Keresztény szemmel

Hozzászólás a cikkhez

Szűk vasúti átjáró tövében, az útkereszteződés mellett állt egy feszület. A korpusz s a kereszt sem volt már túl jó állapotban, kikezdte az idő vasfoga. Mégis megdöbbentő s felkavaró látványossága lett a településnek, amikor valaki ledöntötte. Arra szoktam autózni, mikor a szórványba megyek. Szomorú sóhajjal vettem tudomásul, hogy nyilván ez is a vandalizmus áldozata lett. A környéken élőket is nagyon felbolygatta az eset.

Aztán a sok szóbeszéd után meglett a magyarázat: egy, a szűk átjáró miatt tolató kamion döntötte le. Kicsit megnyugodtak a kedélyek: talán mégsem olyan elvetemült ez a világ!

A törött keresztet elszállították, a csonka talapzat szomorú mementóként a helyén maradt.

Így telt el jó néhány hónap, mígnem a nagypénteki istentiszteletre hajtva mozgást láttam a ledőlt kereszt tövénél: kőfaragó mester emberei dolgoztak Krisztus keresztjén. S mikor az istentiszteletről hazafelé jöttem, már el tudtam olvasni a márványtábla feliratát is: „Isten dicsőségére 2008”.

A nagypénteki csendben hálát adtam Istennek.

Schaller Bernadett

::Nyomtatható változat::