Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

Az evangélikus egyház hitvallási iratainak legutóbbi megjelenése (1957) óta több mint ötven év telt el, ezek a példányok könyvesboltban már nem kaphatók. Éppen a napokban kerül azonban a boltokba a Luther Kiadó idén induló, ezen iratokat közreadó sorozatának elsőként megjelenő kötete, amely az Ágostai hitvallás magyar fordítását közli. Borítójára nem véletlenül került a kettes szám: a könyv a sorozatnak valójában nem az első, hanem a második része; az elsőben majd az ökumenikus hitvallások magyar fordításai kapnak helyet. A fordítókat, Reuss András professzort, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Rendszeres Teológiai Tanszékének vezetőjét és Bódi Emese latintanárt a fordítói munka nehézségeiről és szépségeiről, valamint az új kiadás jelentőségéről kérdeztem.

– Miért vált szükségessé az Ágostai hitvallás új fordításban való közreadása?

Reuss András: Az Ágostai hitvallást az elmúlt négy évszázad mindegyikében kiadták egyszer vagy kétszer magyar nyelven. A 20. század kivételes ebből a szempontból, mert három fordításban öt kiadása jelent meg. Egy-egy kiadás tehát általában hosszú ideig forog közkézen. Ez pedig azzal jár, hogy évtizedek telnek el, míg a kisebb-nagyobb hibákat ki lehet javítani. Az utolsó kiadás óta, melynek példányai mind elfogytak már, eltelt ötven év. A kérdés az volt, hogy megjelentesse-e a kiadó a régi hibákkal, vagy javítsunk rajta.

– Az utóbbi mellett döntöttek.

1. A.: Igen. A jelen fordítás nem teljesen új, hanem Nagy Gyula 1957-es fordítását vette alapul, felhasználva Paulik János (1896, 1900) és Prőhle Károly (1930, 1943) fordítását. Oktatói munkám során észrevettem és feljegyeztem sajtóhibákat, némely helyen a fordítást nem tartottam egészen pontosnak. Esetleg alkalmasabb magyar szót véltünk találni. A két, azonos tekintélyű eredeti szöveg – latin és német – közül a korábbi fordításoknál is határozottabban csak a latin szöveget vettük alapul. Egy újabb kiadásnál az amerikai evangélikusok angol fordításához hasonlóan mindkét alapszöveget lefordíthatnánk és párhuzamosan közölhetnénk.

Bódi Emese: A magam részéről úgy gondolom, minden alapvető művet ötven év elteltével újra kell gondolni, még akkor is, ha az adott dokumentum cáfolhatatlan igazságot tartalmaz. Nyelvünk ennyi idő elteltével változik, új szavak keletkeznek, mások feledésbe merülnek. Ezenkívül régebbi korok emberei hat-nyolc soros mondatokat is képesek voltak elolvasni és értelmezni. Ma célszerűbbnek láttuk, hogy rövidebb mondatokra tördeljük az ilyen hosszúakat.

– Milyen jelentőséget tulajdonítanak a 21. században a régi hitvallásoknak?

1. A.: Eric Till 2003-ban Lutherről készült filmjének a befejezése: megérkezik a hír, sikerült elérni, hogy a birodalmi gyűlésen felolvassák az Ágostai hitvallást. Nemcsak a kereszténység, hanem az emberiség történetében is kiemelkedő esemény, ha emberek egy csoportja közösen tud mondani valamit, s erre még évszázadokkal később is emlékeznek, és belőle a maguk számára erőt merítenek. Az Ágostai hitvallás Európa és a keresztény egyház válságos idejében úgy ragadta meg az evangélium értelmét, hogy ezzel megújulást munkált akkor, és még számunkra is mutatja, miként lehetséges az ember igazi, gyökeres megújulása.
2. E.: Századunkban is – és minden időben – nélkülözhetetlen dokumentumnak tartom az Ágostai hitvallást, mert szinte minden megállapítása a Bibliából igazolható.

– Hogyan oszlott meg a munka a latinnyelv-tanár és a rendszeres teológus között?

1. E.: A munkamegosztást már vállalkozásunk elején tisztáztuk. Otthon készültünk, majd naponta összeültünk, én egy mondatot lefordítottam, jeleztem a fordítással kapcsolatos problémákat, elmondtam a különböző lehetőségeket, Reuss professzor az egyes szavak jelentésének árnyalatairól kérdezett. Sokszor mondtam, hogy döntsön ő, mert nem teológus, hanem bölcsész vagyok, és inkább a többszörösen összetett mondatok szerkezetét tudom vizsgálni. Amennyiben bizonyos fordítást a latin szöveg semmiképp nem tett lehetővé, ezt megfelelő tisztelettel jeleztem. Miután így ízeire szedtünk egy mondatot, megállapodtunk egy olyan megoldásban, amely mindkettőnk számára megfelelt. Ezek után tértünk rá a következő mondatra. A munka végig ezzel a módszerrel folyt.
2. A.: A fordítás során a nyelvtanár Bódi Emese mindvégig valósággal az élő szótár és az élő grammatika szerepét töltötte be. Csak egészen elvétve volt szüksége szótár segítségére. Én a szavak teológiai jelentésére ügyeltem, és a kiegészítő jegyzeteket készítettem. Együtt ízlelgettük a szavak és a mondatok értelmét, a magyar szöveg helyességét. Mindez sok ponton vitát kívánt, amely mindig érvek ütköztetése volt, és mindig kölcsönösen elfogadott eredményhez vezetett.

– A fordításhoz professzor úr egy alapos tanulmányt is írt.

1. A.: Igen, a szöveg fordításához kapcsolódik az Ágostai hitvallás történetének leírása az előzményektől kezdve a felolvasáson és az elutasításon át egészen az elmúlt években újra felvetett javaslatig, hogy tudniillik a római katolikus egyház is elismerhetné. Ez a munka sok olyan részletet dolgoz fel, amely így együtt számos, eddig nem ismert elemet tár az érdeklődő hazai közvélemény elé.

– Az Ágostai hitvallás sietve összeállított dokumentum. Milyen fordítási nehézségeket okozott ez?

B. E.: Felfokozott történelmi helyzetben született a hitvallás, ezért lehetségesnek tartom, hogy más körülmények között Melanchthon bizonyos kérdéseket még pontosabban kifejtett volna, ahogyan ezt az Apológiában meg is tette. Persze a két dokumentum jellege más. A birodalmi gyűlés és a császár elé csak az alapvető tételeket kellett terjeszteni, hosszas értekezésre nem volt mód. Néhol nagyon tömör a fogalmazás és nehezen fordítható; a latin nyelv lehetőséget ad arra, hogy bizonyos kérdéseket nagyon finoman fogalmazzunk meg vagy lebegtessünk. Az ilyen szövegek egészen pontos fordítása lehetetlen. Gondolok itt a tizedik cikkre, amely az egyik legfontosabb kérdésről, az úrvacsoráról szól.

1. A.: Mivel a beterjesztés és felolvasás időpontját kitűzték, tény, hogy határidőre kellett az egykoriaknak dolgozniuk. A feljegyzések szerint Melanchthon még az utolsó éjszakán is csiszolt a szövegen. Ezért jogos azt mondani, hogy sietve összeállított dokumentum. Figyelembe kell venni azonban azt is, hogy Melanchthon akkor már több hónapja dolgozott – másokkal vitázva és beszélgetve – hasonló iratokon. Wittenbergi egyetemi tanárként pedig napi munkája során állandóan foglalkozott ezekkel a kérdésekkel. A hitvalláson nem érződik sietség vagy kapkodás, sokkal inkább az, hogy alaposan végiggondolt és igényesen csiszolt szöveg.

– Hozott-e új teológiai felismeréseket a fordítói munka professzor úr számára?

1. A.: A fordítás során először is megragadott a latin szöveg tömörsége és világossága. Korábban is tudtam ugyan, hogy eredetileg nem volt cikkekre osztva, de csak a fordítás során értettem és éreztem meg ennek a jelentőségét a tartalomra nézve.

A hitvallás történetével foglalkozva korábbi ismereteimnél sokkal mélyebben láthattam bele, hogy mindkét oldalon voltak az egyház egysége iránt mélyen elkötelezett emberek, akik a végsőkig fáradoztak az egység megőrzésén, bár erőfeszítésük végül nem járt eredménnyel.

– Milyen örömök és nehézségek adódtak az „ókoros” Bódi Emese számára a középkori szöveg fordítása közben?

1. E.: Én, aki klasszikus latinnal foglalkozom, kíváncsian tekintettem erre a szövegre. A humanista Melanchthon gyönyörű latin mondatokat fogalmazott. Néhány kötőszót másként használ, mint a klasszikus ókori szerzők, bizonyos kifejezésekkel és szavakkal kapcsolatban tájékozódnom kellett, hogy ezek a kifejezések a teológiában mit jelentenek. Ez a tájékozódó tanulás végtelen nagy örömöt jelentett. Istennek adok hálát naponta, hogy ebben a munkában részt vehettem!

– Az irat második fő része az egyházi reformokat tárgyalja. Vannak-e olyan pontok, amelyek ma különösen is aktuálisak?

1. A.: Ismeretes, hogy a második fő rész a reformációban megszüntetett visszaélésekkel foglalkozik. Ha azt nézzük, hogy ezek a kérdések ma nincsenek előtérben, akkor el lehet intézni őket azzal, hogy ez a rész már nem érdekes. Ha viszont arra figyelünk, hogy miként érvelnek itt az evangélikusok, akkor más, hasonló kérdésekre nézve is fontos támpontokat nyújt a hitvallás.
2. E.: A hitvallás második fele megfelelő történelmi ismeretek nélkül nem könnyen érthető, ezt tanári munkám tapasztalatai alapján mondom. Történelem–latin szakos tanár vagyok; amikor a hitvallás második részében tárgyalt témákról gimnazistáknak beszéltem, azt mondták, hogy a visszaélések az itt leírt formában már nem léteznek – erre utalt professzor úr is. Ám ez a rész a hitvallás része, nélküle nem egész. Amit a szerzetesi fogadalmakról vagy az ételek közti különbségtételről olvashatunk, azt ma is elmondhatjuk. Természetesen más szavakkal fogalmaznánk, de a leírtak igazságtartalma nem kérdőjelezhető meg.

– Lesz-e folytatása a közös munkának?

1. A.: A fordítási munkát tulajdonképpen 2000-ben fejeztük be. Azóta már csak kisebb javításokkal foglalkoztunk. A történeti rész 2006-ban készült el. A közös munka pedig máris folytatódik, hiszen tavaly óta fordítjuk az Ágostai hitvallás védőiratát, az Apológiát. Ez a munka még két évet is igényelhet. A Luther Kiadó pedig szeretné hat kötetben megjelentetni mind a tíz hitvallási iratunkat.

– Kiknek ajánlják olvasásra ezt a kötetet?

1. A.: Az Ágostai hitvallás szövegét és a csatlakozó történeti-teológiai tanulmányt minden evangélikusnak ajánljuk. Nemcsak illene mindannyiuknak ismerniük névadó hitvallásunkat, de hiszem, hogy lelki haszonnal forgathatják. Jó lenne gyülekezeti alkalmakon is elővenni és megbeszélni. Nemcsak a múlt, hanem az evangélium mai ajándékának elfogadása és következményeinek megélése miatt is.

Az evangélikusok között különösen is gondolok a teológiai hallgatókra. Remélem, hogy igényes segítséget kapnak tanulmányaikhoz.

A különféle ökumenikus párbeszédek, így az 1999-ben Augsburgban aláírt evangélikus–római katolikus Közös nyilatkozat a megigazulásról, felkeltették más felekezetekhez tartozó keresztények érdeklődését is hitvallásunk iránt. Az első kézből való tájékozódáshoz elengedhetetlen az Ágostai hitvallás.

A 16. század és a reformáció története, illetve az egyháztörténet iránt érdeklődők is haszonnal olvashatják ezt a – mai kifejezéssel élve – ökumenikus lelkülettel megírt hitvallást és történetét.

1. E.: Gyülekezeteink tagjainak ajánlom, mivel a dokumentum teljesen a Biblián alapul, és egyházunk legalapvetőbb tanítását tartalmazza. Kívánatos lenne, hogy gyülekezeti alkalmakon részletesen foglalkozzanak vele! Szól ez a kiadvány mindenkinek, aki vallja, hogy Jézus a mi Megváltónk, életét adta értünk, és általa mehetünk az Atyához. Elengedhetetlen, hogy történészek, irodalmárok, filozófusok és más tudományok képviselői is behatóan tanulmányozzák ezt a hitvallást. Egyszóval mindenkinek szól!

A Magyarországi Evangélikus Egyház hitvallási iratai 2. – Ágostai hitvallás. Fordította dr. Reuss András, Bódi Emese. Luther Kiadó, 2008, 208 oldal. Ára 2200 forint.

Dr. Orosz Gábor Viktor

::Nyomtatható változat::