Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

Eltemettük Puskás János nyugalmazott lelkész testvérünket. Március 7-én a budakeszi temetőben családtagjai, lelkésztársai, barátai, volt gyülekezetének tagjai vették körül koporsóját. Hetvenöt évet élhetett.

Lelkészcsaládból származott. Édesapja több mint negyven évig Beleden volt lelkész. A középiskolát a soproni líceumban végezte. 1951-ben jelentkezett az evangélikus teológiára, amelyet akkor költöztettek Sopronból Budapestre. Csak előfelvételisnek vették fel, ő azonban szorgalmasan hallgatta az előadásokat, sikeresen vizsgázott, és engedélyt kapott arra, hogy a következő tanévet már másodévesként kezdhesse.

1. december 27-én Ordass Lajos püspök szentelte lelkésszé Beleden. A segédlelkészi szolgálatot Diósgyőr-Vasgyárban kezdte. Mivel esperesét, Balikó Zoltánt – akit 1956-ban választottak a Borsod-Hevesi Egyházmegye esperesévé – sok politikai támadás érte, a mellette töltött segédlelkészi idő nagyon tanulságos volt számára. Később Kisfaludon volt kihelyezett segédlelkész. Ekkor vette feleségül Csiszár Éva óvónőt, akit Miskolcon ismert meg. Két lányuk született, akikben Isten sok örömmel ajándékozta meg őket.

1963-ban a hánta–ászár–kisbéri gyülekezet választotta lelkészévé, majd hét esztendő múlva a pusztavámi evangélikusok lelkipásztora lett. Szolgálatának ezen idejére esik a bányaművelés miatt megrokkant templomépület vasbeton rögzítő keretbe foglaltatása és az új paplak felépítése, valamint a móri szórvány gyülekezetté fejlesztése.

Jó gyakorlati érzékkel megáldott, szerény és hűséges szolgatársunk volt, aki egész életét az Istentől kapott szolgálatra szánta. Ebben hűséges segítőtársa volt felesége. Egyházmegyéjéből több tisztségre kapott megbízást, melyeket igyekezett a legjobb tudása szerint betölteni.

Puskás János nyugdíjba vonulása után lelkésznő lánya közelébe, Győrszemerére, majd Győrbe költözött a házaspár. Pár év után a győri Evangélikus Szeretetház lakói lettek, majd – miután veje Budapestre került – a nyugdíjas lelkészek otthonában laktak Budán. Élete utolsó két évtizedében hosszan tartó, súlyos betegség terhét viselte Istentől kapott türelemmel és lelkierővel.

Koporsója mellett veje, Lackner Pál protestáns tábori püspök végezte az igehirdetés szolgálatát, a sírnál pedig volt diák- és lelkésztársai búcsúztak tőle. Lelkésszé szentelésének ötvenedik évfordulójára készített visszaemlékezését ezek a sorok zárják: „Köszönöm, Uram! Kegyelmed adott erőt a szolgálat végzésére. Kegyelmed vigyen be az örökkévalóságba!” Az a reménységünk, hogy Isten meghallgatta a kérését.

Magyar László

::Nyomtatható változat::