Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

FOTÓ: SOKACZ ZSÓFIA

Sárszentlőrincen jókor jött, és áldást hozott az ország jelentős részében nagy károkat okozó eső. Itt még épp duzzasztja a kukoricát, növeli a napraforgótárcsákat, súlyosbítja a krumplit, cukorrépát. És ami igazán lényeges, ténylegesen hálaadásra késztető: a különböző gabonafélék maghegyei már a biztonságot jelentő tárolókban vannak – a nagy eső az utolsó búzaszál learatása után érkezett.

Pontosabban lábon maradt mintegy ötven szál, ennek fele (a végső maradékot bibliai alapon a vándoroknak hagyták) képezte a tarlón fölállított bálákból készített oltár díszítésének egy részét. A másik rész tekintélyes, veretes Bibliából, keresztből, keresztelőkancsóból és kemencében sült, nemzetiszínű szalaggal átkötött gömbölyödő kenyérből állt. A tarló közepéből a templomtoronyra és a víztoronyra mint a két, életet adó, jelképpé lényegült építményre tekinthetett a szép számmal összejött gyülekezet, sőt azokon is túlra, a gondoskodó Istenre, aki az igehirdetésen, imádságon, keresztény népi énekeken és a keresztségen keresztül oly kézzelfoghatóvá tette jelenlétét.

Ezzel a hálaadó istentisztelettel kezdődött a gazdag programú nap, amelynek minden részlete mögött az anyagi és szellemi javak begyűjtése és szétosztása húzódott meg. A művelődési ház udvarán Karl Jánosné Csepregi Erzsébet lelkész fölszentelte a falu közös kemencéjét, és megnyílt Nagy Istvánnak, a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégium igazgatóhelyettesének csángó témájú fotókiállítása. Demény Károly polgármester – aki bebizonyította, hogy kiváló szakács is – két hatalmas üstben főtt gulyáslevesével sokan laktak jól. Levezetőül pedig ott volt a fák árnyas alja beszélgetéshez, kézműves-foglalkozáshoz. Az évkör nyári szakaszáról, az aratáshoz kapcsolódó népszokásokról, ünnepekről Nagy Zoltán helyi fazekas tartott előadást. Innen a gyülekezeti teremhez siettek az egybegyűltek, ahol az ő, illetve felesége, D. Nagy Judit alkotásaiból nyílt lelket emelő kerámia- és tűzzománc-kiállítás.

Az aratók vacsoráján a Tóth Bözsike néni, Rabestein Manci néni és a jövő nemzedéket képviselő Sokacz Zsófi által sütött kenyér mellé vöröshagyma, többféle szalonna (mangalica is), töpörtyű, pálinka, bor volt a kínálat. A jó étvágyú falatozáshoz az összehordott és szépen elhelyezett egykori aratási eszközökből készített kiállítás teremtett hiteles hangulatot. A napot a Csurgó együttes muzsikája és késő estébe nyúló táncház zárta.

Velünk volt az Úr! – állapíthatta meg minden résztvevő. Nagyszerű közös élmény volt látni, hogy – és ahogy – megmozdult a falu népe! Sokan érezték: van miért hálát adniuk. A szervezőknek az áldásdömping mellett azért is, mert azon a bizonyos július 26-i szombaton csak hajnalban és éjjel esett eső, mindent elmosó…

Bakay Péter

::Nyomtatható változat::