Kultúrkörök

NÁNDORFEHÉRVÁR RAGYOGÓ CSILLAGAI

Hozzászólás a cikkhez

Hunyadi János Nándorfehérvár falai alatt a magyar hadtörténelem – nyugodtan mondhatjuk – egyik legnagyobb diadalát aratta 1456. július 22-én. Nem kisebb hadvezért győzött le, mint II. Mehmed szultánt, aki nem sokkal korábban bevette a városok királynőjeként is emlegetett Bizáncot, az akkori világ legnagyobb létszámú települését.

Szent István királyunk korában szinte a semmiből tűnt elő, és legyőzhetetlen erővel rontott a világra a szeldzsuk török birodalom, amely egynemzedéknyi idő alatt a Bizánctól egészen Kínáig terjedő roppant földeket mind uralma alá hajtotta. Később ugyan hanyatlásnak indult, de az egyik szeldzsuk törzs, vagyis az oszmán átvette a hatalmat, és létrehozta a saját, immár töröknek nevezett birodalmát. Mindez 1299-ben történt. Európában nem sokkal később, vagyis 1352-ben Gallipolinál jelentek meg, Bizáncot ugyanis olyan erősen megroppantották, hogy összes kis-ázsiai területének feladására késztették. „Oszmán vad népének” térhódítása ezt követően is folytatódott, egészen addig, mígnem uralma alá nem hajtotta az Egyiptomtól Perzsiáig terjedő területet.

Háromszáz, bizony háromszáz éven keresztül hadakozott népünk ezzel az óriási birodalommal. Nagy Lajos volt az első magyar király, aki csatába bocsátkozott vele. Zsigmond király a nikápolyi vereség után aztán a tartós védelemre rendezkedett be, és kiépítette hazánk déli végvárvonalát, amely százötven éven keresztül többé-kevésbé fel tudta tartóztatni a török sereget. Persze nem minden esetben: 1427-ben például a törökök elfoglalták a végvárvonal egyik legfontosabb erősségét, Galambóc várát; ezáltal megnyílt előttük az út az ország kulcsaként is emlegetett Nándorfehérvár felé.

A vár annak köszönheti stratégiai jelentőségét, hogy a Duna és a Száva találkozásánál fekszik. Magyar kézre 1071- ben került, Salamon király foglalta el Bizánctól. A görögök időnként visszavették, de mindig csak rövid időre. Ritkábban, de a szerbek is uralták: 1284-ben például V. István magyar király jegyajándékként Dragutin István szerb királynak adta, aki Katalin magyar hercegnőt vette nőül. Nándorfehérvár ennek ellenére mindig visszaszállt a magyar korona fennhatósága alá. Idővel a török félhold is megjelent: 1440-ben már II. Murád szultán próbálta bevenni, de Tallóci János kapitány vezetésével a várbeliek győztesen kerültek ki a több hónapos ostromból.

Ilyen előzmények után lépett a történelem színpadára a világhódító terveket szövögető II. Mehmed szultán, aki Bizánc elfoglalása után minden erejét Magyarország ellen fordította. Először is magához csábította a legjobb európai ágyúöntőket. A legkiválóbb a magyar Orbán mester volt, aki három évvel korábban, vagyis Bizánc ostromakor a görög császárnak ajánlotta fel tehetségét, ő azonban visszautasította. Ezután elfogadta a porta ajánlatát, és az általa öntött ágyúkat Bizánc ellen fordította. Ezek rombolták le Bizánc falait. A szultán aztán 1456-ban ezeket az ágyúkat vonultatta Nándorfehérvár ellen. A magyar határ felé háromszáz ágyúval és százötvenezer katonával indult. Orbán mester ekkor már nem élt, de a fegyverei igen.

Az ostrom kezdetekor a várat Szilágyi Mihály, Hunyadi sógora védte, a nagy törökverő ugyanis a Dunán felfelé hajózó oszmán hadiflottát szerette volna feltartóztatni – sikertelenül. Kapisztrán János ferences szerzetes az általa toborzott keresztesek első csoportját ugyancsak a Dunán, hajókon vitte Budáról Nándorfehérvárra.

Kapisztrán és a szultán serege szinte egy időben érkezett Nándorfehérvár falai alá, de nem csaptak össze. A keresztesek a várba a vízi kapun vonultak be, a szultán pedig az erősség túlsó oldalán ütött tábort.

Kapisztrán Szalánkeménen ütött tábort. Hunyadi is odament, hogy a hazánk védelmére felsereglett, többnyire földművesekből álló sokaságból katonákat faragjon. Csakhogy a keresztesek kijelentették: az ő vezérük Kapisztrán, csak tőle fogadnak el parancsot. Kompromisszumos megoldás született: a kereszteseket csoportokra osztották, amelyeket egy-egy ferences szerzetes vezetett.

Az atyák mellé Hunyadi egy-egy tapasztalt katonát állított, a kereszteseket tehát a katonák útmutatása szerint, de a ferencesek vezetésével gyakorlatoztatták. Irányításukra templomi zászlókat használtak. Később a csatába is így mentek.

Közben zajlott az ostrom. Hunyadi csak néhány napot adott a fegyverforgatás elsajátítására, majd a sereggel Nándorfehérvár felé vette az irányt. Elsőként az ostromzárat biztosító török flottát semmisítette meg, majd átvette a vár védelmének parancsnokságát. A blokád feltörése révén a várba friss erők érkeztek: Hunyadi tapasztalt katonái és a keresztesek leginkább hadra fogható része, így a védők létszáma tizenötezer főre nőtt. Élelmiszert és hadianyagot is hoztak a hajók, a visszaúton pedig a sebesülteket szállították el.

A várban ekkor már felütötte a fejét a pestis, ami nagy riadalmat keltett a védők sorai között. Nem tudni, hogy a betegség mikor jelent meg, de feljegyezték, hogy az összes megfertőzött katonát elvitték. A veszély ezzel – egy időre – megszűnt.

A Kapisztrán János által vezetett keresztesek a várral szembe, a Száva túlsó partjára vonultak. A török ágyúk nem sokkal később lerombolták a falakat. A szultán elérkezettnek látta az időt, hogy általános rohamot indítson. A romos falakon gyilkos küzdelem kezdődött. A török lassan, de biztosan nyomult előre. Egy álló napon át tartott az öldöklés, majd a török visszavonulót fújt.

Közben a várból a Száva partjára kiment néhány tucat magyar íjász, Kapisztrán pedig a nyílzápor védelmében átkelt a folyón, és rohamra vezette kereszteseit, hogy a török sereget oldalba támadva a balszárnyára rontson.

Hunyadi sem tétlenkedett: összes hadra fogható katonájával kirontott a várból. Szemből támadott, és nehéz vasba öltözött páncélos katonáival elfoglalta a török ágyúkat. A szultán ekkor ellentámadást rendelt el, ezzel azonban csak annyit ért el, hogy az addigra már a törökök felé fordított ágyúk torka elé vezényelte katonáit, akik között a kartácstűz iszonyatos mészárlást rendezett. Még a szultán is megsebesült.

Mire beállt az est, a törökök elfutottak. Hunyadi utánuk ment, de a tapasztalt katona tudta: ereje kevés ahhoz, hogy végső csapást mérjen a takarodó törökre.

Kapisztrán a holtak eltemetéséhez látott. Sietni kellett, hiszen a nagy melegben a közel százezer holttest hamar bomlásnak indult. Elkésett: újra felütötte fejét a pestis. Hunyadi augusztus 4-én kapta meg a fertőzést. Zimonyba vitték, ahol egy hét alatt meghalt.

Jezsó Ákos

::Nyomtatható változat::