e-világ

Hozzászólás a cikkhez

FOTÓ: KISS TAMÁS

Mielőtt a furcsa cím magyarázatába kezdek, arra biztatom az olvasót, hogy töltsön magának egy pohár könnyű bort – ha rám hallgat, fehéret –, majd dőljön kényelmesen hátra. Nyár van, legyen hát a téma is könnyed, legyen szokatlan is, rakjuk egymás mellé az oda nem illő fogalmakat: bor és internet. Jelzem, én magam is épp a hétvégén Révfülöpön vásárolt chardonnay-t kortyolgatom.

Nem lenne szokatlan a párosítás, ha az egyház és a bor viszonyáról elmélkednék, de hogy kerül a bor az internetre, és miként kapcsolódik ez az egyházhoz? Nos idehaza és külföldön is számos egyház, egyházi szervezet foglalkozik szőlőtermeléssel, és készít kiváló borokat. Az interneten kutattam – a magam pihentetésére is – a témában. Nem csupán az érdekelt, hogy milyen az egyházi borkínálat az interneten, de az is, hogy mit írtak erről a nemes italról.

Az Új Ember című katolikus hetilap on-line változatán találtam egy Szeremley Hubával készült interjút, amelyben sok szép szó esik a Badacsony környéki szőlő- és borkultúráról. E lap egyébként több alkalommal is borhoz kapcsolódó témát választott. Találtam egy írást 2003-ból, amely a villányi borokról szól, ebben a cikkben pedig egy Hamvas Béla-idézetet: „A villányi az elegáns bor, a gavalléroké és a dámáké. (…) Mértéktartó, finom, jól nevelt.”

Az EvÉlet 2007. évi folyamában (36. szám) találtam egy írást, amely egy református néprajzi konferenciáról tudósít. Ebben olvasható a következő idézet: (a bor) „legyen római katolikus (erős), legyen református (tiszta), legyen zsidó (kereszteletlen), és legyen lutheránus (se hideg, se meleg)”. Ugyancsak lapunk tudósított tavalyi 24. számában az evangélikus borfesztiválról. Itt olvasható a 104. zsoltárból vett idézet arról, hogy mit kapunk a Teremtőtől: „…és bort, ami felvidítja az ember szívét, és ragyogóbbá teszi arcát az olajnál…” (15. vers)

Térjünk át konkrétabb dolgokra, az egyházi bortermelésre! A pannonhalmi apátság feltehetően a legnagyobb egyházi bortermelő hazánkban. Pincészetük kínálatát a www.apatsagipinceszet.hu oldalon mutatják be. A honlapon Várszegi Asztrik főapát Kazinczy Ferencet idézi: „Pannonhalma mintegy királyi széken lebeg az alatta ellapult sík felett, hosszan elnyúlt szőlők végében. Szent Márton a monostor hegye alatt fekszik, játékos gyümölcseivel. Mindenfelé látni nyomait az itt bölcsen és erővel munkáló kéznek.” Olvashatunk az oldalon a bencés szőlőtermesztés múltjáról, arról, hogy évezredünk elején miként indult újra a bencés borászkodás Pannonhalmán. Természetesen megtalálható a honlapon a borkínálat is. Én mindenképpen meg fogom kóstolni a Tricollis cuvée-t – javaslom másoknak is.

Csak a Wikipédia oldalain találtam utalást az esztergomi Prímás Pincéről. Ezt a 19. században kialakított pincerendszert eredetileg az érsekség területéről érkező borok tárolására alakították ki. Mára – bizonyára az Erdő Péter által megalapított borrenddel is összefüggésben – idegenforgalmi attrakcióvá fejlődik a létesítmény.

Egyházunk és a borkultúra kapcsolatát az ifj. Hafenscher Károly által szervezett révfülöpi borfesztiválok erősítik manapság leginkább; beharangozásukban élen járt egyházunk honlapja is. A tavalyi első ilyen alkalom után írta a szervező lapunkban: „Gondok vannak a magyar borágazatban éppen úgy, mint az Úr szőlőjében, az egyházban. De a nagy Gazda mégis egymásra bíz bennünket, és megajándékoz kincseivel.”

Nyáron talán néha-néha megengedhetjük magunknak, hogy lazítsunk, megpihenjünk a mindennapok rohanásában, félretegyük a munkánkat, és kikapcsoljuk a számítógépet. Egy-egy pohár bor segítheti az ellazulást. Én most tehát kikapcsolom a gépet, és iszom még egy kortyot.

– Erdelyik –

::Nyomtatható változat::