Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2008
- 29
- Erósz és a Messiás
Kultúrkörök
Hozzászólás a cikkhez
Erósz és a Messiás
Ki tud-e váltani bennünket Yeshua Erósz
vágyakozásaiból? Vagy erre nincs is
szükség? Megteheti-e az evangélium
mellett elkötelezett lelkipásztor, hogy a
pogány mitológia alakját egy lapon említi
a Názáretivel? Az idei ünnepi könyvhétre
megjelent esszékötetében Szabados
Ádám körbevezeti az olvasót a vágy, a
vágyakozás birodalmában.
Ha nem ismerném évek óta a szerzőt,
nehezen jutottam volna tovább bevezető
mondatain: „Eroszt mindenki ismeri,
Yeshua rabbit sokkal kevesebben…
Erosz idea, szimbólum, isten, Yeshua
történelmi lény, valódi személy, ember.”
Miért magasztalja fel Erószt egy
veszprémi protestáns gyülekezet vezetője,
és miért „nem nevezi nevén” Jézust?
Mert az emberi vágyakozás sokszínűségéről
szóló leírásokat az evangélium
szolgálatába állítja. Miközben Platóntól
tanulva egyre mélyebben érteti
meg az olvasóval, hogy az „erotikus”
vágy nem csupán a testi szerelem, hanem
„mindent felölel, ami szép, jó és
igaz”, csendesen a Szentháromság Isten
utáni sóvárgást ébreszt a kereszténységet
a többi vallással egy sorba helyező
posztmodern lélekben.
Jézust zavarba ejtően és konzekvensen
Yeshua rabbiként emlegeti. Yeshua
nem a mi megszokott „Jézusunk”. Jézusnak
a hívő és a nem hívő egyaránt
azonnal helyet talál a saját kategóriái
között, Yeshuának, a rabbinak kevésbé.
„Jézusnak” valami különlegeset kellene
mondania az agyonkrisztianizáltság
miatt relativistává vált európai számára,
Yeshua rabbinak annyi is elég, ha
megszólítja a vágyakozásaitól beteg
asszonyt.
A szerző a korlátokat feszegető názáreti
tanító szavait csendesen szövi bele
huszonnégy rövid esszéjébe (néhány
cím: A leggyönyörűbb hazugság: Trisztán és
Izolda, A Da Vinci-kód és a szex szakramentuma,
Tolkien tündéi, A nemek szocialista realizmusa),
hogy a huszonötödikben követésre
szólítson fel. Ám itt is távolságot
tart: saját meggyőződését C. S. Lewis és
Kierkegaard szavaival vallja meg, hogy végül
a lélek legmélyebb vágyakozására a
legkínzóbb felelettel hagyja magára az
olvasót: „Ki vagy te? – kérdezték a zsidók…
A válasz mindenekelőtt attól
függ, hogy él-e a megszólított.”
Dániel-Tóth Zoltán
::Nyomtatható változat::
|