Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Bálint Aniko és Márton maszáj népviseletben

Mit jelent ma a külmisszió egy globális világban? Talán éppen azt, amit a címbéli felszólítás kifejez: nem élhetünk a magunk sorsába bezárkózva. Ki kell tárni ablakunkat testvéreink előtt, akik szerte a világban élnek. Nem elegendő tudni róluk, gondjaikat, örömeiket szívünkre kell vennünk, hogy igazán közösségben legyünk velük.

A július 6. és 9. között rendezett külmissziói konferencia során sokszor elhangzott ez a felhívás. Kikről is van szó? Ázsiaiakról, akiknek még nincs anyanyelvű Bibliájuk; szomjazó arab testvéreinkről Szomáliában; éhező utcagyerekekről; AIDS-árvákról Kenyában… Ma is van aktualitása Jézus szavának: „…amikor megtettétek ezeket akár csak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg.” (Mt 25,40) Nem zárkózhatunk el a rászoruló elől azzal, hogy nekünk sem könnyű. Az a mintegy kilencvenfős közösség, amelynek majdnem fele tizenhat év alatti volt, valóban komolyan vette ezt a felszólítást. Nagy figyelem kísérte a missziói munkáról szóló beszámolókat, különösen az árva gyermekek sorsát bemutatókat.

A piliscsabai konferencia témája ez volt: Isten háza népe vagyunk (Ef 2,19). A megnyitón B. Pintér Márta, az Evangélikus Külmissziói Egyesület (EKME) lelkészi elnöke hangsúlyozta, hogy Isten nem tömegekben gondolkodik, számára minden egyes ember fontos.

A munka két csapatban folyt; a gyerekek ismét saját missziói programon vettek részt. Bár sajnálatos módon több alapító tag egészségi okok miatt hiányzott, mégis a fiatalok bekapcsolódása jelzi, hogy van igény a jövő nemzedékben a missziói szolgálat vállalására és támogatására.

Az esti evangélizációkat Pintér Károly nyugalmazott lelkész tartotta a nagy vacsora példázata alapján (Lk 14). Kiemelte, hogy amíg nem hallottuk Isten hívását, addig nem vagyunk felelősek érte, de ha megszólított minket, akkor a miénk a felelősség, hogy elfogadjuk vagy elutasítjuk a meghívást. A reggeli bibliatanulmányokon Németh Mihály békéscsabai lelkész beszélt Jézus családjáról, az együttélés jó rendjéről, valamint egymás szeretetéről.

Hétfő délelőtt dr. Hubert Gabriella, az Országos Evangélikus Könyvtár tudományos munkatársa tartott előadást a magyar bibliafordítás kezdeti időszakáról, a Károli-Biblia létrejöttéről. Délután Zentai Zsuzsanna, a Wycliffe Bibliafordítók Egyesületének képviselője elmondta, hogy a világ mintegy hatezer nyelve közül csak 438-on létezik teljes bibliafordítás. Több nyelven rendelkezésre állnak egyes könyvek, de több mint kétezer olyan nyelv van, amelyre még semmi sincs lefordítva a Szentírásból. Célul tűzték ki, hogy 2025-re ezeken is elkezdődjék a bibliafordítás munkája. Vegyük szívünkre a fordítás nehéz feladatát végzőket! Imádkozzunk értük, hogy Isten segítse igyekezetüket!

Kedden Afrika-nap volt. Az évek óta Kenyában dolgozó Bálint Zoltán és családja is részt vett a konferencián. A résztvevők hallhattak a rászorulók között végzett munkájukról és arról a harminc kenyai iskolásról, akik az egyesület támogatásával hetente ötször megebédelhetnek. Képeket láthattak azokról az utcagyerekekről, akik az ottani gyülekezet Szívtől Szívig Alapítványa révén hetente egyszer tisztálkodhatnak, vasárnaponként pedig ebédet kapnak. Láthatták annak a tizenhét árva gyermeknek a fényképét is, akiket egyénileg támogat anyagilag egy-egy magyar személy. A konferencia végére újabb nyolc gyermek kapott önkéntes támogatót, így teljesíttetett az előadók kérése: szívükre vették a gyermekek sorsát, imádsággal kísérve életüket.

A záró úrvacsorai istentiszteleten Gáncs Péter püspök szolgált Isten igéjével Mk 8,14–21 alapján: bízzuk Jézusra a kenyérkérdést, és akkor elegendő lesz mindenkinek.

Gerőfi Gyuláné

::Nyomtatható változat::