Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

„Ecce quam bonum…” – Íme, mily jó és mily gyönyörűséges, ha egyetértésben élnek a testvérek! A 133. (132.) zsoltár versei szóltak egy gyönyörű graduále dallamán – mintegy közös nevezőként – a IV. váci nemzetközi gregoriánfesztivál minden közreműködő együttesének előadásában, amelynek tagjai között ortodox pap és protestánsok is énekeltek. Nagy érdeklődés közepette zajlottak le július 3. és 6. között Vácott a Gregorián Társaság és a váci püspökség rendezésében azok az ünnepi napok, amelyeken az egyház legünnepibb cselekménye, a liturgia töltötte be a legfontosabb szerepet, éspedig nem akármilyen módon. Ezeken az alkalmakon kizárólag az hangzott, ami a kereszténység legjellemzőbb sajátja, ami nem sokkal fiatalabb magánál az egyháznál, ami maga is együtt született, alakult a liturgiával, ami a Biblia szent szövegeit a legszentebb módon hordozza a legemberibb nyelven: az ének. A gregorián ének zengett négy napig Vác három templomában a főpapi szentmiséken és a zsolozsmákon.

A most megrendezett fesztivál gerincét – éppen úgy, mint 1998-ban, 2002-ben és 2005-ben – a liturgikus alkalmak alkották, mivel ott tapasztalható meg a gregorián ének imádságos lelkülete és művészi értéke. A gregorián szentmisék állandó részeinek éneklésébe éppen ezért mindenki bekapcsolódhatott, a változó részeket (proprium) és a gregorián zsolozsmákat (laudes, vesperás) pedig a meghívott szkólák énekelték.

Az idei fesztiválra a világhírű gregorián együttesek közül nyolc szkóla érkezett Ausztriából, Észtországból, Japánból, Magyarországról és Olaszországból, hogy bemutassa, hogyan interpretálja a közös római hagyomány gregorián énekeit. Csodálatos volt megtapasztalni azt a közelítést, amely az első fesztivál óta eltelt tíz év alatt is folyamatosan hallható volt: a szkólák énekében a szövegértelmezés alig tért el egymástól. Ez nyilván egy fejlődésnek a következménye.

A tudományos kutatások, amelyek ennek az interpretációnak a hátterében állnak, biztosítják ezt az egységes éneklést. A gregorián szemiológia ugyanis a legrégebbi kódexek neumáiból (a szöveg fölé írt vezénylő intések grafémáiból, írásjegyeiből) következtet az éneklés megformálására, azaz a szent szövegek értelmezésére. Hiszen a gregorián nem más, mint énekelt imádság, ezért megszólaltatását mindig a szövegben való elmélyedés, elemzés előzi meg, a szavaknak és mondatoknak át kell járniuk az értelem, a szív és a lélek rétegeit. Ehhez nyújtanak hiteles segítséget a neumák, hiszen ezeket nem sokkal azután írták a kódexekbe, hogy a gregorián ének klasszikus repertoárja kialakult, azaz a 8–9. században.

A meghívott együttesek közül a legtöbb kizárólag gregoriánt énekel, de mindegyik rendszeresen végez liturgikus szolgálatot. Ez elengedhetetlen a gregorián igazi lelkiségének átéléséhez.

A fesztivál eseményei között jelentős helyet foglalt el a nyolc gregorián hangverseny is, amelyből öt Vácott, három pedig Budapesten zajlott zsúfolásig megtelt templomokban. Ezeken hangzott el az együttesek gregorián interpretációjának összehasonlításához mindegyik együttes bemutatásában az Ecce quam bonum kezdetű graduále, amely a fesztivál központi gondolatát is kifejezte: „mily jó és mily gyönyörűséges, ha egyetértésben élnek a testvérek”, hiszen ez a liturgiában valósul meg a leginkább, éppen abban, ami a gregorián ének igazi közege.

A liturgiai gondolkodást tükrözte a fesztiválnak az a különleges vonása is, hogy az együttesek tematikus anyagot adtak elő, a hangversenyeken egy-egy ünnep vagy évközi vasárnap énekeit szólaltatták meg, olyan anyagot, amely a szkólák gyakorlatában is gyakran előfordul, tehát sokan ismerik.

A Tallinból érkezett Vox Clamantis együttes (vezetőjük Jaan-Eik Tulve) könnyed, lendületes éneke, az óriási, egy levegőre áténekelt ívek, a fokozás és a csúcspontok zenei-szövegi összefüggése lenyűgöző volt. A bécsi Schola Resupina vezetője, Isabell Köstler maga is énekes. Természetes hangjuk, szép, életteli, legato énekük átélt imádságként szárnyalt. A dr. Alberto Turco professzor által vezetett veronai In Dulci Jubilo méltóságteljes, mégis lendületes tempói, árnyalt kifejezőereje mellett kimagasló képességű szólistájának erőteljesen zengő, hajlékony énekével tűnt ki.

Különleges volt a Tokióból érkezett Capella Gregoriana (vezetőjük Veronika Hashimoto) finom, áttetsző hangzása, amelyből angyali ragyogással szikrázott fel az alleluja. Feltűnő volt a grazi Institut für Kirchenmusik női szkólája (vezetőjük prof. dr. Karl Prassl és Eugeen Liven d’Abelardo) sötét tónusú hangszíne; mint kiderült, az együttes fele ortodox vidékről származik.

A Schola Gregoriana Budapestinensis Béres Györgynek, a fesztivál művészeti vezetőjének irányításával tizennégy éve minden héten énekel gregorián misét, ennek köszönhetően sok kifejezésbeli finomsággal árnyalta a gregorián éneklését. A Cantate Schola és a Jubilate Schola a budapesti Kodály Zoltán Magyar Kórusiskolából érkezett, és ifj. Sapszon Ferenc keze alatt páratlanul csodálatos élményt nyújtott nemcsak a hangversenyeken, hanem a laudes és a vesperás imaórákon is. Gyönyörű kiegyenlítettség, puha és erőteljes, hajlékony legato, hangzásban és kifejezésben teljesen homogén megszólalás, az imádság szövegének átgondolt, átérzett értelmezése, szárnyalás, sugárzás és méltóság jellemezte éneküket.

A gregorián itt, a IV. váci nemzetközi gregoriánfesztiválon méltó módon szólalt meg, s így érvényesülhetett igazi lényege, az az életteli, dinamikus nyugalom, amely erőt és egységet sugároz a hallgatóság felé, előrevetítve a hívek egységének reménységét.

Ruthner Judith

::Nyomtatható változat::