Keresztény szemmel

Hozzászólás a cikkhez

Valami harsány köszöntőfélét kellene írnom a Szélrózsa 7. országos evangélikus ifjúsági találkozó elé, mint tettük a három legutóbbi fesztivál esetében. A tapasztalat azonban visszafogottságra int. Mert bár szerkesztőségünk – két fotóssal megerősítve – idén is csaknem teljes létszámban jelen lesz a találkozón, és persze lapunk aktuális számából is bőven viszünk magunkkal extra példányokat, már tudjuk, hogy e sorokat legkevésbé a rendezvény helyszínén tartózkodók olvassák majd… Miért is tennék, hiszen július 16. és 20. között a példátlan programbőségben ugyan kinek lenne kedve újságolvasással múlatni az időt?

Azokhoz szólok tehát inkább, akik nem tudnak vagy nem akarnak elmenni a kőszegi „hosszú hétvégére”. Mindenekelőtt azokhoz, akik fenntartásokkal, netán ellenérzésekkel viseltetnek e kétévenkénti ifjúsági rendezvény iránt. Azokhoz, akik (és tudom, hogy ők sincsenek kevesen) azt, hogy egyházunkban hivatalos támogatást élvez egy „efféle” megmozdulás, kifejezetten nehezményezik… Kérem szépen: ne tegyék! A Szélrózsát születésétől fogva végigkísérők a megmondhatói: ezek a találkozók összes esetleges hibájuk, hiányosságuk ellenére sem tudnak rosszul sikerülni.

Nem csupán azért nem, mert a Szélrózsákon statisztikailag is több evangélikus van együtt, mint egyházunk bármely más országos rendezvényén. Nem csupán a példátlanul gazdag programkínálat miatt. Nem, nem. A Szélrózsa alapvetően azért nem tud – az óhatatlan problémák és színvonalbeli egyenetlenségek ellenére sem – rosszul „elsülni”, mert sikeréért egynél biztosan többen imádkoznak, és mert két-három főnél biztosan többen jönnek el rá az Úr nevében… És mert a hónapokkal ezelőtt kezdődött előkészítő, szervezőmunka sem nélkülözhette Isten áldását.

A magyarországi evangélikus élet valóban ünnepi eseményére szokott esélyt adni ez az öt nap, és – főszerkesztőként némi önkritikával teszem hozzá – talán az Evangélikus Életben is épp ezt a rendezvénysorozatot szoktuk tudni a leghitelesebben dokumentálni (noha sejtjük, hogy a szervezők nyilván idén is elmulasztják majd médiatámogatóként említeni lapunkat…).

Az idei Szélrózsa a Határok nélkül címet viseli. Sokunkban „a Hortobágy poétája” tudatosította, hogy az ifjúság hónapja a március. A Szélrózsa jóvoltából azonban tudjuk, hogy a magyarországi evangélikus ifjúságé viszont – legalábbis kétévente – a július. Az Ady-parafrázis tehát valahogy így szól: „Július van s határtalan az élet.” Az örök élet reménységében osztozók számára mindenképp.

T. Pintér Károly

::Nyomtatható változat::