolt 8,2 (1Tim 6,15–16; Jak 4,1–10; Mk 12,1–12) A szépen berendezett, kitakarított lakásban azt mondjuk: „Valaki járt itt.” A csodálatos, szép dolgokkal teli világ pedig azt hirdeti: Isten itt járt, és gondoskodik rólunk. Az ő nevét hirdeti a természet szépsége. Az ő nevét hirdeti az élet. Az ő nevét hirdetik a történések. Az ő nevét hirdeti Jézus, aki nemcsak gondoskodik e világról, de a bűnbe esett embert meg is szabadítja, és az eltévedtet visszahozza. Az ő nevét hirdetik a megváltozott életek. Amikor el tudod te is mondani: magányos voltam – most van egy legjobb Barátom; terheim voltak – most szabad vagyok; önző voltam – most szeretni és szolgálni tudok. Magamnak éltem – Jézusé vagyok. Nagyon szép ez a világ.

Senki se csüggedjen el. 1Sám 17,32 (1Pt 1,13; Zsid 2,11–18; Mk 12,13–17) Csak egy kis akadály, egy kis tűszúrás mások részéről, egy enyhe betegség, és máris elcsüggedsz. Miért ilyen könnyen? A sok jó, ami eddig ért, nem ellensúlyozza azt az egy kis rosszat, ami most történt? Fogadd meg, hogy ezután, ha valami rossz ér, elsorolod mindazt a jót is, amire vissza tudsz gondolni, és hálát adsz érte Istennek. Ezután már „természetes” lesz, hogy a mennyei Atyához fordulhatsz, aki meghallgat, és aki mellett megtapasztalod, hogy még a hajad szálai is számon vannak tartva.

Parázna férfiak és asszonyok, nem tudjátok-e, hogy a világgal való barátság ellenségeskedés az Istennel? Ha tehát valaki a világgal barátságot köt, ellenségévé válik az Istennek. Jak 4,4 (Jer 25,6; Jel 20,1–6; Mk 12,18–27) A világ a teremtett világot és a bűnös világot is jelentheti. Itt az utóbbiról van szó. Aki a tiszta ellen van, az a bűnössel van. Aki a rosszat elnézi, az nem törődik a jóval és a javulással. Aki parázna, az nem erkölcsös. Aki a világ barátja, az Isten ellensége. Te, Isten gyermeke, szánalmas, amikor a világhoz próbálsz illeszkedni. Még jó, ha ők maguk vetnek ki maguk közül, mint oda nem valót. De ha már ki sem vetnek? És ha már nem érzik a különbséget? És ha már te sem érzed? Jaj, gyorsan fuss ki közülük, és mondj egy nagy igent Jézusnak!

Széll Bulcsú

::Nyomtatható változat::