Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2008
- 29
- 3. Munkatársak
Élő víz
10 PONT – MEGÚJULÓ EGYHÁZAK, GYÜLEKEZETEK JELLEMZŐI
Hozzászólás a cikkhez
3. Munkatársak
| Szeverényi János pontjaihoz (EvÉlet, május 25-i szám) olvasóink véleményét is várjuk. Az ötödik ponthoz - "5. Kulturális szempontból érthetőek, mint voltak a próféták, Jézus, az apostolok és a reformátorok a maguk idejében. Nem használnak érthetetlen, anakronisztikus nyelvezetet, öltözetet,zenét, liturgiát. Rájöttek, hogy a szent normális; nem elvont, érthetetlen, hanem hétköznapi,érthető, gyakorlatias" - július 24-ig tudjuk fogadni a hozzászólásokat, melyek közül a legérdekesebbeket lapunkban is közöljük. |
3. Hatékony, az egész
gyülekezet és egyház életét
meghatározó vezető- és
munkatársképző „forradalmat”
élnek át. Minden
hitre jutott gyülekezeti
tag valamilyen területen
misszionárius is.
A lelkészközpontú és ezért színházszerű,
fogyasztói, passzív egyházmodell
nem biblikus, ezért nem működőképes
és missziói szempontból zsákutca.
Sokan úgy gondolják, hogy a gyülekezeti
munka nagy részét a lelkésznek kell
végeznie, hiszen ő a képzett szakember,
ezért kapja a fizetését. A lelkészek is
megszokták ezt a felosztást, egyrészt a
diktatúra nyomásaként kialakult helyzet
miatt, másrészt mert úgy gondolják,
hogy mindenért ők felelnek. Az okok
között megtalálható még a túlzott igényesség,
a bizalmatlanság, csalódások, a
missziói elkötelezettség hiánya, tanácstalanság,
zárkózottság.
Következmény a túlterheltség, fáradtság,
rosszabb esetben a kiégés. A gyülekezet
nem tudja hatékonyan betölteni
az Istentől kapott küldetését; ha megosztanák
a feladatokat, jóval erőteljesebb
és kiterjedtebb lenne a munka.
Ki kell mozdulni abból a hamis látásból
és gyakorlatból, hogy a gyülekezet
ül a padban, szépen énekel, meghallgatja
a prédikációt, és miután „találkozott
az Istennel”, őt otthagyja az „Isten
házában”.
A keresztény gyülekezet missziói gyülekezet,
küldetése van környezete felé.
Korunkban csak a hitvalló kereszténységnek
van hitele, létjogosultsága és hatása.
A templomi istentisztelet ünnep, a testvérek
és munkatársak találkozásának
alkalma; ezenkívül az érdeklődők és a
hitben alvók felé is missziói lehetőség.
Ilyenkor hirdettetik Isten aktuális üzenete
a prófétai és az apostoli szolgálatot
betöltő lelkész által. (A lelkész nem
az ószövetségi papi szolgálatot folytatja,
hanem a prófétait és apostolit.) Az
istentisztelet, illetve a gyülekezet élete
folytatódik a különböző közösségi alkalmakon
és az egyházközség határain
kívül.
Mit találunk erről a kérdésről a Bibliában?
A túlterhelt Mózes azt a tanácsot kapta
apósától, Jetrótól, hogy ossza meg másokkal
a feladatokat: „Mózes apósa látta,
hogy mi mindent végez a nép között, ezért azt
mondta: Miért így végzed munkádat a nép között?
(…) Nem jól csinálod a dolgot. Teljesen
kimerülsz te is, meg a nép is, amely veled van.
Túlságosan nehéz ez neked, nem tudod egyedül
elvégezni.” (2Móz 18,14.17–18) Majd Isten
vezetésével kiválasztott hetven férfit:
„…hogy veled együtt hordozzák a nép terhét…”
(4Móz 11,16–17.24–25)
Jézus Krisztusban az Isten teljessége lakozott
(Kol 1,19), mégis fontosnak tartotta,
hogy tanítványokat, munkatársakat
válasszon ki: tizenkettőt (Mt 4,18–22), majd
hetvenkettőt (Lk 10,1–16). Ő bizonyára
mindent jobban tudott tanítványainál,
mégis vállalta hároméves elméleti, hitbeli
és gyakorlati képzésüket, a sok bajlódást,
bukdácsolást, később kiküldésüket.
Jézus ezt a munkastílust, szervezést modellként
hagyta egyházára.
Pál apostol missziói útjai során új és új
munkatársakat fedezett fel és állított
munkába, akik irányításával az egész
Római Birodalomra kiterjedően végezték
az evangélium hirdetésének és a gyülekezetek
szervezésének a munkáját. Valóságos
mozgó szeminárium, bibliaiskola
vette körül (ApCsel 14,23; 16,1–3;
20,4; Fil 2,19–30; 2Tim 2,2; Tit 1,5). Pál is
alkalmazta a bevonás jézusi módszerét:
gyere velem, és éld át Isten misszióját.
A gyümölcsöző misszió egyik titka az Istentől
rendelt munkatársak kiválasztása, képzése,
munkába állítása és gondozása. Ezt az apostolok
is hamar felismerték, amikor hét diakónust
állítottak szolgálatba (ApCsel
6,2–4), hogy ők felszabaduljanak az ige
szolgálatára. A bibliai példák mellett utalnunk
kell Luther felismerésére, mely szerint
a lelkészek munkája mellett szükséges,
hogy az apák is tanítsák gyermekeiket
– többek között – a kátéra. Azt is tudjuk,
hogy a wittenbergi egyetemen sokan
tanultak olyanok is, akikből nem lelkész
lett, hanem például iskolaigazgató. (Károlyi
Gáspár egyik munkatársa, a gönci iskola
vezetője is Luther városában tanult.)
A jó munkatársnál alig van nagyobb kincse
a ma gyülekezetének. Leveszi a teher egy részét
a lelkészről, és megsokszorozza a munkát.
Számtalan példát említhetnék ezzel
kapcsolatban. Meg kell/lehet találni a
gyülekezeti újság szerkesztőjét, a beteglátogatót,
gyermekmunkást, iratterjesztőt,
a házaskör szervezőjét, házi bibliaórák
felelősét és így tovább…
A munkatársak kiválasztásánál nem
lehet szempont a társadalmi rang, az iskolai
végzettség, rokoni kapcsolat. Nem
lehet csak demokratikus módon választani,
a Lélek vezetésének kikapcsolásával
(ApCsel 6,3; 1Tim 3,1–13). Nem elég a
jelentkezés, szükség van kipróbáltságra
(Lk 9,57–62; 1 Tim 3,8–13). Nem a lelkészhez,
hanem az Úrhoz és az igéhez való
viszonyulás a döntő.
Hogyan találjunk jó munkatársat?
Kérdezzük meg Istent, aki nálunk jobban
ismeri a helyzetet. Jézus egy egész
éjszakai imádkozás után választotta ki a
tizenkettőt (Lk 6,12–16). Vegyük észre a
„jól forgolódó” testvéreket. Nem mindig
az a presbiter (= hitben ősz, tapasztalt),
akit annak neveznek. Próba és bevezetés
céljából adjunk eddig tétlen embereknek
feladatokat: vendégfogadás, autós szolgálat,
látogatás, gyermekfelügyelet, sajtómunka,
ügyintézés, diakónia, kirándulásszervezés,
pénzszerzés, iratterjesztés…
Kelenföldön összeírtunk egy ötven
pontból álló listát különböző munkaterületekről,
és körbeadtuk a gyülekezetben,
főleg a hetventagú képviselőtestületben.
Sokan feliratkoztak, és évek
óta végzik vállalt feladatukat.
Lelki munkára – bibliaóra, látogatás,
lelkigondozás, gyermek- és ifjúsági
munka stb. – csak kipróbált, nem frissen
megtért (1Tim 3,6), képzésben részt vett
testvéreket szabad beállítani. Sok példa
igazolja, hogy az elhívás nélküli „szolgálattevők”,
„egyházi tisztségviselők” nem
eszközei, hanem gátjai az evangéliumi
missziónak, sőt kárt is okoznak.
A munkatársakat folyamatosan képezni és
gondozni kell. A diktatúra idején sokan
végezték a szolgálatot gyülekezeteinkben,
akik még a kommunista fordulat
előtt indítást és sok esetben képzést kaptak
evangélizációkon, konferenciákon,
népfőiskolai és más tanfolyamokon a
missziói szolgálatra. Nem véletlen, hogy
a kommunista hatalom feloszlatta az
egyesületeket (KIE, Fébé) is, mert a kiterjedt
misszió eszközei voltak.
A képzésnek különböző szintjei és lehetőségei
vannak ma is egyházunkban,
melyeket bővíteni, színesíteni, fejleszteni
lehet. Szükséges a tudatos, koncepcionális
tanítás a gyülekezetben, és nemcsak
a kis létszámú bibliaórán, hanem a
szószéken is. Időnként a perikóparendszert
szüneteltethetnénk – legalább az
év egyes szakaszaiban –, és akár országos
program alapján úgynevezett sorozatszerű
témaprédikációkat tarthatnánk
a Tízparancsolatról, az Apostoli hitvallásról, a
Miatyánkról. Tanítani kell a misszióról is,
annak teológiai alapjairól és gyakorlati
területeiről.
Örvendetes, hogy az utóbbi években
ezen a téren valami megmozdult egyházunkban
is. Az elmúlt években hittudományi
egyetemünkön elindult a katekéta
és kántor szak. Munkatársképzésnek számít
a több évtizedes múltra visszatekintő
fóti kántorképzésünk. Az EKE (Evangélikusok
Közössége az Evangéliumért) bibliaiskolája
évek óta végzi munkáját. Egyre
több gyülekezet igényli a kihelyezett bibliaiskolai
képzést, sőt többen saját helyi
tanfolyamot tartanak a gyülekezeti tagoknak
(Sárbogárd, Budaörs, Pestszentlőrinc).
A Szebik Imre nyugalmazott elnökpüspök
által szervezett munkatársképző
tanfolyamra is jelentős számban jelentkeztek.
Több ezer presbiterünknek szüksége
lenne önálló, országos szerveződésre,
képzésre, konferenciákra.
A gyermek- és ifjúsági munkánál stratégiai
szempontból alig van fontosabb.
Tudatos, profi munkatársképzésre lenne
szükség ezen a területen is.
Szeverényi János
::Nyomtatható változat::
|