Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2008
- 31
- Aratási hálaadó nap
Egyházunk egy-két hete
Hozzászólás a cikkhez
Aratási hálaadó nap
| FOTÓ: SOKACZ ZSÓFIA |
Sárszentlőrincen jókor jött, és áldást hozott
az ország jelentős részében nagy károkat
okozó eső. Itt még épp duzzasztja
a kukoricát, növeli a napraforgótárcsákat,
súlyosbítja a krumplit, cukorrépát.
És ami igazán lényeges, ténylegesen hálaadásra
késztető: a különböző gabonafélék
maghegyei már a biztonságot jelentő
tárolókban vannak – a nagy eső az utolsó
búzaszál learatása után érkezett.
Pontosabban lábon maradt mintegy
ötven szál, ennek fele (a végső maradékot
bibliai alapon a vándoroknak hagyták)
képezte a tarlón fölállított bálákból
készített oltár díszítésének egy részét. A
másik rész tekintélyes, veretes Bibliából,
keresztből, keresztelőkancsóból és kemencében
sült, nemzetiszínű szalaggal
átkötött gömbölyödő kenyérből állt. A
tarló közepéből a templomtoronyra és a
víztoronyra mint a két, életet adó, jelképpé
lényegült építményre tekinthetett
a szép számmal összejött gyülekezet,
sőt azokon is túlra, a gondoskodó Istenre,
aki az igehirdetésen, imádságon, keresztény
népi énekeken és a keresztségen
keresztül oly kézzelfoghatóvá tette
jelenlétét.
Ezzel a hálaadó istentisztelettel kezdődött
a gazdag programú nap, amelynek
minden részlete mögött az anyagi és szellemi
javak begyűjtése és szétosztása húzódott
meg. A művelődési ház udvarán
Karl Jánosné Csepregi Erzsébet lelkész fölszentelte
a falu közös kemencéjét, és
megnyílt Nagy Istvánnak, a Bonyhádi Petőfi
Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégium
igazgatóhelyettesének csángó témájú
fotókiállítása. Demény Károly polgármester
– aki bebizonyította, hogy kiváló
szakács is – két hatalmas üstben főtt gulyáslevesével
sokan laktak jól. Levezetőül
pedig ott volt a fák árnyas alja beszélgetéshez,
kézműves-foglalkozáshoz. Az évkör
nyári szakaszáról, az aratáshoz kapcsolódó
népszokásokról, ünnepekről
Nagy Zoltán helyi fazekas tartott előadást.
Innen a gyülekezeti teremhez siettek az
egybegyűltek, ahol az ő, illetve felesége,
D. Nagy Judit alkotásaiból nyílt lelket emelő
kerámia- és tűzzománc-kiállítás.
Az aratók vacsoráján a Tóth Bözsike
néni, Rabestein Manci néni és a jövő
nemzedéket képviselő Sokacz Zsófi által
sütött kenyér mellé vöröshagyma,
többféle szalonna (mangalica is), töpörtyű,
pálinka, bor volt a kínálat. A jó
étvágyú falatozáshoz az összehordott
és szépen elhelyezett egykori aratási
eszközökből készített kiállítás teremtett
hiteles hangulatot. A napot a Csurgó
együttes muzsikája és késő estébe nyúló
táncház zárta.
Velünk volt az Úr! – állapíthatta meg
minden résztvevő. Nagyszerű közös élmény
volt látni, hogy – és ahogy – megmozdult
a falu népe! Sokan érezték: van
miért hálát adniuk. A szervezőknek az
áldásdömping mellett azért is, mert
azon a bizonyos július 26-i szombaton
csak hajnalban és éjjel esett eső, mindent
elmosó…
Bakay Péter
::Nyomtatható változat::
|