Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ad. (1Pt 5,5)

Szentháromság ünnepe után a 11. héten az Útmutató reggeli és heti igéi ezt hirdetik: Mindig kegyelemre szorulunk! Kérjük: „Könyörülj rajtam kegyelmeddel, Istenem, töröld el bűnömet nagy irgalmaddal!” (GyLK 710,1) A farizeus és a vámszedő példázatában Jézus Urunk a kétféle vallásosság, a törvényen alapuló s az evangéliumi kegyesség közötti alapvető ellentétre mutat rá. Ki az igaz s a nem igaz az Úr szerint? A vámszedő megigazulva ment haza, mert a mellét verve így szólt: „Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek.” „Mert mindenki, aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.” (Lk 18,13.14b) S Luther ehhez hozzáfűzi: „Nem állhat meg Isten előtt, aki földig nem alázkodik. Ha csak ujjnyival a felebarátom, sőt a legkomiszabb bűnös fölé tolom magamat; Isten megaláz!” „Fölemeli az Úr az alázatosakat, de porig alázza a bűnösöket.” (Zsolt 147,6; LK) Pál kétszer is figyelmeztet erre: „…kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez…” (Ef 2,5.8) Reformátorunk tanítása szerint: „A jó cselekedet tehát nem arra való, hogy vele valamit is elérjünk Istennél. Mert amink van, azt mind érdemünk nélkül kapjuk az Istentől.” Ezékiel a saskeselyűről mondott példázatával Isten cselekvését, Izráel helyreállítását szemlélteti; ő ülteti el a cédrusfa hajtását, és az Úr teszi „alacsonnyá a magas fát, és magassá az alacsony fát” (Ez 17,24). A romlott Sodomában nem volt tíz igaz ember, de az Úr megszánta Lótot és kivezette a pusztulásból. „Az Úr pedig kénköves tüzes esőt bocsátott Sodomára és Gomorára, az Úrtól, az égből.” (1Móz 19,24) A pogány asszony elfogadta az Úr Jézus elutasító ítéletét, s megalázta magát, a lábai elé borult: „Úgy van, Uram, de a kutyák is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsáiból.” (Mk 7,28) Nagy hitét tükröző szaváért az Úr Jézus kiűzte az ördögöt leányából. A kegyelemre szoruló Péter a véneket (presbitereket) és az ifjakat egyaránt engedelmességre inti és kéri: „…egymás iránt pedig valamennyien legyetek alázatosak…” (1Pt 5,5a) Az indoklást heti igénkben olvashatjuk, melynek hitelességét ez a sorsfordító esemény hűen bizonyítja: „Péter pedig visszaemlékezett az Úr szavára, amikor azt mondta neki: ťMa, mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem.Ť Aztán kiment, és keserves sírásra fakadt.” (Lk 22,61–62) Ha az Úr szelíd szemmel reánk tekint, annak bűnbánat és bűnbocsánat a következménye, mert akiket Isten elhívott, azokat meg is igazította! Így tesz ő a kegyelmére szorulókkal, ezért a megváltottak hálaéneke betölti a mennyet s a földet: „Erős városunk van: (…) hadd jöjjön be az igaz nép, mely hűséges maradt! (…) Bízzatok az Úrban mindenkor, mert az Úr a mi kősziklánk mindörökre!” (Ézs 26,1.2.4) A mennyei város felé tartó zarándokúton kérjük tőle: „Mentsd meg a kevélységtől, / Elbízott önhittségtől, / Uram, híveidet; / Ints, hogy sokkal tartozunk, / És méltatlanok vagyunk! / Ó, adj alázatos szívet!” (EÉ 445,5)

Garai András

::Nyomtatható változat::