Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

A SZERZŐ FELVÉTELE

Utolsó emlékem szerint Békásmegyeren szervezett gyülekezetet a lakótelepen élő evangélikusokból. Napjainkban azonban már Répcelakon kell keresnem Verasztó Jánost, aki egyúttal a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület kerületi missziói lelkésze. A lelkipásztorral egy ünnepi istentiszteletet követő gyülekezeti ebéden beszélgettem. A répcelaki és csánigi evangélikusoknak az adott okot a hálaadásra, hogy a közelmúltban befejeződött a lelkészlakás külső felújítása, és így Rostáné Piri Magda esperes május 18-án felszentelhette a megszépült parókiát és az azt körülölelő kerítést, amelyet – hazánkban egyedülálló módon – Luther-rózsa díszít.

– Ha nem tévedek, nem sokkal a hittudományi egyetem elvégzése után kerültek párjával Békásmegyerre. Minden bizonnyal nagy kihívást jelentett két fiatal kezdőnek, hogy a nulláról indulva kellett gyülekezetet szervezniük…

– Feleségem, Magyar Melinda 1991-ben végzett a teológián, én 1993-ban fejeztem be tanulmányaimat. Nemescsó volt az első egyházközség, ahol szolgáltunk, innen kerültünk Békásmegyerre, akkor még csak két – egy már megszületett és egy születendő – gyermekkel. (A lelkész házaspár jelenleg négy gyermeket nevel. – A szerk.) D. Szebik Imre püspök úgy küldött ki bennünket, hogy arra kért, tegyünk meg mindent a panelházakban élő evangélikusok megkeresése és gyülekezetté formálása érdekében.

– Hogyan igyekeztek eleget tenni e kérésnek, miként kezdtek hozzá ehhez a szolgálathoz?

– Idő hiányában sajnos nem mesélhetem el minden kalandunkat, de az tény, hogy regénybe illő vállalkozás volt. Úgy vette kezdetét, hogy kaptunk egy lakást a helyi önkormányzattól. Miután beköltöztünk, becsöngetett hozzánk egy itt élő evangélikus asszony egy olyan listával, amely azoknak a testvéreinknek a nevét és címét tartalmazta, akiket ő ismert. Ebből az „adattárból” kiindulva kezdtük el aztán megszervezni a gyülekezetet. De „csak” másfél évet töltöttünk Budapesten, mert a lelkészvizsga letétele után szerettünk volna vidékre költözni. Így kerültünk ide, Répcelakra.

– Mostani szolgálati helyükön az ünnepi istentisztelet és a szentelés előtt még volt egy kis idő arra is, hogy körbenézzünk a gyülekezetben. Mindenütt szebbnél szebb épületeket láttam.

– 1996-ban jöttünk ide, és folytattuk az elődök által megkezdett lelki munkát. De tudtuk, előbb-utóbb fizikai értelemben véve is építkeznünk kell, olyan leromlott állapotban voltak a Répcelak– Csánigi Evangélikus Egyházközség tulajdonában lévő ingatlanok. A répcelaki templom belsejét 1998-ban renováltuk, a hangszerek királynőjét ebben a hajlékban 1999 és 2000 között újítottuk fel és építtettük át hangversenyorgonává. 2000-ben ezenkívül épült még egy garázs is.

– Ha jól tudom, ekkor rövid szünet következett az építkezések sorában.

– Három év elteltével, 2003-ban fogtunk hozzá a répcelaki gyülekezeti ház külső felújításához, 2004-ben a szórvány, Csánig akkorra már nagyon rossz állapotban lévő evangélikus imaházát renováltuk az európai uniós SAPARDpályázat segítségével. A rá következő esztendőben készült el a répcelaki templom külső felújítása és az épület díszkivilágítása. Ekkor öntettünk új harangot is.

– Számomra eddig ismeretlen és kedves volt az a gesztus, hogy a harang az ünnepi istentisztelet közben is megszólalt a keresztelési imádság után.

– Úgy tartja a mondás, hogy a harang az élőket hívogatja, a halottakat elsiratja, és a villámok erejét megtöri. Amikor az új harangunk elkészült, akkor merült fel az az ötlet, hogy ne csak a gyászt jelezze, hanem minden egyes keresztelőn – a keresztelési imádság elhangzása alatt – szólaljon meg, utalva az élet továbbélésére, egy gyermek születésére és arra, hogy egy újabb taggal bővült a gyülekezetünk.

– Visszatérve az építkezésekre, „lezárásképp” következett a parókia: 2006-ban a belső, idén a külső felújítás, az udvar rendbetétele és a Luther-rózsás kerítés. Hogyan fogalmazódott meg Önben az utóbbi, hazánkban tudomásom szerint egyedülálló ötlet?

– Településünk 2001. július elsején nyerte el a városi rangot. Az evangélikus templom és a lelkészlakás a helység központjában áll, ezért fontos volt számomra, hogy itt egyszerű, méltóságteljes eszközökkel fejezzük ki felekezeti hovatartozásunkat. Erre a legmegfelelőbbnek a Luther-rózsa ősi szimbóluma találtatott, amely egyszerre utal mind az egyetemes kereszténységre, mind pedig az evangélikusságra. Sokat beszélgettem Gecsei Miklós kovácsmesterrel, aki a szomszédos Páliban lakik. Ő egyébként római katolikus, de örömmel vállalta – és munkatársaival szerintem nagyon jól meg is oldotta – ezt a feladatot.

– Gondolom, most már egy darabig nem kell, hogy több építkezés miatt fájjon a feje…

– Azért még vannak terveink, szeretnénk építeni egy vendégházat, amely más gyülekezetek ideérkező, kiránduló tagjait, úgy tíz főt tudna befogadni.

– Aki az evangélikus templom és parókia felé igyekszik, láthatja a megszépült római katolikus templomot is. A vélhetően nagyobb lélekszámú katolikusság mellett hány lutheránus él itt?

– A répcelak–csánigi evangélikus gyülekezet 1250 főt számlál, közülük hétszázan fizetnek egyházfenntartói járulékot. Nagyon lelkesek és aktívak, szívesen állnak rendelkezésre, ha valamilyen gyülekezeti eseményről vagy akár építkezésről van szó. Legutóbb, a parókia külső felújításakor is körülbelül ötmillió forintot tett ki az egyházközség tagjainak ingyen, önkéntes adományként végzett munkája.

– A felügyelő, Gömböcz Róbert az ünnepi istentisztelet utáni közgyűlésen utalt is arra, hogy az együttes fáradozás milyen sok örömet tartogatott a résztvevőknek, erősítve összetartozásukat. Hasonló „közösségépítő eszköz” lehet zenekaruk, a Vekker is. De Ön mint a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület kerületi missziói lelkésze bizonnyal a misszió lehetőségét is meglátta, amikor létrejött ez a fiatalokból álló csapat.

– A Vekkerről valóban elmondhatjuk, hogy alapítása és működése a tudatos missziói stratégia része, de természetes, hogy nem pusztán észérvekből kiindulva, hanem Isten indítására hozták létre közösségünk zenész tagjai – kántorunk, Szalay Szabolcs és másodfelügyelőnk, Csontár Gábor – 1997-ben. Ők írták a dalszövegeket is. A Vekker első önálló albuma 2002-ben jelent meg Jöjj, Uram címmel, a rajta lévő számok meghallgathatóak Répcelak város honlapján, a www.repcelak.hu oldalon keresztül. Maga az album a lelkészi hivatalban rendelhető meg.

– A közeljövőben élőben is hallhatjuk szólni a Vekkert?

– Kőszegen, a Szélrózsán fogunk zenélni.

– „A Vekkerről valóban elmondhatjuk, hogy alapítása és működése a tudatos missziói stratégia része” – mondta. Ennek milyen egyéb elemeit említené még?

– Úgy vélem, hogy minden a misszió eszközévé válhat. Az igehirdetés vagy a zene éppúgy, mint például a már hagyományosnak mondható gyülekezeti csendeshétvégéink, a hitébresztést célzó konfirmandustáboraink vagy azok az évente ismétlődő látogatások, amikor nyári angoltáborunkba amerikai testvérgyülekezetünkből érkezik hozzánk egy misszionárius házaspár és velük néhány fiatal.

Egyetértek Rostáné Piri Magda esperessel, aki az ünnepi istentiszteletünkön mondott igehirdetésében hangsúlyozta, hogy a fizikai értelemben vett építkezés soha nem történhet az úgynevezett lelki építkezés rovására. Véleményem szerint a kettő szorosan összetartozik. Ha élő a gyülekezet tagjainak a hite, akkor az minden tekintetben – így az épületeken is – meglátszik, és a szép, otthonos környezetet könnyebben tekinti bárki lelki otthonának. Egyébként pedig azt gondolom, hogy a gyülekezetnek nem a templomban van a helye. A vasárnapi istentiszteleteken természetesen igen, de különben, a hétköznapokban a templom falain kívül minden hívőnek kötelessége, hogy szavaival és cselekedeteivel, azaz egész életével szelíden, de határozottan tegyen tanúbizonyságot a körülötte és vele élőknek a megváltó Jézus Krisztusról.

Gazdag Zsuzsanna

::Nyomtatható változat::