evél&levél

Hozzászólás a cikkhez

Ez évben is megrendeztük a mára már hagyományos „Ifjúság határok nélkül” (Jugend Ohne Grenzen) tábort. Negyven gyerek egy héten át a szomszédos Lépesfalván és Ágfalván töltötte az idõt jókedvvel, nevetéssel.

Az idei tábor témája Bartimeus, a vak ember történetén alapult. Mit jelent vaknak lenni, milyen nehézségek érik a vakokat, hogyan lehet ilyen helyzetben élni? Gyermekeink csoportjátékokon élhették át azokat az élethelyzeteket, melyeket nap mint nap átélnek azok, akik nem látnak.

A másik történet: mit jelent szív által vaknak lenni? Élni az életet úgy, hogy elfordulunk mindentõl és mindenkitõl? Gyerekeink megtapasztalták, milyen jó szeretetet, segítséget adni, és milyen jó érzés kapni. A szív által látni tisztán a világot. Olyan keresztény emberré lenni, mint Bartimeus, aki megpróbáltatásai ellenére hitt Istenben és a testvéri szeretetben, nem fordult el sem Istentõl, sem embertõl. S mikor Jézus Krisztus látóvá tette a szemét, még nagyobb hittel és szeretettel segítette embertársait.

Ami szintén jellemzõje volt táborunknak: a magyar és a német nyelv ápolása, baráti kapcsolatok elõsegítése a szomszédos lépesfalvi gyerekekkel. Olyan maradandó élményekkel és kapcsolatokkal gyarapodtak, melyek meghatározhatják további életüket.

A csütörtöki napon nagy kirándulást szerveztünk az ágfalvi és a görbehalmi erdõben, ahol tanult túravezetõnk, ifj. Udvardi Ferenc barátom kalauzolt, és válaszolt mindkét nyelven a gyerekek által feltett sok-sok kérdésre.

Az idei tábor hatodik napja ütközött a nemzetközi ikerfesztivál idõpontjával. De hogy mindenki mindkét programot meg tudja látogatni, táborunk meglátogatta az ikerfesztivált, maradandó élményeket szerezve minden gyermeknek. Napjainkat – amikor az idõjárás engedte – a lépesfalvi strandon zártuk.

Itt szeretnék köszönetet mondani magam és a gyerekek nevében Ágfalva Község Önkormányzatának, különösen Gaál István polgármester úrnak, a német nemzetiségi önkormányzatnak, kiemelten Böhm András úrnak, a Soproni Evangélikus Egyházmegyének, fõként Gabnai Sándor esperes úrnak, és minden szülõnek, aki anyagilag vagy bármely módon támogatta a tábor létrejöttét. S utoljára, de nem utolsósorban Jakob Kruse lépesfalvi lelkész úrnak, Plöchl Ildikó másodfelügyelõnek, Brenner Károly gondnok úrnak és egész családjának, feleségemnek, Várallyayné Jenovai Szilviának az önzetlen, végtelen segítségért, amit erejükön felül nap mint nap vállaltak a gyerekekért, gyülekezetünk és a nemzetiségi kapcsolatok ápolásáért.

Isten áldását kérem, hogy az ilyen alkalmak erõsítsék és megtartsák hitünket határon innen és túl. Legyen áldás mindenkin, aki létrehozza vagy segíti az ilyen alkalmakat. A testvéri szeretet, a másokra való odafigyelés az, ami gazdaggá teheti életünket. Legyünk Bartimeusok, lássunk tisztán keresztényi hittel, Isten nevében.

Várallyay Pál gyülekezeti felügyelõ (Ágfalva)

::Nyomtatható változat::