A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

Melyik az „üdvözítő” úrvacsora-vételi mód? Vörösbor vagy fehérbor „dukál-e” hozzá? Helyettesíthető-e bizonyos esetekben a bor szőlőlével? Az ilyesféle kérdések, ha nem is látványosan, de folyamatosan napirenden vannak egyházunkban, az elmúlt néhány hétben pedig még inkább előtérbe kerültek. Az úrvacsoráról dr. Szabó Lajos professzort, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Gyakorlati Teológiai Tanszékének vezetőjét kérdeztük.

– Az úrvacsora szerzését Lukács evangéliumának a 22. része írja le a legszínesebben. Ott lehet nagyon jól megérezni, hogy bár Jézus a páskavacsora rendjéből indul ki, az utolsó vacsora során teljesen átalakítja azt. A páskavacsorán ugyanis mindenki a saját kelyhéből ivott, méghozzá négyszer a vacsora folyamán. A pohár betöltésekor mindig elhangzott egy áldás is, például az, hogy „áldott vagy, Urunk, Istenünk, a világ Királya, aki teremtetted a szőlő termését”. A páskavacsorához képest a változás az, hogy Jézus maga nem iszik, hanem a saját poharát adja oda a tanítványainak, hogy osszák el maguk között a tartalmát. Természetesen ennek is megvolt a hagyománya. A nagyon kedves vendégekkel járt el így a házigazda, és a barátság, az összetartozás, a közösség fontosságát akarta vele kifejezni.

– A közös kehely használata mellett az úrvacsorának sok kis kehelyből vett változata, illetve az ostya borba mártása is egyre inkább terjed. Melyik az „igazi”?

– Mindhárom változat elfogadott és létező „módszer”; mi is mindegyikre megtanítjuk a teológushallgatókat. A kiindulási pont természetesen az egy kehelyből osztott úrvacsora gyakorlata. Ez volt az, ami folyamatosan és mindig jellemző volt; a magyarországi evangélikus gyülekezetek döntő többségében ma is ezt alkalmazzák a lelkészek. A másik két változat egészen újkori jelenség; kialakulásuk hátterében nyilvánvalóan higiéniai szempontok állnak. Lényeges azonban, hogy a különböző kutatások többször is bebizonyították már: a nemesfémből – ezüstből, aranyozott ezüstből – készült kelyhek könnyen tisztán tarthatók, és ha szakszerűen kezeljük őket, akkor a higiénia szempontjából igen biztonságosak. Az úrvacsoravétel kis kelyhes változata egyébként az északi protestánsoknál alakult ki először, mégpedig úgy, hogy ők nem térdelnek le, hanem kört alkotnak az oltár körül, és szinte egyszerre isszák ki a kis kelyhekből a bort.

– Milyen bort: vöröset vagy fehéret?

– Ma már talán egyetlen egyház sem folytat vitát arról, hogy vörösbor vagy fehérbor legyen-e a kehelyben. Nem tartozik a lényegi vitakérdések közé. A szentségi tan lényege az, hogy a bor mint a szőlő termése jelenik meg az úrvacsorában.

– Ezek szerint a szőlőlé is megengedett?

– Ez a kérdés elsősorban az alkoholproblémákkal küzdőkre tekintettel jelentkezett jó néhány évvel ezelőtt a nyugat-európai protestáns egyházak gyakorlatában és teológiai diszkussziójában. Elég hamar népszerűvé vált az alkoholmentes szőlőlé használata az ottani gyülekezetekben. Valószínűleg fontos szerepet játszott ebben a döntésben az, hogy az alkoholbetegek sajátos élethelyzetének a provokációja lenne, ha az úrvacsoránál alkohollal kínálnánk őket. Ezért ilyen esetben a bort szőlőlével vagy szőlőből készült sűrítménnyel válthatjuk ki. Teológiai szempontból ez kivételes eljárás, amelyet a szeretet parancsolata alapján gyakorol az egyház azért, hogy az alkoholproblémákkal küzdők is a szentségi közösség teljes jogú tagjai lehessenek.

– Visszatérve egy kicsit az úrvacsora különféle formáira: lehetséges, hogy egyazon szertartás keretében valaki így, valaki úgy kapja az úrvacsorát?

– Előfordulhat. Nagy lelkigondozói és pasztorális figyelmet, hatalmas körültekintést igényel a lelkésztől, hogy úgy készítse elő a gyülekezetet, hogy ne zavarják egymást a hívek. Ez a körültekintő tapintat nagyon fontos az úrvacsora esetében; még arra is figyelemmel kell lennie, hogy a legkisebb gyereket se felejtse el megáldani, hiszen az úrvacsora eredeti, jézusi vacsorájában is az áldás az egyik legdominánsabb elem.

– A gyerekeket említi. Pontosan kik és hogyan vehetnek részt az úrvacsora közösségében?

– Az úrvacsorában való részvételnek a korai kereszténység tanítása szerint egyetlen feltétele van, ez pedig a keresztség. Tehát nem számít az életkor vagy az előképzettség. Mégis a 13. századtól kezdve gyermekeknek nem osztanak úrvacsorát, és ezzel a reformáció sem szakított. A 20. század első felétől folyt teológiai párbeszéd a gyermekek úrvacsorához bocsátásáról – gyakorlatilag az egész keresztény világban. Ezt a kérdéskört itt most nehéz lenne részletezni, a lényege azonban az, hogy egy gyermek előbb átérzi és megragadja a közösség élményét az úrvacsorában, mint hogy megértené a tantételeket. Ennek alapján Nyugat- és Észak-Európában hagyománya van a gyermekek úrvacsorájának. Az ottani evangélikus-protestáns gyülekezetekben éppen ezért széles körben elterjedt az, hogy alkoholmentes szőlősűrítmény vagy szőlőlé van a kehelyben. Fontos, hogy mindenki szőlőlevet kap; nem különböztetik meg a gyerekeket és a felnőtteket.

– Anélkül, hogy belebonyolódnánk a számokba, tulajdonképpen mennyi bort fogyasztunk az úrvacsora során?

– Ez fontos kérdés; tanítjuk is a lelkészeknek, hogy mekkora az a mennyiség, amelyet a közös kehelyből ad valaki. Az tényleg egy korty. És a kis kehelybe is egykortynyit kell tölteni.

Eszembe jut egy pályakezdő káplánom esete. Ünnepi istentiszteleten osztott úrvacsorát. Úgy adódott, hogy én raktam el az istentisztelet után a kegyszereket. Majdnem ugyanannyi bort találtam a kehelyben, mint amennyit reggel beletöltöttem. Kiderült, hogy ötven-hatvan embernek sikerült úgy úrvacsorát osztania, hogy kevesebb mint két deci bor fogyott el. Ezt a mennyiséget kevesellném.

– Régóta foglalkoztat, hogy mi a kehelyben megmaradt bor sorsa.

– Igazság szerint a maradék bort a lelkészek meg szokták inni, vagy legalábbis meg kellene inniuk. A lutheri tanítás értelmében ugyanis azt, ami már a kehelyben volt, nem szabad csak úgy kiönteni. Ez gondot jelent, és nem is olyan könnyű megoldást találni rá. Ezért is jó, ha a lelkész ismeri a gyülekezetét, és nagyjából tudja, hogy hányan vesznek úrvacsorát, mert így a nagy kehelybe is csak annyi bort tölt ki, hogy a végén a lehető legkevesebb maradjon benne.

– A gyakorlat felől megközelítve általánosságban hogyan lehetne összefoglalni az úrvacsora lényegét?

– Úgy kell eljárni, hogy a krisztusi rendelés beteljesedjen, mindenki részesüljön a kenyérből és a szőlő terméséből, és mindeközben a közösség ne törjön meg, ne essen részekre. Mert bár az úrvacsora közössége nem a teljes közösség, de Isten eljövendő országa teljes közösségének az előképe. Az úrvacsora ez utóbbi reménységében játszódik le.

– vitális –

::Nyomtatható változat::